Olvasom a beszámolókban, hogy a hannoveri CeBIT-en mindent elöntött a rádiótelefonos internet, a WAP, az informatika és a távközlés házasságának legújabb gyermeke. De nemcsak a CeBIT látogatói, a hazai lapok olvasói is bôségesen el vannak látva WAP-tudnivalókkal. Lépten-nyomon beleakadhatnak a hárombetûs rövidítésbe. Már variálják is, ki úgy, hogy Wapbank, ki úgy, hogy W@P. A szoftverházak egymás után jelentik be, hogy az ô termékük már ért a WAP-ogáshoz, elérhetô mobiltelefonról. Ez, a mindenki számára könnyen elérhetô, könnyen kezelhetô terminál volt a hiányzó láncszeme az elektronikus üzletvitelnek, és íme, megvan. Kezdôdhet a szolgáltatásdömping, megindulhat a vállalati ügyvitel átszervezése, a nyilvántartások elérhetôvé tétele a dolgozók okosfonjáról. A világgazdaság várhatóan gyorsan, egy-két év alatt elektronikussá válik, ami komoly változásokat von maga után a vállalatok belsô életében, informatikai felszereltségében. E változások egyike lesz a helyi hálózat, a LAN általánossá válása. A legkisebb cégnél is szükség lesz egynél több internetes számítógépre, s azok világhálóra kötésének legegyszerûbb módja a helyi hálózat, közös kapcsolattal az internetszolgáltatóhoz. Arról nem is beszélve, hogy a gyártásszervezéstôl az értékesítésig mindennek kényszerûen számítógépre kell kerülnie, számítógépbe kell kerülnie.

A helyi PC-s hálózat azonban nem olyan, mint a szövegszerkesztésre használt személyi számítógép, amin ha megakad, csak megnyomjuk a reset gombot, és megy minden tovább. Ahol éles adatok mozognak a gépek között, ahol az egyik masinán van az adatbázis, de a másikról írják be az adatokat, ott életbevágó, hogy minden rendben menjen, vagy ha mégsem, akkor a hiba lokalizálható és a hatása elhárítható legyen. Hagyományosan a hálózat mûködésének felügyelete, a hibák elhárítása, a fejlesztések végrehajtása a rendszergazda feladata. Az azonban elképzelhetetlen, hogy a következô években felálló minden kis, négy-öt gépes helyi hálózatnak saját rendszergazdája legyen. Sem pénz nincs rá, sem szakemberrel nem gyôzi – sajnos – a társadalom.

A hálózatok felügyeletét tehát másképp kell megoldani. Úgy, hogy egy ember sok kis hálózatot lát el, és anélkül is el tudja látni a feladatai túlnyomó részét, hogy ki kellene szállnia a helyszínre egy csavarhúzóval és egy hajlékonylemezzel vagy CD-vel. A (távoli) hálózatfelügyelet azonban nemcsak a helyi hálózatokban értelmezhetô, van tágabb jelentése is. Távolsági hálózatban, az országot behálózó üvegszálas, de akár a kábeltévés rendszerekben eleve egy központba fut össze minden mûködési információ, illetve onnan lehet elvégezni bizonyos feladatokat. A kábeltévénél például elképzelhetô egy olyan rendszer, amelyben a diszpécser a saját gépén kiadott utasítással állítja be a tôle több kilométerre lévô lakóházban felszerelt kis központban, melyik lakáshoz mely csatornacsomagnak kell eljutnia. Sôt ez akár automatizálható is: a lakó megköti a szerzôdést, az megjelenik az elôfizetôi adatbázisban, onnan átkerül a mûszaki címtárba, és már megy is az üzenet a lépcsôházi dobozba az új paraméterekkel.

A hálózat felügyelete, a rendszergazda feladata öt fô tevékenység ellátásából áll. A konfigurációfelügyeletbôl, a hibaészlelésbôl és -elhárításból, a biztonsági rendszer beállításából és felfedezett lyukainak a megszüntetésébôl, a teljesítményfigyelésbôl és a rendszerhasználat regisztrálásából.

