A beszéd mint adat

Sokat beszélnek, az újságírók sokat írnak róla, de a részletek - nemegyszer fontos részletek is - rejtve maradnak, vagy mert a szakértõk nem tudják, vagy mert nem akarják közzétenni azokat. Az pedig csak egy szép álom, hogy a technikai fejlõdés iránt még annyira is érdeklõdõ laikusok a mindennapi munkájuk mellett még a szabványokat, protokollokat is böngészik. Ezért öröm, amikor olyan fejtágításban van része az embernek, mint amit a LANeX november közepi "A hang is adat" rendezvényén kaptak a meghívottak. A téma fontosságát jelzi, hogy a terem zsúfolásig volt, jóval többen jöttek el, mint a többi - egyébként hasonlóan magas színvonalú - LANeX-rendezvényekre szoktak. Az elõadásokat az izraeli RAD csoport mérõmûszerekkel, hálózattervezési segédeszközökkel, programokkal foglalkozó tagja, a RADCom munkatársa, Barak Jósua és régiómenedzsere, Klebaner Arie tartotta.

Barak Jósua elõadásában a vonatkozó szabványok rövid bemutatása után alaposan körbejárta a hangátvitel problémáit a csomagkapcsolt hálózatokon, és végül ismertette, mi mindent tudnak a RADCom erre a területre fejlesztett mérõ- és szimulálóeszközei.

Az interneten mint csomagokat továbbító hálózatban és a mintájára rohamosan terjedõ, de nem nyilvános, hanem elõfizetõknek bérbe adott IP-s hálózatok lényege, hogy ugyanabban a fizikai közegben sok, kapcsolathoz tartozó adat mozog. Ezért - is - jóval olcsóbb, mint a hagyományos telefon, ahol ha A felhívja B-t, akkor ott egy állandó kapcsolat jön létre, s azon a vonalon addig, amíg le nem teszik a kagylót, csak az õ hallgatásaik mozognak ide-oda. Hallgatás - viccesen hangzik, de Barak Jósua külön kiemelte, hogy a mérések szerint a telefonbeszélgetések mintegy hatvan százaléka csönd. Ha ezt a csöndet összenyomják minden beszélgetésben, és a helyére valami más információnak az átküldése kerül, már jobban ki lehet használni a kapacitásokat. Ez történik azokban a hálózatokban, ahol a beszédet elõbb digitalizálják, aztán tömörítik, végül adatcsomagokba rendezik, és úgy küldik el a vonal másik végére. A tömörítés a hang adattá alakításának másik hozadéka, hiszen a hagyományos telefóniában ez sincs. Ha, mondjuk, ötpercnyi beszélgetésrõl van szó, az csomagolva legfeljebb egy percet vesz igénybe az adathálózat munkájából, a többi négy percben másféle csomagok mozoghatnak. Legalábbis ez az elmélet, de ez csak nagy vonalakban van így, a gyakorlatban itt is szükség van rátartásra, a teljes kapacitás kihasználására való törekvés érthetetlenné teheti a beszédet, és akkor már nem lehet elcsábítani az embereket, mondjuk, a Matávtól. A tömörítés, a csendek kivágása, általában a beszédnek adatcsomagokra tördelése ugyanis rontja - esetenként erõsen rontja - a hangminõséget. Igaz, ehhez a GSM-szolgáltatás már hozzászoktatott minket, ott egészen jól elviseljük a recsegéseket, kattogásokat, elhalkulásokat, de azért magára valamit is adó operátor erre nem építhet, neki az adott áron a lehetõ legjobb szolgáltatást - beszélgetést - kell nyújtania.

A villámlevél egy olyan adatállomány, amit az ember nem akkor olvas el, amikor küldik, és nem is akkor, amikor õ kapja az internetszolgáltatótól, hanem amikor az már összeállt a számítógépben egy egységes állománnyá. Mintha valaki leírná, amit a beszélgetõpartner mond, azt elküldené nekem, és én elolvasnám, majd hasonlóképpen válaszolnék. A telefonbeszélgetés egy idõben szigorúan körülhatárolható folyamat, amelyben a folyamatosságnak és a sorrendiségnek alapvetõ szerep jut, nélkülük nincs közlés. Az adatcsomagra bontás és az adatcsomagok kevert szállítása ugyanazon a vonalon éppen ezt a két dolgot veszélyezteti azzal, hogy az adatcsomagok elcsúsznak, késnek. A késésnek vannak természetes okai is, hiszen amit bemondanak a telefonkagylóba, azt elõbb digitalizálni kell, aztán tömöríteni, végül adatcsomagokra osztani, ami mind idõbe telik. De késést okozhat, ha az adatcsomag valahol dugóba kerül, ha valamelyik irányítóegység, útválasztó lelassul. Ha ez a késés állandó lenne, az még nem is volna nagy baj, legfeljebb fél perccel késõbb halljuk, amit a másik mondott. A késés általában nem egyenletes, a beérkezés egészen hektikusan is történhet. Ez a - angol szóval jitternek mondott - jelenség teszi a legnehezebbé a folyamatos hang elõállítását a hallgató oldalán, hiszen ahhoz, hogy a vezetékes telefonhoz szokott - és a mobiltelefon által még csak félig megszelídített ügyfél - ne ijedjen el a csomagkapcsolt telefonálástól, a hangot egyenletesen kell elõállítani számára. A gondokat növeli, hogy az interneten bolyongó csomagok közötti sorrend esetenként felborul, és a helyreállítására nincs lehetõség. A megelõzött adatcsomag tartalma örökre elvész.

Az IP fölötti beszédátvitel, moziközvetítés biztonságos megvalósítása gondos elõmunkálatokat, méréseket, üzemelés közben ellenõrzéseket kíván. A RADCom pedig az erre szolgáló berendezések, illetve programok készítését tartja feladatának. A kapacitástervezésnél hasznosak a RADCom szimulációs programjai, amelyekkel tág határok között lehet vizsgálni, hogy a - beállítható valószínûség-eloszlás szerint - véletlenszerûen induló adatcsomagok forgalma hogyan alakul egy hálózatban.

Kovács József elõadásában több, a LANeX kínálatában is szereplõ eszközt, gyártmányt ismertetve mutatott be érdekes megoldásokat a Voice over IP, az IP-hálózati beszédátvitelre, annak együttélésére a meglévõ, bevált technikákkal.