Tekintve, hogy Magyarországon a mobiltelefont használók száma másfél millió körül van, és a WAP-kampány már fél éve folyamatosan zajlik, a kedves olvasó már túl van az alapfogalmak elsajátításán. Talán már arra is rájött, hogy a WAP mobil ugyan, de ha az internetezésen a honlapok böngészését értjük a világhálón, akkor annak mindössze halvány, pici mása. Valóban az, de nem is az a funkciója, mint a honlapoknak.

Gyors információnyerésre, illetve - a biztonságos kétirányú adatátvitel beindulásától kezdve - személyes jellegű és gyors szolgáltatások igénybevételére találták ki, és arra alkalmas is. Megkérdezhetnénk, hogy akkor egyáltalán van-e értelme valami olyasminek, amit mobilinternetnek lehet nevezni az internetezés fenti értelmében. Ma, jó pár héttel az áprilisban lezajlott angliai frekvencia-árverés után (lásd külön cikkünket), amikor a telefongyárak sorra jelentik, hogy ki építteti velük az infrastruktúrát, ez a kérdés okafogyottá vált.

Mobilinternet lesz, mert építik hozzá a hálózatot, mert tervezik hozzá a terminálokat (telefont, zsebszámítógépet, karórát, utcai képfalat meg még ki tudja, mi mindent), mert befektetők sok ezermilliárd forintot költenek rá, és azt vissza is akarják kapni, mégpedig kamatostul.

A mobilinternet tehát jön, a szélessávú adatátvitellel, képtelefonálással, sok résztvevős videokonferenciával, a lóversenyfutamok figyelésével és közben online fogadással, lapos zsebkönyvvel, amin olvasni lehet mindent, amit valaha valaki betűvel leírt, nézni, amit valaha valaki megfestett, lerajzolt, lefényképezett, közzétett, és hallgatni mindenféle muzsikát. Orwell az 1984-ben írja, hogy a parkban mikrofonokkal hallgatják az arra járókat. Rövidesen már nem tudhatjuk az erdőben sem, nincs-e ott egy, a mobilinternetre kapcsolt kamera, aminek a képét éppen a Fidzsi-szigeteken nézi valaki. Vagy akár a mi kezünkben lesz a kamera, hogy az erdőben sétálva mozgóképes digitális üdvözletet küldhessünk barátainknak a helyről, amerre járunk. Annak ellenére így lesz, hogy még nem látni, az emberiségnek az a - túlnyomó - része, amely telefont még sosem látott, hogyan kapcsolódik be a virtuális kommunikációba. De ez is megoldódik, olyan hatalmas érdekeket szolgál a virtuális világegyetem: ha minden emberről csak egy dollárt lehet vele évente legombolni - és mennyivel többet lehet majd! -, az is több, mint ötmilliárd dollár.

A mobilinternet, a harmadik generációs mobiltelefónia a közlés, az információelérés, az üzletvezetés, a tanulás és a szórakozás tökéletesen új módja. Elszakadás a lassú kapcsolatoktól, az ormótlan eszközöktől, a mozdíthatatlan elérési pontoktól. Ami pedig ennek a megvalósítását lehetővé teszi, az a harmadik generációs, korszerű digitális rádiótechnika, röviden a 3G. A közeljövőben a mobilitás nem többlet lesz: az életnek sok tekintetben a mindennapi velejárójává válik.

Egyáltalán nem a mindig úton lévő világpolgárról van itt szó. Fel sem figyelünk majd rá, olyan természetes lesz vonaton ülve bejelentkezni a bankba. Ellenőrizzük a bankszámlánk egyenlegét, kiegyenlítünk néhány számlát, és rákattintva egy ikonra már képtelefonálunk is a bankhivatalnokkal valamiről a számlánkkal kapcsolatban. Nyaraláskor a vonaton ülve mobilról szedjük össze a turistáknak szánt helyi tudnivalókat, majd miután megnéztük a választékot, lefoglaljuk a legjobban tetsző szobát egy szállodában, és kinyomozzuk a legközelebbi taxitársaságot, ahonnan megrendeljük a kocsit a pályaudvarra. Természetesnek fogjuk venni a személyre szabott, életmódunkhoz, munkánkhoz igazított szolgáltatások helyfüggetlen elérését. Új, rugalmas munkavégzési gyakorlat alakul ki, az alkalmazottnak az íróasztalától távol ugyanúgy hozzá kell férnie a vállalati intranet rengeteg információjához és szolgáltatásához, mint amikor az asztala mellett ül. Munkaideje jelentős részét otthon vagy máshol, az irodán kívül dolgozza le. Használni fogja a mobilinternetet a könyvelő, aki munkáját az ügyfél telephelyén végzi el, a karbantartó mérnök, akinek a helyszínen szüksége van a berendezés részletes leírására. Számtalan ezekhez hasonló helyzet van, amiben a 3G-szolgáltatás értékessé válik. Hatalmas szinergia rejlik az IP-világ és a mobiltávközlés együttesében és a kettő összeolvadásában.

