Integrált vállalatirányítási rendszer: a nevében benne van, hogy minden a bûvkörébe kerül, mindent ellenôrzése alá von, ami nyilvántartható, amit le lehet képezni, amit számítógépes adattá lehet alakítani. Idôvel talán még az is, amit a tulajdonos, a menedzser igyekszik megtartani az informális szférában.

E folyamat zavartalanságához azonban békében meg kell lennie azokkal, akiknek a munkája ily módon kikerülhetetlenné válik. A békesség megteremtésének több eszköze is van. Az egyik a simulékonyság, ami már az SAP Enjoy nevében is benne van. A másik a használhatóság, a begyûjtött adatok rendezett visszaadása, a beszippantott folyamatok zökkenô nélküli támogatása. Mindez természetesen a technika pillanatnyi állásának megfelelôen. Vagyis amint egy cégnél megjelenik a hordozható számítógép, azt ugyanúgy lehessen végpontként, munkaállomásként használni, mint a beépített, hálózatba kötött terminálokat, PC-ket. Azt hinnénk, hogy mi sem egyszerûbb ennél, megteremtjük az összeköttetést a vállalati agyközponttal, és máris ugyanúgy dolgozunk a noteszgépen, mintha az asztalunk elôtt ülnénk. A mobilitás azonban mást, ennél többet kíván. Az offline, az összeköttetés nélküli helyzetbeni munkavégzés lehetôségét. Távoli klienst, amelyben megôrzôdnek a szükséges adatok – a kandi tekintetek elôl is! –, s amely az idônkénti kapcsolatteremtéskor szinkronizál, lehozza a változásokat, és beilleszti a vállalati rendszerbe a munkatárs által idôközben felvitt adatokat – rendeléseket, szállítási ajánlatokat, számlákat, egyebeket.

1998 ôszén az SAP amerikai felhasználóinak éves találkozóján a Palm III volt sláger. Elkészült hozzá az SAP-kliens, és aki vett egyet, azt a rendezvényen mindenütt fellelhetô kis asztali töltôbe téve tudta mozgatni az adatokat közte és a központi rendszer között.

Ma, alig másfél évvel késôbb már ott tartunk, hogy nagy szoftvergyártók, a Novell, az Attachmate, az IBM sorra jelentik be a GSM-terminál – eddig mobiltelefon, ezután már inkább a jóval többet tudó mobil okosfon – és a vállalati programok, köztük az integrált vállalatirányítási rendszerek közötti közvetlen kapcsolatot megteremtô programjaikat. Van egy, a fejlôdés irányát mutató különbség az említett SAP Palm kliens és a most bejelentett megoldások között. Az elôbbi egyedi, egy rendszerhez, történetesen az SAP-hoz kötôdik. Az utóbbi viszont általános, az internetes, a világhálós kapcsolatot teremti meg. Valójában – bár ezt a gyártók szemérmesen elhallgatják – a néhány éve meghirdetett hálózati számítógépvonal, az NC, a keveset, de azt nagyon tudó világhálós terminál koncepció látványos elôretörésérôl van szó. A PC-gyártók összefogása, a gyártás átszervezése, erôteljes automatizálása és az így elért erôteljes árcsökkentés még megakadályozhatta az IBM, az Oracle, a SUN és mások által meghirdetett karcsú terminál térhódítását. A mobiltelefonban, illetve a GSM-kapcsolatra képes zsebszámítógépben megtestesülô új változatával szemben a PC-gyártók tehetetlenek lesznek. A Gartner Group becslése szerint a mobiltelefonok száma 2003 és 2005 között eléri az egymilliárdot. 2004-ben az új mobiltelefonok hetven, az új érintôképernyôs kis zsebszámítógépek nyolcvan százalékához lesz internetkapcsolat. Ezeket az eszközöket tehát minél elôbb be kell kapcsolni a vállalati informatikai vérkeringésbe, meg kell teremteni velük a minél általánosabb kapcsolatot. Aminek pedig a legegyszerûbb módja a jól bevált emuláció.

Van egy rendszer, amely képernyôképeket küldözget terminálokra, illetve adatokat fogad ugyanazokról a terminálokról. Emuláció az, ha a terminál helyére egy programot teszünk – és ezt megtehetjük –, amely úgy viselkedik, mintha képernyôbôl és billentyûzetbôl állna. Az emulátorprogram másik végén a képernyô értékes adatai a drót nélküli világháló, a WAP protokollja által megkövetelt WML állományként jelennek meg, s közvetlenül továbbíthatók az okosfonra. Az ott begépelt, bemondott, kamerával, digitalizálóval rögzített adatok pedig egy fordított átalakítás eredményeképpen válnak fogadhatóvá az alkalmazások, köztük az integrált vállalatirányítási rendszerek számára.

Az egészben van azonban egy trükk, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Nevezetesen itt nem az az igazi feladat, hogy a képernyôkép-leírásból – ami nem képet, hanem karakteres információt hordoz – hogyan lesz a WML jelölônyelv szabályainak megfelelô anyag, hanem az, hogy az átalakítást vezérlô, az internetes – a WAP is az internet része – megkereséseket fogadó és megválaszoló program gyorsan, megbízhatóan mûködjön, és idegenek ne tudjanak rajta keresztül hozzáférni bizalmas adatokhoz. Az alkalmazás kimenetének (és bemenetének) dinamikus világhálósítása HTML, esetenként már XML formátummal is megoldott probléma, a Lotus Domino éppúgy tudja, mint akár még a nagy integrált vállalatirányítási rendszerek is. A WAP-osítás vagy mobilizálás tehát felfogható úgy is, mint ezen programok ellátása egy újabb lehetôséggel. Aztán ahogy a WAP fejlôdik, egyre újabbakkal, míg a 3G, az univerzális mobiltelefónia boldog világában kiderül(het), hogy a legjobban mégis a legáltalánosabb jelölônyelv, az SGML használható. Vargha Márton