Behálózott város
Vargha Márton
Minden eddiginél nagyobb kiállítás várta az expo pavilonjait is hasznosító CeBIT számítástechnikai és távközlési kiállításra a hannoveri vásárvárosba sereglőket. A hömpölygő tömegből statisztikai felmérés nélkül is lemérhető volt már az első napon, hogy az érdeklődők jóval többen voltak, mint eddig bármikor. Lapzártánkig az első három nap hivatalos mérlege készült el, ez háromszázötvenezer belépő látogatóról szólt. Mégis, mintha magukat a kiállítókat az idén sokkal jobban érdekelte volna a német piac, a potenciális német vásárló, mint a világ más részéről ide érkezők. Ezt a benyomást az okozhatta, hogy a megnövelt vásárterületet főként német cégek, köztük is nagyon sok szoftveres vette bérbe, de okozta az is, hogy elmaradt a nagy nemzetközi angol nyelvű lapok nyomulása.
Üdítő színfolt volt ebben a beszűkült világban az a néhány tajvani, amerikai, hongkongi vállalkozás, amely európai (nem csak német) viszonteladókat keresett. A távol-keleti cégek nagyon jól megszervezettnek tűntek, csoportjaik rendre feltűntek a tematikus pavilonokban. Ami pedig eddig is volt, de idén nagyon feltűnően, az a munkaerő-toborzás. Az idén már másodszor külön munkaerőpiacot állított fel a vásárigazgatóság a 10. csarnokban, ahol mintegy százhatvan fejvadász, kiadó, munkaközvetítő várta a megbízásokat és az azoknak megfelelő egyéneket. A nagyobb standokon külön eligazító táblák szóltak azoknak, akik szívesen változtatnának.
Az utóbbi években megfigyelhető volt a hannoveri kiállításon a távközlés, azon belül is a mobiltelefónia jelentőségének növekedése. A német telefontársaságok egymással versengve toborozták az előfizetőket.
Az idén a mobiltelefonból lekopott a telefon, és megmaradt a mobil, a mobilitás, előtérbe került egyrészt a zsebben hordott információ, másrészt a drót nélküli kapcsolattartás bárhol bármikor bármivel és bárkivel. A hatalmas csarnokok egy-egy sarkában olyan standokat lehetett felfedezni, amelyeken körben a pulton különféle zsebszámítógépeket helyeztek el. Psiont, Compaq-gyártmányt, Hewlett-Packard Jornadát, Palmot, Visiót és így tovább. Odament az ember, letette a magáét a pulton lévővel szemben úgy, hogy lássák egymást az infravörös csatlakozóik, és pillanatok alatt belekerült a kiállítási eligazító Mobile Fair Guide. Zsebbe való kiállítói lista, csarnoktérkép, eseménynaptár. Az első három napon hatvanhatezren (!) töltötték át saját gépükre az idegenvezető programot, és még többen lehettek volna, ha a billentyűzetes modellek közül nem kizárólag a Psiont fogadták volna a standok, hanem például a HP Jornada 720-ast is.
Idén még inkább játék volt, de néhány év múlva már valóság lesz ennek az eligazításnak az eggyel korszerűbb változata, a rádiós CeBIT LocalNavigator. Ez egy huszonötezer négyzetméteres területet befedő Bluetooth rendszer volt, bemutatandó, hogy a kísérletezés időszaka lejárt, az egymást tízméteres körzetben automatikusan felismerő és adatcserére felkészülő elektronikus berendezések rövidesen megjelennek a mindennapjainkban. Mondjuk, úgy, hogy az internet az elektromos hálózaton - ma még három megabit/másodperces sebességgel, holnap már gyorsabban - eljut a lakásunkban felszerelt Ascom modemig, majd onnan az otthonunk közepén felszerelt Bluetooth központon át minden sarokba. A PC-korszakot felváltó még szebb új világ eszközei készen állnak, most már a CeBITen is nagy erővel toborzott szoftvereseken a sor: tessék megtölteni tartalommal. Nemcsak alkalmiakkal, mint a Mobile Fair Guid és a CeBIT LocalNavigator, hanem folyamatosan a rendelkezésünkre álló, életünket bearanyozókkal.
Bluetooth karácsonyra
Akit meggyőzött a CeBIT LocalNavigator arról, hogy a Bluetoothban, a nagyon kis hatótávolságú automatikus rádiós adat- és beszédkapcsolatban van fantázia, az válogathatott a fejlesztőkészletekben, a rendelést elfogadó, váró lapkagyártók ajánlataiban. (Egy teljes Bluetooth rendszer, rádió adó-vevővel, antennával, az adatforgalmat vezérlő résszel együtt akkora, mint két kockacukor - nem a mokka, abból több kell, hanem a hagyományos - egymás mellett. Csak jóval laposabb.) Aki inkább a saját márkanevével hozna forgalomba valami Bluetooth eszközt, az választhatott a nyomtatóba dugható, a közelébe kerülő hordozható gépekről nyomtatásra adatállományt átvevő egységek, a mobiltelefonra kiegészítőként csatlakoztatható modemek, a nemcsak mobiltelefonhoz, hanem egy ügyfélszolgálat belső hálózatához is csatlakozni képes Bluetooth fejbeszélők és a helyi Ethernet hálózathoz illeszthető Bluetooth elérési pontok között. Azóta, hogy az Ericsson bemutatta Budapesten is a Bluetootht, ez a technika - különösen a szoftver - hatalmasat fejlődött.
A 23-as csarnokban szűk, egy-két négyzetméteres standon szorongó Bluetooth-fejlesztőket sorra látogatva azt kértem, keressék meg a közelükben lévő adóvevőket. Gyönyörűen látszott, ahogy a noteszgép a belehelyezett Bluetooth PC-kártya egységen át - ja igen, Bluetooth PC-kártyából is bőséges a választék - sorra vette a konkurencia által bemutatott végpontokat, rögtön jelezve azt is, hogy melyikkel lehet forgalmazni, és melyiken van bekapcsolva a sajátgép-felismerő, azonosító rendszer. A pikohálózat piacérett, bár arra, amit az Ericsson eleinte ígért, miszerint egy egység ára öt dollár alatt lesz, még várni kell. A gyártók maguk egyelőre száz és kétszáz dollár közé teszik azt az összeget, amivel egy Bluetooth nyomtató drágább, mint az anélküli.
Internetrádió
Alig néhány hónapja fedeztem fel a világhálón a http://realguide.real.com/stations/ címtárat, kétezernél több internetes rádióadóval (RealPlayer kell hozzá, és félperces várakozás után megszólal a zene), s íme, a CeBITen már internetes rádiókészülékekkel találkozhattam. Nem világháló-böngésző táblák, nem PC-k, hanem szépre tervezett asztali rádiók ezek. Még állomáskeresőjük is van, igaz, nem egészen olyan, mint hajdanában a csöves készülékeké, hanem inkább mint egy zsebszámítógépé. Fut rajta a lista az állomásokkal, csak választani kell közülük. Még azt is kiírja, hogy mi a zenemű, ami szól, és ki vagy kik az előadók.