A számítógépgyártás, a telekommunikáció és az informatika fejlődése következtében egy új világrend van kialakulóban, amit többféleképpen is neveznek. Az "Otthoni számítógép program" című tanulmány alkotói az információs társadalom, illetve az "új gazdaság" kifejezést alkalmazzák. Annak érdekében, hogy le ne maradjanak az információs társadalom létrehozásáért folytatott globális versenyben, a világ legfejlettebb államai hallatlan erőfeszítéseket tesznek. Az e célra fordított állami pénzeket az adófizetők nem kifogásolják, hanem örömmel üdvözlik még a klasszikus szabad verseny őshazájában is.
Mivel Magyarország a műszaki fejlettség területén mindig is elég elmaradottnak számított, ugyanakkor az ország meglepően sok tehetséges matematikust, informatikust adott a világnak, nyilvánvaló, hogy jó eséllyel indulhat az új gazdaságba való bekapcsolódásért, de egyértelmű az is, hogy ehhez komoly rásegítő intézkedésekre van szükség. Ez a tanulmány ilyen intézkedésre tesz javaslatot, mégpedig egy olyan konstrukcióra, amely nem áll példa nélkül, és amely már sikeresnek bizonyult. Vizsgálataik szerint a módszer magyar körülmények között is alkalmazható, és az eredetihez hasonlóan jó eredmények várhatók tőle. Tagadhatatlan azonban, hogy az állami szerepvállalás megterhelést jelent a költségvetés számára.
Érdekes ellentmondásra hívták fel a figyelmet a szakértők. Tíz év múlva a technológia nyolcvan százaléka eltér attól, amit ma használnunk. Az akkori munkaerőt viszont ma képzik az iskolákban. Ebből fakadóan igen nagy a veszélye annak, hogy a rossz struktúrájú munkaerő-kínálat egy-egy ország számára a nemzetközi versenyben való végzetes lemaradáshoz vezet. Az új gazdaság egyik alapvető kihívása a kormányokkal szemben a rugalmas oktatási rendszerek felépítése és a dolgozók állandó továbbképzésének biztosítása.
A gondolat, hogy az információs társadalom által felvetett kérdésekkel társadalmi szinten kell foglalkozni, és ezekre a kihívásokra a következő század küszöbén álló társadalomnak választ kell adni, Svédországban már 1997-ben megfogalmazódott. A svéd házi-PC-modell bevezetésének távlati célja a munkaerő képzettségi szintjének a mai kor színvonalára való emelése volt. A svéd kormányzatnak már korábban is voltak kezdeményezései, amelyek az információs ismeretek elterjesztésére és az úgynevezett "web-életstílus" meghonosítására irányultak. Ilyen volt többek között az, hogy a munkanélküliek számára kiépítettek számítógépes laboratóriumokat, valamint az a program, amely az iskolák számítógéppel való ellátását célozta úgy, hogy a diákok és a tanárok számítógépes ismereteinek fejlesztésére irányult.
1998. január 1-jén vezették be azt az új szabályozást, amelynek értelmében a svéd munkavállalókat a vállalatok személyi számítógéppel látták el. A számítógépeket a munkavállalók részletfizetés fejében, személyi jövedelemadótól mentesen kapták meg úgy, hogy a gépek árát a bruttó fizetésből vonták le, általában háromévi részletben. A vállalat vagy megvásárolta, vagy lízingelte a PC-ket, majd tartós bérletre a munkavállalóhoz helyezte ki azokat. A törlesztési idő elteltével a gépek a dolgozók tulajdonába kerültek. Az eladási ár és a piaci ár közötti különbözet adókiesést jelentett. Természetesen a bérlet lejárta után, ha a munkaviszony megszűnik vagy a dolgozó valamiért nem tudja tovább vállalni a törlesztést, a pénzügyi társaság visszaveheti a PC-t, és ezzel véget vethet a kedvezményezett pénzügyi kötelezettségeinek. Megveheti a PC-t a pénzügyi társaságtól a vállalat is, és ezek a számítógépek ezáltal újabb körforgásba kerülhetnek, vagy alkatrészek cseréje után folytatódhat a konstrukció, csak kisebb összeggel terhelten.
A kezdeményezés olyan nagy, versenyszektorban dolgozó cégektől indult el, mint a Volvo, az Ericsson és az ABB, de később minden piaci szegmensből csatlakoztak hozzá kisebb és közepes vállalatok egyaránt. A számítógép árával (egy hónapra eső részlettel) a bruttó fizetést csökkentették. Miután a részletfizetés általában három évig tartott, a számítógép így a piaci árnál harminc-ötven százalékkal olcsóbban került a dolgozók tulajdonába.