Éveken át nevetett az ország a Kern András által előadott kabarétréfán, az összevissza telefonkapcsolás okozta mulatságos helyzeteken. Azt hinnénk, ilyen csak a viccben van, pedig a telefonhálózat digitális E1 vonalain a valóságban is létrejöhetnének hasonló helyzetek, ha a szabvány nem lenne olyan szigorú, és a telefongyárak a berendezések tervezésekor, nem ragaszkodtak volna hozzájuk. Az E1 vonalon ugyanis egyszerre harminc digitalizált telefonbeszélgetést továbbítanak két telefonközpont között úgy, hogy mindegyik beszélgetés minden harminckét bájtos adatcsomagnak ugyanazt a bájtját kapja meg. A fennmaradó két bájton a szinkronizációs jel osztozik a jelzésekkel. Másodpercenként nyolcezer ilyen keret jut el egy E1 vonalon egyik központból a másikba. A multiplexelésnek nevezett folyamat olyan, mintha a két végponton - a két telefonközpontban - egy-egy henger futna körbe szigorúan ugyanazzal a sebességgel, és kapcsolná mindig a megfelelő bejövő telefonbeszélgetést az E1 vonalra. Ha a hengerek egyike egy hajszálnyit lemaradna, akkor máris egy másik beszélgetés hívóját kapcsolná össze a hívottal, létrejönne a kabaré alaphelyzete. Ezért a szigorú szinkronizáció.
Hasonlíthatjuk ezt a technikát a körkapcsolásos meccsközvetítéshez is. Képzeljük el, hogy nem úgy történik a körkapcsolás, ahogy szokott, hanem van, mondjuk, tíz helyszín, és minden másodperc első egytizedében az elsőt, a másodikban a másodikat kapcsolják és így tovább. Odaül az ember a rádió elé, és amikor az őt érdeklő egyetlen meccsről jön a riporter hangja, akkor egytized másodpercre felhangosítja a készüléket, aztán gyorsan vissza. Kicsit szaggatottan, de végig hallani fogja a közvetítést.
A telefonbeszélgetés digitalizálása úgy történik, hogy egy műszer bizonyos időközönként megméri az eredeti analóg jel feszültségét - mintát vesz a hangból - , és az értékből készít egy számot. Ha elég sűrű a mérés, akkor egy képlet szerint véve és összeadogatva alapfeszültségeket, ezekből a számokból kis romlással vissza lehet állítani az analóg hangot. (A matematikailag pontos visszaállításhoz végtelen sok minta kellene másodpercenként.) Szerencsére az emberi hallás nagyon kifinomult, a gyenge, zajos beszédet is ki tudja egészíteni. Kísérletezések után tehát úgy döntöttek a szabványosítók, hogy a hagyományos, a teljes beszédhangot továbbító analóg átvitel minőségét elég jól meg lehet közelíteni, ha másodpercenként hatvannégy kilobit adat keletkezik a mintavételezésnél. Ezért a digitális telefóniában egy beszélgetés hatvannégy kilobit/másodperc sávszélességű csatornát kap. A harminckét csatornás E1 vonal sávszélessége tehát 2,048 megabit/másodperc, s ezen haladnak a beszélgetések, egyforma időközönként váltva egymást. A technika neve időosztásos digitális multiplexelés, röviden TDM. Hasonlóan működik a GSM mobiltelefon is, ahol minden bázisállomás nyolc csatornán - nyolc telefonkészülékkel - forgalmaz, ott TDMA a technika neve.
