Nyomás alatt vannak a távközlési vállalatok, telefontársaságok. A gyártók részéről megmutatkozó törekvés az újabb és újabb technikák bevezetésére, az internet bevonulása - vagy bevontatása - az üzletvitelbe, a piaci szereplők közötti kapcsolatok bonyolításába, és nem utolsósorban a piaci verseny arra kényszeríti őket, hogy egyre gyorsabbá, egyre nagyobb kapacitásúvá tegyék a hálózatukat. Igaz ugyanakkor az is, hogy a létrehozott újabb és újabb kapacitás hamar megtelik adatokkal, a növekedésnek tehát egyelőre nem látszik a vége.
Tart a gerinchálózatok kiépítése, bővítése, Magyarországon pedig az úgynevezett elérési hálózat, a végfelhasználóhoz, előfizetőhöz, a vonalat bérlő vállalathoz az adatokat elvivő kábelek fektetése sem ért még véget. E tekintetben azonban már látszik az alagút vége, hiszen már Magyarországon is megjelentek és szaporodni fognak a kábelt egyes kapcsolatokban helyettesíteni képes rádiós elérési megoldások. A piaci bevezetéshez látszanak érkezni azok a kísérletek is, amelyek az elektromos hálózat bevonását célozzák. A földi rendszerekhez mintegy kiegészítésképpen pedig ott vannak a műholdas rendszerek, amelyek a föld távoli pontjai között tudnak viszonylag gyorsan adatot továbbítani.
Az adat- és beszédátviteli hálózatok többszintű hierarchiába szervezettek. Vannak a világot behálózó, kontinenseket, országokat ösz-szekapcsoló hatalmas üvegszálkötegek, amelyek sok százmillió bitet továbbítanak másodpercenként. Ezek nagy központokat kötnek öszsze, ahova kisebb gerinchálózatok hozzák-viszik egy-egy terület, kiszolgált ügyfélcsoport külföldre szánt üzeneteit. A központokban hatalmas útválasztók dolgoznak, amik a beérkező adatcsomagokat a címzésük szerint teszik át a megfelelő továbbmenő vonalra. A gerinchálózat és az ügyfél közötti kapcsolat fennakadás nélküli lebonyolítását elérési rendszerek szolgálják, akárcsak az elektromos hálózatban a nagyfeszültséget a szokásos kétszáznegyven voltra átalakító transzformátorok. Transzformálják az egyik átviteli rendszerbeli adatokat a másik rendszerbelivé és vissza. E bonyolult rendszernek manapság két részén várható gyors fejlődés: az üvegszálak közötti kapcsolatban és a végpontokból jövő jeleket beemelő elérési rendszereknél.
Beszáll az Intel
Bejelentett az Intel olyan lapkákat az optikai hálózatokhoz, amelyek röptében kijavítják az átviteli hibákat. Szüksége is volt az Intelnek valami újra, hiszen már be is jelentették, hogy a PC iránti érdeklődés visszaesése miatt az első negyedévben tizenöt százalékos bevételcsökkenést várnak. Annak érdekében, hogy beszállhassanak az évtized egyik legnagyobb üzletének látszó fényhálózat-építésbe, másfél év alatt nyolc céget vásárolt fel az Intel, a legutóbbit, a Xircomot januárban, elsősorban a mobil optikai megoldásai okán. De a legfontosabb felvásárlás nem ez volt, hanem a tavaly márciusban 1,25 milliárd dollárba került dán Gigáé. Az a cég olyan processzorokat fejlesztett ki, amelyek tíz-negyven gigabit/másodperces adatforgalmat is kezelni tudnak. Ez a sebesség elsősorban az optikai hálózatra való felkapcsolódásánál szükséges, hiszen a terabiteknek is össze kell jönniük valamiből. Elemzők szerint az Intel belépése az üvegszálas területre változást hozhat a hálózatépítésben. Annál is inkább, mert a cég azt ígéri, hogy a már vagy egy évtizede létező Forward Error Correction (FEC) algoritmus processzorokba építésével akár egytizedére is le tudja szorítani az átviteli berendezések költségét. Az Intel IFX30001 FEC transceiverében kapható algoritmussal néhány hiányzó bitet pótolni lehet az adatfolyamban, ami az újraküldési igények visszaszorításával növeli az átviteli sebességet és biztonságot. Más gyártók is dolgoznak a FEC algoritmus hálózati rendszerbe illesztésén, de a nyilvános bejelentéssel várnak a szabványosításra.
Európai debütálás
Tavaly ősszel mutatkozott be Európában - Párizsban - a teljesen optikai hálózatok egyik úttörője, a Corvis, amely az elsők között jelentette be a fénysugarakat irányítgató kapcsológépét. Ezt a berendezést Amerikában a Broadwing építi be először a hálózatába, amelyen terabit/másodperc nagyságrendű forgalom is megvalósítható. Ellentétben a Nortel, az IBM és mások elsősorban nagyvárosi hálózatban használható eszközeivel, a Corvis azt állítja, hogy CorWave berendezéseivel akár négyezer kilométeres távolságra is képes továbbítani a fénysugarakat közbeiktatott elektromos erősítés nélkül, üvegszálanként négyszáz gigabit/másodperc sávszélességgel, százhatvan, különböző színű fénysugárral. A CorWave eszközök jól működnek együtt a Juniper Networks M160 internet gerinchálózati útválasztójával. Egy kísérletben egyetlen adatcsomag elvesztése nélkül továbbítottak adatokat 3200 kilométeres távolságra tíz gigabit/másodperc sebességgel úgy, hogy a végpontokon M160 útválasztó adta át az OC-192c szabvány összeállított adatokat a Corvis átviteli berendezéseinek.