A rendszerintegráció - mint annyi más kifejezés az informatikában - egy amerikai kifejezés, a "system integration" tükörfordítása. Jelentése változó, ebben a cikkben a legkézenfekvőbbet használjuk: rendszerintegrátor az a vállalkozó, aki egy adott, tartalmi és nem infrastrukturális informatikai feladatot megold a megrendelő számára. Ebben az értelemben rendszerintegrátor az is, aki egy komplett főkönyvi rendszert szállít, és az is, aki integrált vállalatirányítási belső levelező-, dokumentumkezelő rendszert tervez, szállít, telepít, betanít és beüzemel.
Sok ilyen van Magyarországon, de általában csak a nagyokra figyel a világ. Azokra, akik versenytárgyalásokon indulnak, nagyobb megbízásokat teljesítenek, és nem utolsósorban szeretik, ha beszélnek róluk. A világban tapasztalható fuzionálási hullám ezeket a cégeket sem kerülte és kerüli el, még a magyar piacon sem. Kell a tőkeerő és a széles szakismeret ahhoz, hogy egy nagyobb tenderen indulni tudjon, és az elnyert megbízást teljesíteni tudja a cég. Összeolvadások Magyarországon is előfordultak, de volt már példa nem is olyan régen az ellenkezőjére, a kiválásra is. A vállalatnagyság alakulása mögött azonban mintha egy mélyebb folyamat zajlana: a tudás, a szellemi munka felértékelődése. Legalábbis ezt mutatja az a folyamat, amin az Ericsson Magyarország keresztülment az utóbbi években, de a rendszerintegrációs tudás adta a Digital értékét is, amikor a Compaq beolvasztotta.
Igyekeztünk kideríteni, mit gondolnak a változásokról, a közeljövőről azok, akik ezt az üzletet csinálják, feltettünk néhány kérdést a legnagyobb magyar és multinacionális cégek vezetőinek, akik közül válaszolt Debrődy István az Albacomptól, Juhász György az LNX-től, Fekete Gábor az Unisystől, Verseghi-Nagy Miklós az Ericssontól, K. Szabó Zoltán a Hewlett-Packardtól, Koródi Bálint a Montanától és Juhász Miklós a nemrég alakult tanácsadó cégtől, a Stratistól. A válaszokban összhang van a tekintetben, hogy a kereslet lemaradásban van a korszerű megoldások tekintetében a fejlett országokbeliekhez képest. Koródi Bálint szerint "A helyzet sokszínű: a technológiák, az eszközök nagyon hamar megjelennek a magyar piacon, sokszor - meglepő bátorsággal - előbb használunk bizonyos eszközöket, mint ahogy azt a kiforrottságuk indokolná. Ugyanakkor az informatika tényleges szerepe a cégek tevékenységének javításában még messze elmarad a lehetőségektől és a nyugati színvonaltól. Vagyis nem kap megfelelő súlyt a vezetőknél." Fekete Gábor úgy látja, hogy míg a hardverújdonságok nagyon gyorsan ideérnek, a megoldások átvételénél már igen komoly az elmaradás. Jelentős a késés a feladatkihelyezésben, az outsourcingban, de a szolgáltatáskezelésben, felügyeletben is.
A legerősebbnek az Albacompnál - az egyetlen jelentős hazai PC-gyártónál - látják a különbséget. Szerintük miközben a fejlettebb gazdaságokban egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy ne csak számítógépet, de teljes értékű megoldást vásároljanak, addig nálunk az áruházi nyolcvanezer forintos PC-k nem csak az otthoni felhasználókat, hanem a vállalatokat is meghódítják.
