Ahhoz, hogy a virtuális üzleti közösségek létezni tudjanak, fejlett hálózati infrastruktúrára van szükség. Aminek egyes elemei legnagyobb szállítója a Cisco Systems, amely az aktív hálózati eszközök piacának jelentôs részét birtokolja Magyarországon is. Ezért kérdeztük meg Budafoki Róbertet, a budapesti kirendeltség vezetôjét, hogyan látja a mai helyzetet, milyen irányú fejlôdést vár a következô években.

– Vannak fejlesztések ebbe az irányba. A nagy távközlési cégek terabitszám továbbítják az adatokat gigabit/másodperc sebességgel. Mégis elmaradnak a felkeltett igények mögött. Akkor eszméltek, amikor a nagyvállalatok jó része már kezdte dinamikusan használni az internetet s próbálták ôket a hagyományos struktúrába illô fejlesztésekkel kiszolgálni, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Ennek azonban vége, megindult a lavina, az adatátvitelt, az internetet nem lehet taktikai eszközökkel kezelni, be kell építeni a stratégiába.

– Valami van, de nem az igazi. Olyan, mint az M7, ami zötyögôs ugyan, de azért autópálya, mégsem a 70-es út. A problémát az okozza, hogy az alkalmazási oldalon mindent az emberi találékonyság, kreativitás szab meg, az pedig határtalan. Vagyis egyre több minden épül rá az alapokra, s a mûködtetésükhöz a mainál könnyebben és finomabban szabályozható, méretezhetô infrastruktúrára lesz szükség. Ezt kell kialakítaniuk a szolgáltatóknak, akiknek annak érdekében, hogy a megszokott profitrátát fenn tudják tartani, újabb és újabb szolgáltatási rétegeket kell majd bevonniuk, megvalósítaniuk. Erôsen tagolt, rétegezett medrét az adatfolyamnak, a mai egyszerû csôvezeték helyett.

– Elkezdôdött a strukturálódás, megyünk felfelé, a csúcstechnika már a negyedik, ötödik OSI-rétegnél tart. Közeledünk a hálózati forgalom szabályozásával az alkalmazási réteg felé. Ez tehát, ha vannak is gondok, sínen van, elôbb-utóbb megoldódik. Ahol a tartósan szûk keresztmetszetet látom, az a felhasználói oldal. Az informatika, ami dinamikusan fejlôdik, exponenciális pályán van, és van a vállalatok hozzáértése, ami szépen, valamilyen lineáris görbe mentén nô, növekedik, folyamatosan alatta maradva a lehetôségeknek. Hiány van informatikai szakemberbôl. Komoly figyelmeztetés, hogy Németországban a kormány bejelentette: ötvenezer szakember kell nekik. Az IDC szerint ennél drámaibb a helyzet, 2002-ben már kétszázötvenezer üres helyük lesz. Egész Európában iszonyatos lesz a szakértôhiány. Sopánkodhatunk, hogy agyelszívás, de nem errôl van szó. Ez itt Európa, ahol – és ezt tudomásul kell vennünk – a munkaerô fluktuál. Eddig sem agyelszívás volt, a távlat, a megtervezhetô karrier hiányzott. Az anyagi és erkölcsi megbecsülés és az élvonalbeli kutatás technikai háttere. Hiányszakmánál – és informatikusból hiány van – csak ideig-óráig mûködik az olcsó munkaerô hívó hatása, hiszen hiába jön ide a multi, ha közben a munkaerô elvándorol.

Ahhoz, hogy ellássuk informatikai szaktudással a hétszázezer közép- és kisvállalatot vagy esetleg a tizenöt-húsz ezer nagyobbat, nagyon sok felkészült emberre lesz szükség a következô években. Banknak, kereskedôháznak, telefontársaságnak, kis- és nagyvállalatnak, a közigazgatásnak, mindenkinek kelleni fog az informatikai munkaerô. Ma az egyetemek nagy része tudósokat szeretne képezni, bár melléktermékként elôállít az iparban elhelyezkedô embereket is. De ez nem elégíti ki a keresletet, jóval kevesebb képzett informatikust eredményez, mint kellene. Segíthetne például a Sulinet, de amögül hiányzik a tartalom. Szerintem az iparnak kötelessége, hogy részt vegyen a megoldásban, hiszen mi látjuk a problémát a legtisztábban. A mi segítségünk a Cisco Networking Academy, amit két iskolában kezdtünk, s az elkövetkezô három hónapban további tíz iskolában elindítunk. Szeptemberre szeretnénk, ha már ötven iskolában lenne Cisco Hálózati Akadémia. Ezeken az akadémiákon a diákokból kicsi és közepes hálózatok tervezésére és üzemeltetésére képes rendszergazda lesz. Remélem, nemcsak külföldön találnak majd munkát.

– Talán. De nemcsak a háttérrel van baj, az elôtérrel is. Ahhoz, hogy a robbanás elôtt álló e-businessbe az a százezernyi kis cég be tudjon kapcsolódni, felhasználói szintû tudásra is szükség van. Ez egy új technológia, és az embereknek nagyon kis része eléggé vájt fülû ahhoz, hogy öntevékenyen befogadja. A többieket segíteni kell a befogadásában. A kezelôi felületnek, amit kapnak, lehetôleg egyszerûnek kell lennie. Ha már ott vagyunk valamilyen szolgáltatással az ügyfélnél, akkor hirtelen fontossá válik a kapcsolat minôsége. Eljut az ügyfél kérdôíven egy rubrikáig, amit rosszul tölt ki, és a világhálós alkalmazás nem engedi tovább. Mit tehet? Ha nincs egérútja, feladja, és elvesztettünk egy ügyfelet. Megjelenhet például a képernyôn egy ikon, amire rábökve az interneten keresztül kerül távbeszélô-kapcsolatba az ügyfél a szolgáltató ügyintézôjével. A telefon másik végén ugyanaz a kép jelenik meg a képernyôn, amit az ügyfél lát, és együtt pillanatok alatt megoldják a problémát. A kihívás, amit a képzettség hiánya jelent, világszerte nemcsak az iparnak szól, de sokkal inkább a közigazgatásnak. Annak kell hozzásegítenie mindenkit a gyakorlat megszerzéséhez, az internet elônyeinek kihasználásához. Kis dolgok is sokat lendíthetnének. Például a Sulinet programban felszerelt iskolába be lehetne engedni a szülôket, az érdeklôdôket, szokjanak oda. Ami ügyes-bajos dolgot el tudnak intézni az interneten, azt intézzék el. Az állam pedig gondoskodjon róla, hogy minél többet tudjon így intézni, az adóhivataltól az orvoshoz való bejelentkezésig.