Már az elsô hónapok tapasztalatainak birtokában tartotta bemutatkozó konferenciáját a Budapesti Muszaki Fôiskola Neumann János Informatikai Kara. Az integráció keretében a Kandó Kálmán Villamos-, Bánki Donát Gépész- és Rejtô Sándor Könnyuipari Mérnöki, valamint a Keleti Károly Gazdasági Fôiskolából alakult intézmény szakirányú tanszékeit egyesítô kart a vezetôi mutatták be.

A kar célja elméletileg jól felkészült mérnök-informatikusok gyakorlatorientált képzése, amihez Sima Dezsô fôigazgató szerint szükség van motivált oktatói karra, kutató-fejlesztô munkára, hazai és nemzetközi tudományos, valamint ipari kapcsolatokra és az ipar gyors változása miatt változáskezelésre is. Nehezíti azonban az oktatást a tanárok és a többi dolgozó gyenge, versenyképtelen fizetése, illetve a fôiskola mindenben megmutatkozó alulfinanszírozottsága.

A felsôfokú képzésben fokozatosan bevezetendô kreditrendszer például kifejezetten sújtja a laboratóriumi felszerelések, a gyakorlati képzés anyagellátása miatt nagyobb költséggel dolgozó fôiskolákat azzal, hogy náluk ugyanaz az óraszám kevesebb kreditet ér, mint egy egyetemen.

Olyannyira elszakadtak a fôiskolai fizetések a számítástechnikai, távközlési iparban, fejlesztésben, szolgáltatásban elérhetô jövedelemtôl, hogy az már az oktatás színvonalát veszélyezteti. Megdöbbentô Sima Dezsô elôadásában az utóbbi két évben kilépettek fizetésének alakulása még akkor is, ha tudjuk, hogy az egyetemi, fôiskolai oktatók mellékmunkával szokták kiegészíteni a fizetésüket.

Az elôadás – a felvonultatott erôsségek és tervek ellenére is – szinte segélykiáltásnak hangzott. A Neumann János Informatikai Kar számára az oktatókat elcsábító szakemberhiány azért különleges lehetôségeket is eredményez. Az iparban harc folyik a legjobb végzôs hallgatókért, és az eszköz- és témaellátottságban megmutatkozik a cégek érdeklôdése, együttmuködési készsége. Már vannak kapcsolatok például az Ericssonnal, a Nokiával, a Sun Microsystemsszel és az IBM-mel. Sima Dezsô szerint a finanszírozásban segítséget jelent, hogy újabban szakképzési támogatásban is részesedhetnek.

Az agyelszívás folytatódni fog, gondoljunk csak a Németországban rövidesen bevezetendô zöldkártyára. Ennek birtokában a külföldi, köztük a magyar informatikai szakemberek az itthon elérhetô jövedelem többszöröséért vállalhatnak majd legálisan munkát. A jó programozó iránti kereslet ma már nemcsak az oktatóknál, hanem a hallgatóknál is jelentkezik. Mint György Anna oktatási fôigazgató-helyettes elôadásából kiderült, az utóbbi években erôteljes volt a lemorzsolódás a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karon. Az elôadás errôl nem szólt, de feltételezhetô, hogy a tehetségesebb hallgatók egy része munkát vállal, és – esetleg nem is a BMF-en, hanem valamelyik egyetemen – levelezô tagozaton folytatja tanulmányait. Másik részük azonban valószínuleg a torz felvételi rendszer áldozata, hiszen a legnagyobb lemorzsolódás azok között tapasztalható, akik rossz felvételi után mentességgel kerülnek be a fôiskolára.

György Anna szerint további erôfeszítésekre van szükség a tömegképzés kezelésében, javítani kell az oktatásszervezési munkát, de nem szabad elhanyagolni a tehetséggondozást sem.VaMá

42 1998. I. 31. Fôisk. adjunktus 46 300,– 220 000,–

28 1998. V. 29. Fôisk. tanársegéd 41 900,– 400 000,–

46 1998. VII. 31. Fôisk. adjunktus 56 100,– 150 000,–

24 1998. IX. 14. Int. munkatárs 33 600,– 240 000,–

46 1998. XII. 29. Fôisk. adjunktus 62 800,– 450 000,–

49 1999. VII. 15. Fôisk. adjunktus 78 800,– 350 000,–

36 1999. VIII. 31. Fôisk. tanársegéd 53 500,– 350 000,–

33 1999. IX. 17. Intézeti mérnök 49 900,– 160 000,–