Megkezdődik a parlamenti vita
Munkatársunktól
Történelmi dátumként vonulhat be a magyar távközlés történetébe 2001. március másodika. Ezen a pénteki napon döntött úgy a kormány, hogy a parlament elé terjeszti a magyarországi telefóniát liberalizáló úgynevezett egységes hírközlési törvény tervezetét. Bár a valódi történelmi lépés majd a kész törvény hatálybalépése lesz, és bár a törvény előkészítésének már tavaly, sőt tavalyelőtt is voltak izgalmas mérföldkövei, mostantól várható a régi és az új érdekek látványos összecsapása a nyilvánosság és a parlamentben a képviselők előtt. Sokféle érdek ütközik a liberalizálási folyamatban. A telefónia - a beszédátvitel - piacán a nyílt szolgáltatói verseny alakulása máshogy érdekünk nekünk, akik telefonálunk, és máshogy azoknak a cégeknek, amelyek e telefonálások lebonyolítását vállalják magukra. A telefonálónak a minél olcsóbb telefonálás, a szolgáltatónak a befektetett tőke megtérülése, a tisztes haszon megszerzése fontos. Ami közös érdek a telefóniában, az a verseny. Legyen lehetőség a választásra, ne legyen senki ráutalva arra, aki a készüléke és a hálózat közötti kapcsolatot, az előfizetői hurkot tulajdonolja. Ha nem csak papíron szűnnek meg a koncesszió lejártával a vezetékes hálózatban a monopóliumok, de a Matáv és vidéken a helyi koncessziós társaságok törvény által rá vannak kényszerítve, hogy ne akadályozzák, hanem méltányos árakon segítsék az újakat a szolgáltatás megindításában.
Néhány nappal azután, hogy a kormány döntött a törvénytervezetnek az Országgyűlés elé terjesztéséről, az alternatívok kerekasztala sajtótájékoztatón tárta a nyilvánosság elé, hogy ők milyen szabályozást szeretnének. Röviden összefoglalva olyat, ami őket a Matávval szemben előnyhöz juttatja - lecsíphetnek valamit az 1999-ben a Híf statisztikája szerint több mint hétszázmilliárd forintos távközlési és műsorszórási forgalomból, de legalább a növekedéséből. Az ezt elősegítő, a domináns helyzetben lévővel szemben a kicsit előnyben részesítő aszimmetrikus szabályozás elemi érdeke a fogyasztónak, a telefonálónak is, hiszen csak így várható, hogy vidéki rokonainkat telefonon felhívni nem a többszörösébe kerül percenként, mint amibe az, mondjuk, az osztrák sógoroknak. (A liberalizálás óta Ausztriában 38,7 groschenről kevesebb mint egyhetedére, 4,7 groschenre esett vissza a belső interurbán csúcsidei percdíj - hangzott el a Kiwwi által rendezett szakmai konferencián.)
Közös közleményben fogalmazta meg tíz, magát alternatív távközlési társaságnak tartó cég - az Antenna Hungária, a British Telecom, a GTS Magyarország, a Kiwwi, a Novacom, a Pannon GSM, a PanTel, az UPC Magyarország, a Vivendi és a Vodafone -, hogy fő vonalaiban milyen szabályozást szeretne.
Horváth Pál, a PanTel vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy azok, akik már évek óta komoly beruházásokkal, hálózat-infrastruktúra építéssel készülnek a liberalizációra, olyan körülményeket szeretnének, amelyek között a tulajdonosok befektetett tőkéje meg is térül.
A nagy összeget befektető cégek előnyt kérnek a maguk számára nemcsak a koncessziós társaságokkal, de a - például a nemzetközi távhívást bonyolító, de saját hálózattal nem rendelkező - virtuális szolgáltatókkal szemben is. Az aszimmetrikus szabályozásnak - az újonnan piacra lépő szolgáltató támogatásának a piac túlnyomó részét kezében tartók rovására - több eleme van, melyek közül kettő látszik kritikusnak. Az egyik a lakásokig vezető érpár, az előfizetői hurok megnyitása, részleges átengedése az alternatív szolgáltatónak. A másik az úgynevezett összekapcsolás, a domináns helyzetben lévő társaság kötelezése arra, hogy költség alapú elszámolással - ne fogyasztói áron, ahogy az ma történik - hozza-vigye az adatokat, beszélgetéseket az újaknak ott, ahol nincs saját hálózatuk. Ha például az X. céget megbízzák, hogy kapcsolja össze egy vállalat öt telephelyét, és ezek közül három településen nincs ott, akkor biztosítsa neki a régi hálózat birtokosa a megvalósításhoz szükséges összeköttetéseket, de csak a költségeit számolja fel érte, nyereséget ne.