Úgy is mondhatjuk, hogy azok, akik a szakértelemből élnek, naprakészen követik a fejleményeket, de a piaci kereslet elmarad a lehetőségektől: egyelőre a korszerű megoldások kínálati piaca van Magyarországon. Egy, a válaszadók között nem szereplő szakember például a maga területéről szólva úgy fogalmazott, hogy ő ugyan lelkesen tartja a bemutatókat, az előadásokat az államigazgatási szakembereknek, de tender - igény - az nincs. A keresletnövekedésnek sajnos gátat szab az egy főre jutó nemzeti jövedelem lemaradottsága is: hiába költenék Magyarországon ugyanakkora hányadát informatikára a szervezetek, mint a fejlett országokban, nominálértékben az is jócskán elmaradna az ottanitól. Pedig az internetes gazdaság kialakulása ma már tény, és ezen a területen nemhogy egyszeri, de folyamatos beruházásra van szükség a lépéstartáshoz.
Kicsit árnyalja ezt a képet a távközlési oldalról jövő Verseghi-Nagy Miklós véleménye, aki úgy látja, hogy fordulatot hozhat, hogy Európában magas a mobiltelefonok elterjedtsége, és a mobilhálózatok előfizetőinek száma exponenciálisan növekszik. Figyelembe véve azt a jövőképet, miszerint az internet világának elsődleges felhasználói a mobilosok lesznek, ez jelentősen megváltoztathatja az élmezőny összetételét. Amerikában már minden negyedik háztartásban legalább két számítógép van, de Európa egyes országaiban, például Finnországban, Olaszországban a mobiltelefonok tekintetében hasonló a helyzet. Ezzel magyarázható a WAP igen gyors megjelenése nálunk is, és következhet egyes területeken a gyors felzárkózás.
Második kérdésünk a hardverszállítás és a hozzáadott érték viszonyát firtatta. A többségnél már ma is harmincöt százalékos vagy annál is nagyobb a hozzáadott érték aránya, talán csak az Albacompnál nem, ami érthető, hiszen ők hardvergyártóként kezdték. Egyöntetű volt a válasz a jövőt illetően: mindenki a szellemi munka hányadának erőteljes növekedésére számít, azt igyekszik elősegíteni. Nem számítva a csak tanácsadással foglalkozó Stratist, kiugró, fordított arányról számolt be Fekete Gábor vezérigazgató: "Az Unisys Magyarország árbevételének több mint hetven százaléka az Informations Services üzletágból, konzultációból, projektvezetésből, szoftverfejlesztésből és -licencelésből, oktatásból és más szellemi munkából származik."
Sok olyan szoftvertermék van, ami sikerét a gyártó és az egyedi megoldást szállító, létrehozó partnerek közötti széles körű együttműködésnek köszönheti. Ilyen a legismertebbek közül az SAP R/3 vállalatirányítási rendszer, az együttműködést támogató Lotus Notes, és bizonyos mértékig a számítógéppel segített tervezés területén az Autodesk is. Ezekben az esetekben a háttérben ott van a szoftverház, de a vevővel közvetlenül a viszonteladó, a rendszerintegrátor találkozik, ő adja az ajánlatot, és ő végzi el a munkát. A rendszerintegrációban most egy fordított folyamat látszik például a Compaqnál, de egy, részben ilyen irányú átszervezés van napirenden az Ericssonnál is. Ennek lényege, hogy a piacon jól és elismert tőkeerős vállalkozás fővállalkozóként nyeri el a munkát, amit aztán alvállalkozók bevonásával teljesít. Ehhez szerteágazó kapcsolatrendszerre, komoly szakértői háttérre van szükség, amely azonban megjelenhet akár egyéni vállalkozóként is. Nem mondhatjuk, hogy ez a törekvés a válaszadóknál általános lenne. Mindegyiküknek vannak partnerei, de változó arányban számítanak rájuk. Érdekes az Albacomp válasza, amiből az derül ki, hogy a "szellemi értékláncot" a Compaqot megelőzve alakították ki, és az sikeresen működik: "Az Albacomp igen széles körben építette ki partneri kapcsolatait s támogatott akár kockázati tőkével is ötleteket, vállalkozásokat. E támogatott cégek mindegyikével értelmes együttműködéseket alakított ki az Albacomp, sok tucatra tehető az olyan beszállítói kapcsolatok száma, amelyeknél a kisebb cégek árbevételében az Albacompnak meghatározó szerepe van."