A konfiguráció felügyelete eredetileg csak a szûken vett hálózati elemek telepítésére, beüzemelésére, módosítására vonatkozott, beleértve a hardver- és szoftverelemeket. A mai, hálózati munkaállomásnak szánt számítógépeket, terminálokat már a gyárban ellátják olyan szolgáltatásokkal, amelyek lehetôvé teszik egyrészt a fôbb részegységeik távoli figyelését, leltárellenôrzését, másrészt a bekapcsolásukat központi utasítással. E lehetôségeket kihasználva a rendszergazda a helyén válik képessé a felhasználói terminálokon egyedi szoftvermódosítások végrehajtásra akkor is, amikor senki sem dolgozik a gépeken, de kezdeményezheti egyetlen utasítással valamennyi munkaállomáson ugyanannak a szoftvernek a frissítését is.

Alapvetô feladat a teljes hálózat mûködése szempontjából a hibakezelés, hibaelhárítás, riasztás, amit a berendezés-leállástól az adatcsomagok torlódásáig és az abból eredô elveszéséig számtalan probléma tehet szükségessé. Vannak hibák, amelyeknek az elhárítása megoldható egy távolból történô hardver-átkonfigurálással, a kiszolgáló újraindításával, de ha nem, a rendszergazdának akkor sem kell mindig jelen lennie. Ha baj van, a riasztás érkezhet interneten, mobiltelefonjára küldött rövid üzenetben, ô pedig el tudja érni a kiszolgálót az interneten, fel tudja hívni telefonon – ez utóbbi eljárás szükséges például, ha összeomlik a rendszer, és újra kell azt indítani. Erre szolgál a távkapcsoló, amit a hálózatról akkor is el lehet érni, ha a számítógép leállt.

A biztonsági eszközök segítik a rendszergazdát abban, hogy egyedenként és erôforrásonként szabályozza a hozzáférést, akár adott idôintervallumokra külön-külön. Internetes kapcsolatnál a biztonsági felügyelet már bonyolultabb, védôfalra, a kimenô és bejövô üzenetek alapos ellenôrzésére van szükség. De állandó jelenlétre ennek ellátásához sincs szükség. A jó biztonsági rendszer ugyanis nem a baj bekövetkeztekor lép mûködésbe, hanem megelôzi a bajt, kiszûri a veszélyes üzeneteket, leállítja a jogosulatlan tranzakciókat. A biztonságfelügyelet része a rendszer-felügyeleti jogosultságok kiosztása, vagyis az engedélyek megadása a rendszer megváltoztatására, konfigurációs paraméterek beállítására. Végül a teljesítmény figyelése egyes, a hálózat mûködését, a forgalmat jellemzô adatok gyûjtését és esetenkénti statisztikai elemzését jelenti. Idôsorok vizsgálatával, a forgalom napszakonkénti áttekintésével növelhetô a hálózat mûködésének gazdaságossága, és jól tervezhetôvé válik a bôvítés, a hálózat átkonfigurálása. A rendszerhasználat regisztrálása átfed a teljesítményfigyeléssel, a különbség az, hogy itt a feladat az egyes szereplôk, felhasználók aktivitásának a mérése, esetleg a számlázás.

