A mobiltelefon-szolgáltatás kezd tömegfogyasztássá válni Oroszországban – írja a The Economist. 1998-ig két vállalkozás uralta az orosz mobiltelefon-piacot. A VimpelCom, amelynek vezetôi korábban kormányzati szolgálatban állottak, a szövetségi adminisztráció egyes tagjaival meglévô jó kapcsolataira alapozta üzletét, míg az MTS a moszkvai városi hatóságokat tudhatta a háta mögött. A két cég között nem alakult ki verseny. Az MTS az európai GSM-szabvány szerinti hálózatot üzemeltetett, minek következtében elôfizetôi jó kiszolgálásban részesültek külföldi utazásaik alkalmával – ezzel kárpótolhatták magukat a moszkvai hálózat szakadozottságáért. A VimpelCom egy régebbi amerikai technológiát vett át, s mivel korábban kezdte a szolgáltatást, vetélytársánál valamivel jobb lefedettséget biztosított. A tipikus orosz üzletembernek volt egy MTS-telefonja (ami jól jött, amikor külföldre utazott), és emellett a nejének vagy a sofôrjének elôfizetett egy VimpelComra. A tarifák lényegében azonosak voltak.

Másfél évvel ezelôtt aztán felborult a szolgáltatás eme rendje. A VimpelCom New Yorkban jegyzett részvényei nyolcvan százalékkal visszaestek, és a cég szenvedett a rubel leértékelésétôl is, mert készpénzét orosz államkötvényekbe fektette. Mindezek nyomán 1998 harmadik negyedévére 43,9 millió dollár veszteséget volt kénytelen jelenteni. A másik piaci szereplô orosz cégtôl szokatlanul gyorsan reagált az eseményekre. 1998 végére szövetséget kötött a norvég Telenorral: 25,7 százalékos részesedésének átadásáért százhatvanmillió dolláros tôkeinjekciót kapott, miközben az MTS együttmuködése a Deutsche Telekommal pénzügyi nézeteltéréseik miatt megbénult. A Telenor tanácsa a talpra állásra egyszeru volt: mennyiségi fejlôdést kell produkálni. Tavaly októberben a VimpelCom negyvenkilenc dolláros elôrefizetô-csomagot hirdetett meg, ami magában foglalt egy hatvannégy dolláros készüléket és tízdollárnyi beszélgetési idôt. Napok alatt tízezer akciós csomag kelt el. Részben ennek köszönhetôen a VimpelCom háromszázötvenezer elôfizetôvel – ami az 1998-as szám duplája – negyven százalékra növelve részesedését felzárkózott a piacvezetô MTS mögé, ám gondjai nem oldódtak meg. Az egyik ezek közül, hogy az elôre fizetô ügyfelek enyhén szólva nem a legtôkeerôsebb emberek közül kerülnek ki, a másik, hogy bár nekikezdett rendszere átállítására GSM-re, e téren még igen sok tennivalója akad.

A versenytársak közül az egyik a néhány százalékos piaci részt szerzett Sonet, amely az adatátvitelben a GSM-nél erôsebbnek tartott amerikai CDMA-szabványra alapuló hálózatot épít. Ez kiváló átviteli minôséget biztosít, csakhogy Oroszországban nem tartozik az engedélyezett technológiák közé. Ezért a Sonet kénytelen felhívni ügyfelei figyelmét arra, hogy csak irodájukban használják mobiltelefonjukat. A másik versenytárs, a tizenöt százalékos piaci részesedéssel rendelkezô MCC egy elavult skandináv technológiát használ. Hogy megállítsa visszacsúszását, most áll át a GSM-re.

A havi kétszáz dolláros átlagfizetéssel rendelkezô orosz lakosságnak elemi anyagi gondjai vannak, nem véletlen, hogy mindössze 1,3 millió mobil-elôfizetôt számlálnak a 148 millió lakosú országban. Emellett a külföldi befektetôk lelkes támogatására sem számíthatnak: a VimpelCom más országokbeli mobiltelefoncégekéhez képest jelentôsen alulértékelt részvényei jól mutatják, mennyire aggasztja a pénzembereket a vállalkozás függése az orosz politikai és gazdasági körülményektôl.