Leegyszerűsítve négy szintje van a mobiltelefon-hálózatnak. A felhasználói a mobiltelefon, a terminál, amivel elérjük a mobilszolgáltatásokat. A következő a rádióhálózat a bázisállomásokkal és a működésüket ellenőrző, felügyelő eszközökkel. Mindig a legközelebbi bázisállomás tart kapcsolatot rádión a felhasználó mobiltelefonjával, fogadja és adja az üzeneteket. A maghálózat az a szint, ahol a bázisállomásról érkező beszéd és adat továbbítása - a kapcsolás és az útválasztás - történik. Gerince - ma még - a hagyományosan beszédcentrikus nyilvános kapcsolt telefonhálózat. Ezt is fel kell készíteni az új, adatátvitellel járó internetes és egyéb szolgáltatásokra. Végül a negyedik szinten működnek a szolgáltatói kiszolgálók, a nyitottság jegyében a maghálózaton kívül.

A harmadik generációs maghálózatban már virtuális csatornákban halad az információ, lesznek benne csomópontok az adatforgalom irányítására és a szolgáltatásokra. A maghálózat a globális távközlési hálózat részeként gondoskodik arról, hogy mindenki mindenkit el tudjon érni, tehát a vezetékes végállomás a mobilt és viszont. A maghálózathoz csatlakozik a felhasználóig vezető szélessávú mobil rádiós kapcsolat. Mind a felhasználók, mind a szolgáltatók szempontjából fontos, hogy a szakemberek kidolgozták a harmadik generációra való fokozatos átmenet menetrendjét. Például a GPRS - a csomagkapcsolt adatátvitel GSM-hálózatban - már ennek az átmenetnek egy fontos állomása. A GSM-hálózatok 3G szolgáltatási képességekkel való felruházásánál azzal számolnak a kész stratégiák, hogy közös maghálózaton osztozhat majd a továbbfejlesztett és az új szélessávú rádióhálózat. A tapasztalat és a kereskedelmi realitás egyaránt azt sugallja, hogy a 3G-t sok frekvencián, kapcsolóplatformon és átviteli technikával lesz érdemes kínálni. A hangsúly ugyanis egyre inkább a beszélgetésen túli szolgáltatásokon, alkalmazásokon lesz, a technika, amivel eljutnak az emberekhez, egyre érdektelenebbé válik.

Lényeges fejlemény a Bluetooth, amivel különféle eszközök - telefon, számítógép, digitális fényképezőgép - néhány méteres távolságból tökéletes, egy megabit/másodperc átviteli sebességű rádiós kapcsolatot tarthatnak egymással. Ez azt jelenti, hogy egy lakásban egyetlen külső kapcsolattal megoldható valamennyi elektronikus berendezés elérése az internetről. De jó arra is, hogy ha a mobiltelefonba épített kamera által készített kép minősége nem elég jó, akkor a digitális fényképezőgép által készített képet a mobiltelefon közvetítésével lője át a fotós az újságnak.

A már piacon lévő soksávos, sokszabványos világvevő telefonok tapasztalata, hogy a felhasználó számára érdektelenné tehető, éppen milyen frekvencián, milyen szabvány szerint érkeznek a jelek. A kombinált, egyszerre GSM és 3G telefonkészülék hasonlóképpen transzparens módon működik majd. A 3G-fedettség kiépíthető úgy, ahogyan a piac igényli - akár átfedő hálózatként is.

Két megabit/secundumra megy fel a felhasználói elérés sebessége - ez legalább a negyvenszerese a ma elérhetőnek. A csomagkapcsolt maghálózat - aminek az első változata, a GPRS - rövidesen Magyarországon is működni fog, azt az érzést kelti a felhasználóban, hogy folyamatos kapcsolatban van a szolgáltatásokkal, amiket használ, miközben fizetnie csak az adatforgalomért, a küldött és kapott adatmennyiségért kell, ellentétben a mai, a kapcsolat idejével arányos díjakkal. Mégis, a használat sokrétűségének köszönhetően - a mai mobiltávközlési szolgáltatásnak a 3G-szolgáltatásba átnövésével párhuzamosan - a telefontársaságok bevétele várhatóan törés nélkül emelkedik azután is, hogy az iparosodott országokban a mobilhasználat túllépi a száz százalékot, vagyis már minden lakosra jut legalább egy használatban lévő SIM-kártya. A 3G-ben egyidejűleg sok kapcsolat létesíthető ugyanarról a mobilról. Anélkül kérhet majd az ember információt egy adatbázisból, hogy meg kellene szakítania a képtelefonálást, vagy ki kellene lépnie egy sokszereplős videokonferenciából. A legtöbb vállalkozás számára a harmadik generációs szolgáltatáshoz való hozzáférés lehetőséget teremt az üzleti kommunikációs stratégia újragondolására, új bevételi források felfedezésére és a távközlési és informatikai infrastruktúra költségeinek lefaragására.