A felsorolt öt feladatcsoport között vannak olyanok, amelyek ellátása folyamatos odafigyelést igényel, és vannak, amelyek a helyi hálózat úgynevezett log-állományaiban, naplóiban gyûlô adatok elemzésével láthatók el. Az utóbbiak esetében gyakorlatilag nincs különbség egy állandóan jelen lévô és egy idônként megjelenô rendszergazda eredményessége között. Más a helyzet a hibaelhárításnál, ahol a rendelkezésre állás igénye dönti el, milyen szintû legyen a hálózatfelügyelet. Egy nyilvános telefonközpont esetében nincs választási lehetôség, ott még az sem elég, ha mindig jelen van a szakember, a folyamatos mûködésrôl különféle hardvermegoldásokkal is gondoskodni kell. Ez utóbbi eszköz, a tápegységek és más hardverelemek megduplázása, a merevlemezek tartalmának több helyen tárolása tükrözéssel vagy úgynevezett RAID rendszerrel még egy olyan kis hálózatnál is hasznos lehet, ahol már nincs folyamatos üzem, ahol már a távoli hálózatfelügyelettel is beérik. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy számos üzletágban az e-business megjelenése, az üzleti kapcsolatok internetre terelôdése miatt rövidesen át kell majd értékelni a folyamatos üzemelés követelményeit. Ahol ugyanis a partner bármikor beeshet az ajtón – s az interneten ez így van –, ott komoly üzleti veszteség, ha az automata ügyintézô – a világháló-kiszolgáló – nem tudja fogadni a beérkezô kéréseket.

A távoli felügyeletet szolgálja a tartalék hardverelemek beépítése, a kiszolgáló újraindításának a lehetôsége a távolból az interneten vagy telefonon keresztül kiadott paranccsal, a kiszolgáló és a munkaállomások képernyôje tartalmának átvétele, a futó program közvetlen irányításának a lehetôsége a diszpécserközpontból. E megoldások mind pénzbe kerülnek, de biztonságosabbá teszik az üzemeltetést annak ellenére, hogy a helyszínen nem ül ott a rendszergazda. Minél többet költ a hálózat tulajdonosa ezekre a kiegészítésekre, annál kisebbre szorítja le a csak személyes jelenlét útján megoldható problémák körét, annál biztosabb lehet abban, hogy a hálózata sosem áll le. Meg kell találni a megfelelô arányt a kívánatos szint eléréséhez szükséges beruházás és az állásidô okozta várható veszteség között.

A távoli felügyeletben gyorsan tör elôre az internet mint kommunikációs eszköz. Lassan már nem is marad olyan eszköz, amit magát mint világháló-kiszolgálót ne kapcsolnának be a hálózatba. Világhálólapokon tart kapcsolatot a külvilággal – a rendszergazdával – már a szünetmentes áramforrás és a nyomtató is. Az internet, mint lehetôség, a távoli felügyeletet is megkönnyíti, bár nem biztos, hogy kiszorítja a hagyományos eszközöket, az automatikus riasztást személyhívóra, mobiltelefonra küldött rövid üzenettel, a modemes, ISDN- vagy esetleg bérelt vonalas kapcsolatot a diszpécserközpont és a hálózati kiszolgálógépek között.

Elônyös a hálózatfelügyelet-megbízás, mert leveszi a hálózat tulajdonosának válláról a kapcsolattartás gondját a berendezések szállítóival. Bármivel van gond, egy helyre, mindig ugyanoda kell telefonálni, mindig ugyanonnan várható a segítség.

Egy nyilatkozatában Jerald Murphy, az amerikai META Group piackutatónál a globális hálózati stratégiákkal foglalkozó részleg vezetôje figyelmeztet, hogy gondosan kell eljárni a hálózatfelügyeleti szerzôdés megkötésekor. Érdemes tisztában lenni a hosszú távú célokkal. Nem elég a pillanatnyi helyzet ismerete, a szerzôdés jó, ha tekintettel van a várható fejlôdésre. Mind a megbízó, mind a megbízott számára tiszta helyzetet teremt a szolgáltatási szintet garantáló szerzôdés. Ebben pontosan rögzítik, a hálózatnak egy hosszabb idôszak, mondjuk, egy év átlagában mit kell teljesítenie, és ezen belül milyen hosszú lehet a leghosszabb leállás, mi történik, ha egy merevlemezt nem cserélnek ki idôben, és tönkremegy és így tovább.