Borárusok lemeze

Ül egy ember a hegyen, mellette a permetezõ, meddig a szem ellát, a lankákon ott a szõlõ. "Ott, arra…", mutat valamit a messzeségben, "A magyar bor" CD címlapján. Három nyelven, magyarul, németül és angolul foglal össze a CD alapvetõ tudnivalókat a magyar borvidékekrõl, szõlõrõl, pincékrõl és a munka eredményérõl: a borról. "A magyar bor", ez a multimédia mû címe, és a képek, amelyeket szerzõi kiválasztottak, a szövegek, amelyekkel végigviszik az érdeklõdõt a témákon, az aláfestõ zene mind-mind azt a nyugalmat, kellemes érzést idézi, ami a borozgatás sajátja. Büszkék is lehetünk arra, amit a magyar bor története fejezet második mondata ír: "Ibn Rószteh arab író X. századi krónikájában már említi a magyar szõlõtermesztést."

Valószínûleg hozhattuk magunkkal a borkultúrát, hisz a szó maga is török eredetû, márpedig a török szavak nyelvünkben a vándorlás korából valók. Itt aztán beépült a görög-kelta és a római hagyomány is a szõlõtermesztõk tudásába. Pannonhalma, Szekszárd már az elsõ idõkben neves borvidékek voltak. Tokajba azonban a tatárjárás után betelepített vallonok hozták magukkal a bakator és a furmint szõlõt s alapozták meg azt a borászatot, amely a királyok asztalára juttatta el a magyar bort. De egy kis szerencse is kellett hozzá: "A XVII. században tûnt fel a tokaji aszúbor, mivel a török támadások miatt Lorántffy Zsuzsanna udvari papja a tokaji szüretet novemberre halasztotta, s a jó idõ miatt fellépett az aszúsodás."

Mátyás korában, derül ki a lemezrõl, az Alföldön kevés volt az iható víz, aki el akarta kerülni a vérhast, bort ivott.

A rövid történet a CD-n alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklõdést a magyar borok iránt, és a CD-nek éppen ez a célja. A kíváncsiságot aztán a borvidékek leírásával elégíti ki a lemez, de - legalábbis a magyar böngészõben - ismét érdeklõdést kelt a valaha volt történelmi borvidékek bemutatásával. Szépek a borcímkék is, amelyek ezt az összefoglalást övezik. "Sashegyi", ennyi olvasható az egyiken, a filoxéra pusztítása elõtt ennyi is elég volt ahhoz, hogy megvegyenek egy palackot Hegyessy László Buda-hegyvidéki pincészetébõl.

Filmrészletekkel illusztrált fejezet mutatja be, hogyan lesz a szõlõbõl bor. Figyelmeztet a leírás, hogy jó bor csak a kézi szedésû szõlõbõl lesz, s azt is megtudhatjuk, hogy a vörös bor színét attól kapja, hogy a mustot egy ideig a héjon hagyják. Talán ebben a részben érvényesülnek legjobban a Makromédia CD-készítõ rendszer erényei, itt játszanak a szerzõk a legfelszabadultabban a mozgókép lehetõségeivel. Igaz, a szürettel, must- és borkezeléssel kapcsolatos munka kínálja a mozgalmasságot. Sokaknak lesz meglepetés, hogy a palackozás csak háromszáz éves Európában (pedig a palack és a görög amphora között elég közeli a rokonság), sõt Magyarországon e század elejéig volt uralkodó a bor hordóban szállítása, tartása. Külön részt szentel a CD a pezsgõkészítésnek, amibõl kiderül, hogy annak elõfeltétele volt a parafa dugó megjelenése.

Órákat lehet tölteni a magyar bort bemutató CD-vel, s közben észrevétlenül megjegyezni érdekes és fontos dolgokat. Vagy felfigyelni olyan nyári programlehetõségekre, mint a bajai nemzetközi bioborfesztivál. Kedvet csinál nemcsak a boriváshoz, de a válogatáshoz, próbálgatáshoz is. Jó helye van a Bakonyi Viktor és Dóra Anikó szerkesztette CD-nek otthon, ahol a fütyülõ novemberi szélben segít felmelegedni, és jó helye lehet az (ugyanazon CD-n lévõ) angol és a német változat révén a világ borkereskedéseiben, ahol a betérõ vásárlók figyelmét felhívhatja ránk és borainkra.