A tízek és a két magyarországi ingyenes internetszolgáltató egyike, a Kiwwi egész napos konferenciát szervezett a témáról, amit Stumpf István kancelláriaminiszter nyitott meg, s ami a hat parlamenti pártot képviselők - zömmel a Országgyűlés informatikai bizottsága tagjai - pódiumbeszélgetésével zárult. Stumpf István abban bízik, hogy a liberalizálás által húzóágazattá válik a távközlés, és külön hangsúlyozta, hogy örömmel üdvözöl minden olyan kezdeményezést - így az ingyenes hozzáférést is -, ami lenyom(hat)ja az internetezés költségeit. A tervezet célja szerinte az esélyegyenlőség országos megteremtése, és bár a tervezet mérsékelten infrastruktúrapárti, megteremti a szolgáltatási verseny feltételeit is. Az előzetes hatásvizsgálatok azt mutatják, hogy a törvény hatálybalépése után érezhető tarifacsökkenés először a hazai és a nemzetközi távhívásban, majd az internetezésben következhet be, a helyi telefonálásban viszont csak három-négy év múlva. A távhívásban szinte azonnal berobbanhat az egyéni előfizetői piacra is a vállalatok számára - internetes telefonálásként - már ma is elérhető alternatív szolgáltatás.
A helyi alternatíva megteremtéséhez viszont közvetlenül kell bekerülniük a meglévő előfizetői hurokba a versenytársaknak, amihez idő kell. Éppen ezért tartja fontosnak a kormány, hogy a Magyar Posta hálózatának örökösei egyetemes szolgáltatóként legyenek kötelezve arra, hogy mindenütt adjanak megfizethető és elérhető alapszolgáltatást. Óvatosan kezeli a kormány a harmadik generációs mobiltelefon-rendszerhez szükséges frekvenciák kiosztását. Az utóbbi hónapokban ugyanis több országban is kudarccal végződött ezek árverezése. Döntés előtt figyelembe kívánják venni a három és fél gigahertzes adatátviteli frekvencia már kiírt és a huszonhat gigahertzes frekvencia várható pályázatának tapasztalatait is. Stumpf István kancelláriaminiszter szerint a liberalizálással az adatátvitelben jelentős piacnövekedés várható, és a verseny segíteni fogja a tudás, a magyar szellemi erő kihasználását, a tartalomipar megerősödését. Ez utóbbi lesz az információs társadalom motorja.
Stumpf István elmondta, hogy a kormány heves vita után elvetette a kábeltévé-hálózatra vonatkozó egyhatodos korlát feloldását, amit pedig a tíz alternatív szolgáltató közleménye is szorgalmazott. Sőt úgy döntöttek, hogy az eddiginél szigorúbban fogják venni ezt a határt, és gondoskodnak a betartatásáról. Ösztönözni fogja viszont az egységes hírközlési törvény az internetes hozzáférést biztosító szolgáltatók számának növekedését, ami az árakra is jótékony hatással lesz (mint azt már tapasztalhattuk a Freestart és a Kiwwi megjelenését követően is).
Ahogy azt a délutáni vitában az egyik képviselő megfogalmazta, ez a törvény abban is újdonság Magyarországon, hogy hatalmas lobbyérdekek csapnak össze mögötte. A kormány valószínűleg ezért is javasolja a kétfordulós általános vitát, hogy mindenki elmondhassa majd a véleményét. Arra azonban ügyelni fognak, hogy a módosító indítványok esetleges elfogadása után is konzisztens szabályozás szülessen. A hatékony liberalizáláshoz nem elegendő a törvény - amit eleve kerettörvénynek szerkesztettek -, szükség van a rendeletek, végrehajtási utasítások, a hatósági eljárási rend gyors kidolgozására is. Stumpf István ígéretet tett arra, hogy ezt a munkát is időre befejezi az államigazgatás.
Lehet aggódni a késedelmek miatt, de mint az Oliver Schmalholznak, a Kiwwi elnökének előadásából kiderült, Ausztriában mindössze két hónappal a liberalizálás, 1998. január elseje után sikerült beindítania az alternatív távhívási szolgáltatást az erre alakult European Telecomnak, és egy év alatt tízezer céggel megkötni rá a szerződést. Miután a magyarországi alternatívok ennél jóval felkészültebben várják a startjelet, az árak nálunk talán még gyorsabban csökkennek majd, mint Ausztriában.