Majdnem hozta a papírformát egyetlen provokatív kérdésünk, ami arra vonatkozott, hogy előny-e a magyar piacon, ha egy cég valamely multinacionális vállalkozáshoz tartozik, illetve az, ha független, magyar cég. Vagyis azt, hogy mindenkinek lényegében előnyt jelent a maga helyzete. Majdnem, mert Debrődy István ügyesen kifordította a kérdésünket:
"Azt hiszem, ez ma már lényegtelen. Egy tisztán magyar vállalkozásnak is kiterjedt nemzetközi (beszállítói, OEM stb.) üzleti kapcsolatokkal kell rendelkeznie, ha talpon akar maradni, s nem hinnénk, hogy - mondjuk - a Microsoft más feltételekkel köt OEM-szerződést az Albacomppal, mint bármelyik multival. Hátrányt nyilván a méretbeli különbségek jelentenek, hiszen ha egy fa akkora, mint egy másik fának a Magyarországra benyúló ága, akkor a kettőt mégsem lehet egészen egyformának tekinteni. Ugyanakkor a magyar piacon magyarnak lenni alapvetően nem hátrány, miképp nem is állítható, hogy előny. A piaci versenyben nem könnyű az élre kerülni, s ezt ugyanúgy elmondhatja magáról egy multinacionális cég magyarországi leányvállalata, mint egy tisztán magyar cég."
Az a nap nap után hangoztatott - de sajnos a politikacsinálókig, a költségvetés készítőiig még el nem jutott - közhely, hogy a mai világban folyamatosan tanulni kell, mert gyorsan elavul a tudás, fokozottan igaz az informatikában és talán még inkább a vele összeolvadóban lévő távközlésben. Azon belül pedig a bizonyos területeken naprakész, átfogó tudást igénylő rendszerintegrációban, rendszertervezésben. Ha körbejár az ember egy ilyen vállalkozásnál a szobákban, kidekorált falakkal találkozik. Sűrűn sorakoznak egymás mellett a bekeretezett diplomák, amelyek különféle tanfolyamok kijárását, vizsgák letételét igazolják. Válaszadóink közül Fekete Gábor a csak a nagy és komplex projektekben megszerezhető gazdasági, technikai ismereteket lényegesnek, és az előre meghatározott, egyénre szabott karrier- és oktatási tervet fontosnak tartja. Szerinte az anyacég évtizedek alatt kialakult kultúrája is szerepet játszik a sikerben.
K. Szabó Zoltán szerint a projekt egyértelműen csapatmunka, de az egyes résztvevők személyes kvalitásai, emberi értékei hihetetlen mértékben befolyásolják a sikerét. A csapatmunka tehát nem szorítja háttérbe az egyéni teljesítményeket. Az utóbbira, ahogyan azt Verseghi-Nagy Miklós látja, szükség van azért is, mert egyre nehezebb megtalálni a helyes arányt a tudás mélysége és szélessége között. Ha - mint írja - ehhez még hozzávesszük a műszaki és az üzleti ismeretek iránti igények növekedését, máris látható, hogy szupersztárokra van szükség. Ezt a konfliktust a vállalatok egyre kifinomultabb stratégiai vonalvezetéssel tudják csak feloldani. Növelni kell a specializálódást, szűkíteni az üzleti szegmenseket, tisztább jövőképet alkotni, és koncentrálni az erőforrásokat - vázolja fel Verseghi-Nagy Miklós az Ericsson-csoport által napjainkban követett stratégiát, majd hozzáteszi: "Ennek azonban megvan az a veszélye, hogy a nagyobb siker lehetősége mellett nő a bukás veszélye is, mivel kisebb a különböző üzletágak kiegyenlítő hatása."
