Telefon a villanydróton

Jó pár éve is már annak, hogy egy ismerôsömnél megcsodáltam a gyermekszoba és a hálószoba közötti kapcsolatot biztosító házitelefont. Akkoriban rádió adó-vevôt – még a ma már szabadon használható drótnélküli kézibeszélôs telefont – is csak engedéllyel tarthattak otthon az emberek. Mások azzal sem, hiszen nem is kaptak rádióamatôri engedélyt. Tehát a talky-walky, a kis hatótávolságú rádiótelefon is illegális volt. A vezetékes, az elektromos vezetéken keresztül kommunikáló házitelefonhoz viszont nem kellett engedély.

A kilencvenes évek elején aztán néhány újságban olvashattunk egy úrról, aki azt állította, hogy kapcsolt telefonhálózat is létesíthetô a villanydróton. Ebbôl persze nálunk nem lett semmi. Amerikában is csak kísérletezgettek, no nem a telefonnal, hanem az adatátvitellel. 1996-ban Salt Lake Cityben, a Novell Brainshare rendezvényén láttam elôször olyan kísérleti berendezést, leválasztót, amely képes volt a lakásba érkezô jelet az áramütés veszélye nélkül továbbítani a PC-be. Akkor éppen ebben, a leválasztásban láttam a legnagyobb problémát. Azóta tudom, hogy a gondot a villanyvezetékben lépten nyomon jelentkezô nagy „szikrák” okozzák. Felgyújtom a villanyt: a jel eltunik a zajban; bekapcsol a hutôgép: a szikra mindent elnyom és így tovább. A háztartás tele van szikratermelô elektromos berendezésekkel. Ám a félvezetô áramkörök sebessége ma már megengedi, hogy olyan sokszor ismételjenek egy jelsorozatot a hálózaton át, ahányszor csak kell, és így is meglegyen az elfogadható sávszélesség. A redundanciával sikerült úrrá lenni az elektromos zajokon.

Két év csönd s 1998-ban a hannoveri CeBIT-en tunt fel újra egy kísérleti berendezés. Azt már a kanadai Nortel telefongyár mutatta be. Újabb két év s az idén, 2000-ben már elég Kôbányára utazni, az Infóra, ha muködés közben akarok egy ilyen eszközt látni. Mégpedig, miután a kiállító Novacom egyik tulajdonosa – a német EnBW Telekommunikationsholding GmbH – otthon a Nortelrôl Siemensre váltva építi a kísérleti hálózatot, nyilván Siemens-gyártmányút. Az ígéret az, hogy a kiépíteni tervezett hálózat sebessége eléri az egy megabaudot, vagyis a másodpercenkénti egymillió bitet. Azt, hogy ezt a most formálódó adatátviteli hálózatot végül fogják-e használni másra is, például telefonálásra, és nem csak a villanyóra leolvasására és az elektromos hálózat felügyeletére, majd eldönti az idô. Maga a kísérlet, de akár egy bemutató is alkalmas arra, hogy egyrészt bemutassa, hol tart az adatátviteli technika 2000-ben, de arra, hogy emlékeztessen minket a gyökerekre: az informatika, a számítástechnika, a telefónia minden vívmánya abból a galvánelembôl ered, amit Volta eszkábált össze éppen kétszáz évvel ezelôtt. VaMá