Erről mondják a hálózatos guruk, hogy gazdaságtalan, mert a hallgatásra is lefoglalja a csatornát, bezzeg a csomagkapcsolt adatátvitel, amikor a mintabitekből megcímzett, azonosítóval ellátott adatcsomag készül, és azokat küldözgetik át a nagy sávszélességű vonalon. Az adatcsomag készítésnél ugyanis különféle digitális, számítógépes technikákkal takarékoskodni lehet, például úgy, hogy amikor senki sem beszél, akkor adatot sem küldenek, a telefonban pedig egy halk mesterséges háttérzaj hallatszik. De ennél nagyobb a megtakarítás abból, hogy amikor a hívó beszél, akkor csak a hívott irányába mennek adatcsomagok, és viszont. A szakértők szerint egy mintegy tíz évig tartó átmenet végére mindenütt eltűnik a TDM, és a vezetékes és a mobiltelefon-hálózat egyaránt csomagkapcsolttá válik. Addig azonban, amíg ez bekövetkezik - vagyis mindenütt átépítik a telefonközpontokat - , tág tere nyílik az átmeneti megoldásoknak. Ilyen, gyorsan keresetté vált eszköz az izraeli RAD társaság TDM over IP (TDMoIP) rendszere, vagyis az E1 kommunikációs vonal szimulációja csomagkapcsolt, IP-gerincen.
A TDMoIP rögtön első kézenfekvő - és az átviteli sebesség növelésére alkalmas - előnye, hogy nemcsak pont- pont összeköttetésben használható. A TDM csak telefonközponttól telefonközpontig tart. Ott szét kell választani a csatornákat, majd aszerint, hogy melyik merre, újra összerakosgatni őket. A TDMoIP-vel ezt a fáradtságot meg lehet takarítani, ezért kevesebb eszközre van szükség, és a jelek késleltetése is kisebb lesz. De nem ez a nagy trükk, hanem az, hogy a TDMoIP során a multiplexelt csatornaköteget kezelik, tartalmától - lehet adat, beszéd vagy valami jelzés is benne - függetlenül, míg a VoIP-ben külön az egyes beszélgetéseket, fáradságos munkával leválasztva és egy külön hálózaton feldolgozva a jelzéseket. Egyetlen külső segítséget kell igénybe venniük a TDM bitfolyamot IP-csomagokká alakító berendezéseknek, valamilyen referenciaórát figyelnek, ami ahhoz kell, hogy a t időponthoz tartozó adatokat a (t+megengedett késleltetés) időpillanatig vissza tudják alakítani TDM-keretté.
A TDMoIP a távolsági átvitelben játszik szerepet, amint egy telefonközpontban visszaalakítják, időosztásos csatornák jelennek meg, amiket a hagyományos digitális telefónia eszközeivel lehet kezelni. Nincs szükség tehát a jelzések leválasztására. Jól használható a több telephelyes nagyvállalatoknál az alközpontok közötti forgalom bonyolítására. Előnye, hogy semmilyen változtatást nem kíván a PBX alközpontokon, nincs szükség külön IP-s kártyára hozzájuk, megfelelő konverterrel akár még az analóg központ is bekapcsolható egy ilyen vállalati rendszerbe. A telefontársaságok pedig - azokon a helyeken, ahol kapacitáshiány mutatkozik - a meglévő E1 vonalak bővítése vagy a VoIP rendszer kiépítése helyett vethetik be a TDMoIP-t a már amúgy is meglévő nagy sebességű IP vagy Gigabit Ethernet adatátviteli gerinchálózaton.
A RAD szerint a TDMoIP hatékonyabb, ha Ethernet-, illetve Gigabit Ethernet gerincen használják, mint ha ATM-hálózaton, mert jóval kisebb vele az adminisztratív célokra lekötött, tehát nem érdemi tartalmat hordozó bitek aránya. Az ATM-nél egy fejrészhez mindig negyvennyolc bájt hasznos adat tartozik az adatcsomagban, míg a TDMoIP egy adatcsomagban akár 384 bájt is lehet. A minőségbiztosítás is megoldott a megfelelő szabványok - köztük többek között a 802.1p és 802.1q használatával - és az User Diagram Protocol (UDP) portszám megadásával. (Az UDP az internetes csatorna fenntartását, tehát két pont közötti IP adatfolyam gyorsítását segítő protokoll.) A mai Gigabit Ethernet kapcsológépek és a terabites adatcsomag-kalauzolási képességeket felmutató terabit útválasztók az adatcsomagokat kiemelten kezelik, és garantálni tudják a kapcsolat igényelt sávszélességét. Ezekkel az aktív hálózati berendezésekkel tíz gigabit/másodperc sebesség, vagyis több ezer E1 vonal párhuzamos átvitele érhető el egyetlen üvegszálon.