Debrődy István egy korszerű vezetési elvet említ, miszerint az egyes projekteket olyan mátrixrendszerű csapatmunkaként kell elképzelni, ahol a projektvezető egészében, az egyes területek és azokon belül az egyes rész-részterületek felelősei egyre nagyobb mélységben látják át a feladatot. Az Albacompnál törekszenek a teammunkához szükséges szerepek tudatos elosztására. Egy rendszerintegrátor nem többet, hanem mást lát és mást old meg, mint egy PC-összeszerelő szakmunkás. "Hogy hol lehet ezt a másfajta szaktudást megszerezni? Egyrészt az alapokat az oktatási intézményekben, amelyek ma már egész más gondolkodást tanítanak, mint régebben. Másrészt viszont a rendszerintegráció speciálisan olyan szakterület, ahol megfelelő tapasztalat nélkül a megszerzett tudás nem kamatoztatható."
Az Albacomp szakmérnökei már a hivatalos megjelenés előtt kipróbálják az új termékeket mind saját rendszerünkben, mind partnereinknél, így a piacra kerüléskor már biztos tudással és bevezetési tapasztalatokkal állnak a felhasználóik rendelkezésére.
Végül egy nagyon fontos, a munka sikerét alapvetően befolyásoló tényezőre, a munkatársak attitűdjére mutat rá Juhász Miklós, amikor azt írja: "Tanácsadóink műszaki szakismereteiket gyakorlati úton, illetve komoly önképzéssel fejlesztik. (…) Szervezett tréning formájában elsősorban nem műszaki, hanem kommunikációs és vezetői ismereteiket fejlesztjük."
Vagyis a jó rendszerintegrátor nemcsak a gépekhez, programokhoz ért, hanem az emberekhez is. El tudja fogadtatni a megoldást nemcsak azzal, aki megrendeli, de azzal is, aki dolgozik vele, és bizony ezt is tanulni kell.
Ahogy kialakul az a rendszer a világban - amit például a mostanában gyakori beszéd-adat integrációs távközlési előadásokban egy felhőként szoktak ábrázolni, amibe itt bemegy a hangunk, és ott, a másik végén eljut a másik fél fülébe -, úgy válik egyre lényegesebbé a rendszerintegrációnak egy itt nem tárgyalt, nem használt, de nem kevésbé fontos jelentése. A meglévő és az új közötti összhang megteremtése. Valószínű, hogy ez rövidesen felértékeli, a mainál is fontosabbá teszi a válaszadóink által is említett csapatmunkát, esetleg a meglévőt szállító és azt támogató és az újat készítő szakemberek közötti alkalmi társulásét is. A másik oldalon pedig ott van a standardizálás és az abból következő, Amerikában már hódító - a tapasztalatok szerint Magyarországon még visszautasított - alkalmazásszolgáltatás. Amikor a vásárló nem a rendszerét integrálja, hanem magát építi be mint felhasználót egy univerzális közegbe, ahol minden a rendelkezésére áll, amivel dolgozni akar. Világhálós böngésző felületről közvetlenül hozzáfér mindenféle alkalmazáshoz, a könyveléstől a szövegszerkesztőig. Ez a fejlődés iránya, de a megvalósítás még sok álmatlan, végigdolgozott éjszakájába kerül majd a rendszerintegrátoroknak - akik, reméljük, egyre többen lesznek Magyarországon is.
Vargha Márton
Fekete Gábor, az Unisys Magyarország vezérigazgatója:
"Az Unisys felfogása szerint a rendszerintegráció nem képzelhető el a szolgáltatások nélkül. (…) a rendszerintegrátor legfontosabb jellemzői a következők:
vegy meghatározott üzleti igény kielégítésére komplett és komplex működő megoldás létrehozása,
vteljes szabadság a legkompatibilisebb szoftver- és hardvertermékek kiválasztásában,
vképesség és szaktudás - fővállalkozóként - az összes alvállalkozó és beszállító irányításában, ellenőrzésében,
va felelősségek pontos meghatározásának képessége és felelőssége.
A rendszerintegráció eredménye egy sokszállítós körben létrehozott, sok alkotórészből, komponensből álló integrált rendszer, ami meghatározza és magában foglalja különféle alkalmazási termékek és standard hardverek, szoftverek széles skáláját, valamint az implementációjukkal kapcsolatos szolgáltatásokat és a támogatást is.