A 3G-szolgáltatás a mainál jóval több információ áramlását, egyidejű küldését és fogadását teszi lehetővé. Annak ellenére, hogy az utóbbiban is szükség lesz fontos fejlesztésekre, döntő fontosságú a rádiókapcsolat, hiszen az köti össze a felhasználót a maghálózattal. De a robusztus, vezetékes minőségű, jövőbiztos vezeték nélküli IP adatforgalom lehetőségét a rádiótechnika fejlődése teszi lehetővé. Lépésről lépésre, az evolúciós stratégiák valamelyikét követve válik képessé egy működő GSM-operátor a 3G-szolgáltatásra. Az első lépéssel, a 115 kilobit/secundum sebességre is képes GPRS csomagkapcsolt adatátvitel bevezetésével a mobiloperátor képessé válik a tiszta IP-s forgalmazásra, és számlázni fog tudni az elküldött és fogadott bitek száma, nem pedig a kapcsolat időtartama szerint. A következő logikus lépés az EDGE üzembe helyezése, azaz a hálózat kapacitásának a növelése egy újfajta modulációjú rádiós átviteli technikával.

A GPRS előnye a rugalmassága, miáltal különösen jól bírja a lökésszerű internet-intranet adatforgalmat. Az adatsebesség a 14,4 Kbit/s-től (egy időszeletes átvitel) a 115 Kbit/s-ig (valamennyi időszelet egybefogása) terjed. A GPRS-telefonon internetezőnek nem kell várnia, a kapcsolat folyamatos, hiszen nem az idő, hanem az átvitt adat mennyisége szerint történik a díjazás. Minden készülék csak addig köt le hálózati kapacitást és sávszélességet, amíg adatmozgás van. Ez az elérhető rádiófrekvenciák kiemelkedően hatékony használata. Bár egy ilyen továbbfejlesztett hálózaton már lehetséges a 3G-szolgáltatás, ha egy operátor számára elérhető a két gigahertzes frekvenciasáv, akkor a továbbfejlesztett hálózatot - építve a maghálózatban már végrehajtott beruházásra - érdemes kiegészíteni az új, szélessávú rádiós elérés eszközeivel.

A sokfrekvenciás, több szabvány szerint is kommunikálni képes mobiloknak és számítógépes termináloknak köszönhetően lehetséges lesz az együttműködés a továbbfejlesztett és az új szélessávú rádiós hálózat között. E készülékekkel a felhasználó ide-oda barangol majd a hálózatok - vagy a WCDMA-hegyek és az azokat körülvevő továbbfejlesztett EDGE-völgyek - között anélkül, hogy ennek tudatában lenne, és fennakadás nélkül éri majd el a szolgáltatásokat. A sokféle, egyformán használható rádiófrekvenciás megoldás egymás mellett élése lehetővé teszi a rugalmas fejlesztést, hiszen nincs szükség teljes területi lefedettségre a WCDMA beindításakor.

Maga a WCDMA egy szélessávú rádiós átviteli megoldás, amely a ma használtaknál gyorsabb adatátvitelt tud, és jól kihasználja a frekvenciatartományt. A 3G-szolgáltatásra optimalizálták, és a két GHz rádiófrekvenciát szánták neki, ahol e technika minden előnye kiaknázható. Egyetlen öt megahertz szélességű WCDMA-csatorna kezelni képes kevert szolgáltatásokat nyolc kilobit/secundum sávszélességtől két megabit/secundumig.

Sok résztvevője lesz a multimédia-szolgáltatások létrehozásának, tartalommal ellátásának és szétosztásának, ami még élesebbé teszi a kérdést: "Kié az ügyfél?" Napjaink mobiltelefon-társaságai az információs lánc legértékesebb részének vannak a birtokában, a szétosztásnak, ők "birtokolják" az előfizetőt. Amikorra a 3G sok társaság szolgáltatásába beépül, a vásárló birtoklása talán kevésbé lesz fontos, és valószínűleg egy, a mainál összetettebb környezet alakul ki. A széles körű 3G-alkalmazások hamar hatással lesznek a tömegpiacra. A technikai különbség eltűnik a mobilinternetezés és a számítógépes böngészés között, magában a használatban lesz eltérés, és kialakulnak új szolgáltatások, melyekre a felhasználó éppen a mobilitásuk miatt tart majd igényt. Az, ahogy az utóbbi években feltűnnek és nagy sikert aratnak világhálós ötletek a repülőjegy-foglalástól a könyvterjesztésig, kismiska ahhoz a pezsgéshez képest, amit a mobilinternet korában tapasztalunk majd.