A terv két ok miatt nem valósul(t) meg. Az első ok a UNIX és NT rendszerek megbízhatóságával, rendelkezésre állásával kapcsolatos, mivel ezen rendszerek képességei az adatközpontokban megkövetelt szinttől - napi huszonnégy órás üzemelés, éves szinten öt perc nem tervezett leállás - elmaradnak. A másik ok az IBM-nagygépek utóbbi időben tanúsított hihetetlen mértékű fejlődése; ezen folyamat legújabb állomása az IBM eServer zSeries 900. Az új külső egy teljesen újratervezett belsőt rejt magában. Az architektúra kifejlesztésére az IBM mintegy kétmilliárd dollárt áldozott - ez az összeg közel azonos Magyarország legnagyobb vállalata, a Mol Rt. egész éves nettó árbevételével - és állíthatjuk, hogy ez az első olyan szerver, amit az e-business által támasztott követelményeknek megfelelően terveztek és valósítottak meg az IBM kutató mérnökei.

A fejlesztés eredményeként az IBM létrehozta a világ legmodernebb chipmodulját. A Multi Chip Modul (MCM) egy 12,7Ľ12,7 centiméter nagyságú, százegy rétegű üveg-kerámia lap, 4224 I/O-lábbal rendelkezik, és harmincöt, CMOS 8S technológiával előállított chip található rajta.

A modul összességében két és fél milliárd tranzisztort foglal magában; ez a modul tekinthető a tizenhat processzoros zSeries 900 szerver agyának. A szerver I/O adatátviteli sebessége huszonnégy gigabájt/másodperc, maximális memóriakiépítettsége pedig hatvannégy gigabájt. A szerver önjavító képességekkel rendelkezik, a gyakorlatban emögött azt kell érteni, hogy a szerver folyamatosan ellenőrzi önmagát, teszteket futtat, és amennyiben a működésében hibát észlel, akkor az előre betáplált szekvenciáknak megfelelően megpróbálja megjavítani azt. Teszi mindezt úgy, hogy a szerveren futó operációs rendszer, illetve alkalmazás semmit nem észlel a hibából! Természetesen előfordulhat az az eset, hogy a hibát a szerver önmaga nem képes megjavítani, ebben az esetben a gép minden emberi beavatkozás nélkül az interneten keresztül értesítést küld az IBM szervizközpontjába, ahol az IBM mérnökei elemzik a problémát, és kiszállnak a helyszínre elvégezni az esetleges javításokat. Az egészből sem az operációs rendszer, sem az üzletileg létfontosságú alkalmazás, sőt maga a vállalat sem tapasztal semmit!

Ezen hatalmas teljesítménynek és erőforráskészletnek a szerveren futó alkalmazások közt történő hatékony szétosztását biztosító rendszer létrehozása a ma fejlesztőmérnökeinek leginkább embert próbáló feladatai közzé tartozik. A kifejlesztett rendszer az IBM Intelligent Resource Director, ami folyamatosan figyeli az egyes alkalmazások (SAP, Domino, webszerver stb.) erőforrás-használatát és -igényeit, valamint automatikusan - az előre beállított politika alapján, emberi beavatkozás nélkül - képes egyik alkalmazástól a másik alkalmazáshoz processzor(oka)t, memóriát, hálózati adaptereket, optikai csatornákat áthelyezni.

Ezen vívmányokat látva nem csodálkozhatunk Curt Schumacher azon döntésén, hogy tervét a technológiailag nem indokolt kategóriába sorolta át.