Ritka esemény szem- és fültanúi lehettek az újságírók 2000. március 20-án a budapesti Thermál Hotel Hélia Panoráma termében. Velük szemben öt, a távközlés globális piacának nagy játékosait képviselô vezérigazgató vagy vezérigazgató-helyettes fejtette ki véleményét, álláspontját a most készülô egységes hírközlési törvény számukra legfontosabb témáiról. Pesti István (GTS Hungary) egyenesen azt mondta, hogy bár nekik, alternatív szolgáltatóknak érdekük, hogy minél elôbb megszûnjenek a Matáv – és a kisebb helyi koncessziós társaságok – törvény védte monopóliuma, mégsem kérnek a 2001-es idôpont elôrehozatalából, ha annak az az ára, hogy a Matáv hegemóniája nem csökken, hanem esetleg nô. Más szóval: olyan szabályozást kívánnak, amely egyes esetekben, amikor az alternatív szolgáltatók nem tudják megkerülni a Matávot, akkor a számukra nyújtott szolgáltatást ne mérlegelhesse a Matáv, hanem legyen köteles teljesíteni. Figyelmeztetett Pesti István arra is, hogy vannak korlátos erôforrások, amelyek elosztása különösen kényes kérdés. Az egyes szolgáltatásokhoz elengedhetetlen rádiófrekvencia-használati engedélyek kiadásakor, árverésekor például biztosítani kell, hogy a Matáv – mint messze a legnagyobb tôkével bíró versenytárs a piacon – ne juthasson hozzá a többségükhöz csak azért, hogy a többieket kizárja a piacról. De szükség van egy másik korlátos erôforrás, az alépítmények nyitottá tételére is.

Kovács Nimródra (UPC) hárult annak kimondása, hogy nemcsak különféle szakmai bizottságokra van szükség – ilyeneket rendelne felállítani az egységes hírközlési törvény tervezete –, hanem versenyhivatali jogosítványokra is, a verseny tisztaságán való ôrködésre is. Ehhez fûzte hozzá Polányi Sándor (Vivendi), hogy az érdek-képviseleti szervezetekben a szavazási, véleményalkotási rendet aszimmetrikusan kell meghatározni. Ha ugyanis például a kiszolgált elôfizetôi vonalak számát vennék figyelembe, akkor a Matáv egyedül erôsebb lenne, mint az alternatív szolgáltatók.

Pártos Ferenc, a PanTel vezérigazgató-helyettese az összekapcsolási díj problémájára is kitért, vagyis arra, hogy a Matávon keresztül csak nagyon drágán tudnak eljutni az elôfizetôkhöz, ha például IP-s távhívási szolgáltatást nyújtanak nekik. Jobbágy Dénes (Novacom) be is mutatott egy grafikont, amelybôl kiderül, hogy Magyarországon a távolsági összekapcsolási díj percenként 29,36 forintba kerül, míg az Európai Unióban a legnagyobb összeget ezért Finnországban kérik, 8,36 forintot. Kevesebb, mint az egyharmadát.

Az öt társaság egy kommünikét is kiadott abból az alkalomból, hogy átadták közös véleményüket az egységes távközlési törvény tervezetérôl a KHVM hírközlési irodájának. E kommüniké legfontosabb üzenete, hogy „Óriási a törvényalkotó felelôssége abban, hogy valódi liberalizációt valósítson meg, és így a lehetô legkedvezôbb helyzetbe hozza a telekommunikáció felhasználóit." Vagyis az alternatívok nyílt versenyre vágynak, amelyben a Matáv nem élhet viszsza a súlyával, a távközlésben meglévô természetes hegemóniájával.