Ellentétben az Amerikában honos multinacionális cégekkel, az Ericsson leányvállalatai eredményét sem titkolja el a közvélemény elõl. Igaz, az Ericsson Magyarország eredményére méltán lehetnek büszkék, hiszen a cég forgalma, mint azt Fodor István vezérigazgató a szakújságíróknak elmondta, 27,4 százalékkal, az inflációt jóval meghaladó mértékben nõtt. A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy a 35,8 milliárd forintos forgalom és az 5,1 milliárdos adózás elõtti eredmény nemcsak volumenében és a növekedést tekintve fontos, hanem összetételében is.

Szakmai körökben köztudomású, hogy az Ericsson konszern hatalmas átszervezés alatt áll, ami nem hagyja érintetlenül a magyarországi leányvállalatot sem. Idén kikerül az Ericsson Magyarországtól a vállalati alközpontok és a rokon területek importja, amire vagy új vállalat alakul, vagy valamelyik meglévõ disztributorra bízzák. Változás az is, hogy az Ericsson a jövõben a mobiltelefonokat nálunk is közvetlenül a disztributorokon keresztül hozza forgalomba, bár az Ericsson Magyarország köti továbbra is a szerzõdéseket, adja a támogatást, a reklámot és látja el információval a viszonteladókat.

Két szóval jellemezhetjük az Ericssonnál zajló folyamatot: globalizáció és profilszûkítés. Az Ericsson mindentõl szabadul, aminek a haszontermelõ képessége egy bizonyos - nem nyilvánosságra hozott - szint alatt van, illetve az ingatlanvagyona értékesítésével és visszabérlésével növeli a likviditását. A globalizáció pedig például a regionális szakmai központok kialakításában érhetõ tetten.

A vállalati távközlésben bejelentett rendszerintegrációs, szakértõi tevékenység erõsítése jól rímel arra a folyamatra, ami a Compaqnál történik, s aminek egyik állomása volt néhány hete a kilencvenöt országra szóló jogosítványt kapott budapesti regionális hálózati szakértõi központ megnyitása. Ez a szervezés az Ericssonnál már régóta ismert. Az Ericsson Magyarországon belül mûködõ regionális központ eredményei is ott vannak a harmincötmilliárd forintos bevételben. A Compaq az egyetemekkel való együttmûködésben is hasonlóképpen jár el, mint az Ericsson.

Fodor István kitért arra is, hogy a magyar távközlési ipar felépülõben van a rendszerváltással bekövetkezett válságából, bár akkora tömeget, amekkorát 1990 elõtt - harmincezer embert -, már sosem fog foglalkoztatni. De egyre több cég hoz Magyarországra összeszerelõ üzemet - legutóbb az Elcoteq jelentette be, hogy Ericsson-telefonokat fog gyártani Pécsett -, és ami még fontosabb, egyre több magyar szakember vesz részt élenjáró szoftverfejlesztésekben, illetve lát el komoly tudást igénylõ rendszerintegrációs, tervezési feladatokat nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Mindennek eredményeképpen talán sikerül újra zárni azt a technológiai, technikai rést, elmaradást, ami a KGST idején támadt a korábban korszerû, sõt világszínvonalú magyar és a nemzetközi távközlési ipar között.

Az Ericsson konszern hazánkat hosszabb távon is fontosnak tartja. Európában kutatás mindössze három országban folyik Ericsson-cégnél: Svédországban, Németországban és Magyarországon. Az Ericsson Magyarország kutatói például már évekkel ezelõtt belefogtak az adatátviteli termékek és az IP-s megoldásokhoz szükséges kompetencia, szakértelem megszerzéséhez. Vargha Márton

Az Ericsson Magyarország forgalma és létszáma a ’90-es években