Olcsó húsnak
híg a leve, de az olcsó tintasugaras nyomtatóké
éppen megfelelõ sûrûségû. Ha minden
igényt nem elégít is ki, egy színes ábrákkal
ellátott tanulmány, jelentés írásához,
gyermekünk különösen jól sikerült színes
számítógépes rajzának archiválásához,
levélíráshoz, meghívók egyéb
házi dokumentumok készítéséhez jól
használható.
A HP DeskJet 610C, a Canon BJC250, az Epson StylusColor 440, a Xerox DocuPrint XJ6C modellek közül egy-kettõ ott van minden kisebb-nagyobb számítástechnikai szaküzletben, nagy elektronikai áruházban. Lehet köztük válogatni. Érdemes is. A technikai adatokban viszonylag kicsi közöttük a különbség. A felbontása ma már az olcsó gépnek is általában 720x360, 600x600 vagy esetleg 720x720 képpont, festékpötty négyzethüvelykenként. Ami a színelõállítást illeti, van egy lényeges eltérés a HP és az Epson technikája között, ami aztán a nyomat folyamatosságát, átmeneteinek finomságát is befolyásolhatja. Az Epson tintasugaras gépei egymás mellé teszik az apró alapszínû festékpöttyöket, mint a tévé képernyõje, a HP írófejekbõl a hirtelen melegítés hatására kirobbanó színes pöttyök viszont összekeverednek a papíron. Másféle illúziót ad a kétféle nyomat.
Jó, ha elõre végig gondoljuk, hogy fõleg színesben, vagy fõleg feketével akarunk e dokumentumokat készíteni. Ettõl függ ugyanis, hogy milyen írómûvet érdemes választani. Az olcsó modellek között van egy- és két írófejes változat. A két írófejesnél egyszerûbb a váltás a csak fekete-fehér és a színes nyomtatás között, az egy fejesnél ugyanis cserélgetni kell. Ami csak fekete, azt ugyanis mindig érdemesebb külön fekete tintával nyomtatni, mert ha a három alapszínbõl — ciánkékbõl, bíborból és sárgából keveri ki a nyomtató, az biztosan nem az igazi fekete lesz, és többe is kerül.
Általában maga a nyomtató, hálózati kábel, nyomtatófej vagy nyomtatófejek tintapatronnal együtt, kézikönyv, hajlékonylemez vagy CD a meghajtó szoftverekkel. A meghajtóra érdemes odafigyelni, kikérdezni az eladót, magyar-e a kezelõi felülete, és milyen személyi számítógéphez szolgál. A legolcsóbb nyomtatók ugyanis sokszor csak Microsoft Windows 3.1, 95, 98 alaprendszerrel dolgozó PC-rõl fogadnak el nyomtatnivalót. Ha valaki egy DOS-os könyvelõprogram mellé keres valamilyen nyomtatót, annak érdemes vásárlás elõtt utánanéznie, hogy a programja milyen nyelvû üzenetekkel hajtja azt meg. Lehet, hogy csak az Epson Escape szekvenciákat ismeri, de lehet az is, hogy a Hewlett-Packard PCL-t használja.
Ami nincs a dobozban, az a nyomtatókábel. Külön kell megvenni. és nem érdemes azzal takarékoskodni, hogy csak egyirányút veszünk. Ma már a legtöbb nyomtató ad különféle visszajelzéseket a PC-nek egy kétirányú kábelen például a tintapatronok állapotáról, a papírelakadásról, egyebekrõl.
Otthoni nyomtatónak ajánlják a gyártók az olcsó tintasugaras berendezéseket, de azok jobban szeretik az irodai felhasználókat. Azokat, akik rendszeresen igénybe veszik, nem hagyják beszáradni õket. Mármint a nyomtatófejüket, -fejeiket, amelyeken a rengeteg apró, mikroszkópikus lyukba bizony könnyen beleszárad a festék. Ilyenkor aztán tesztnyomtatással, vagy a tisztítófolyamat elindításával lehet megpróbálkozni az újraélesztéssel - általában sikeresen. De érdemes idõnként tisztításra utasítást adni akkor is, ha rendszeresen használjuk a gépet, mert valamennyi festék mindig ott maradhat a fejen, és ronthatja a nyomtatási képet.
Szakértõk, de fõként a gyártók óvnak attól, hogy utánatöltse az ember a tintapatront, sõt a legtöbb gyártó nem vállal garanciát azokra a nyomtatókra, amelyekben utántöltött festékpatront használnak. Van aki kipróbálja és semmi gondja nincs vele, és elõfordulhat, hogy az újratöltött tintapatron miatt ki kell dobni a nyomtatófejet, mert a tinta nem elég jó minõségû benne. De elõfordulhat az is, hogy nincs semmi baj, a nyomtató az utántöltött patronnal is szépen nyomtat. Amire azonban oda kell figyelni, az a tinta méreganyag-tartalma. A nagy gyártók egyre inkább törekednek arra, hogy az apró, néhány mikrométer átmérõjû lyukon átpréselhetõ, és nagyon apró csepp képzésére alkalmas tintában minél kevesebb legyen az egészségre ártalmas anyag, hiszen annak egy része mindenképpen a levegõbe kerül, nem szívódik be a papírba. Az utántöltõtõl tehát nem árt megérdeklõdni még vásárlás elõtt, hogy a tinta összetétele mennyiben azonos az eredetiével, és mennyire mérgezõ. A színes nyomtatás egyébként csalóka valami.
Minden mozgó alkatrészeket tartalmazó berendezésnek, tehát a PC-s nyomtatónak is van hangja. Egyiknek kisebb, másiknak nagyobb, egyiknek magasabb, másiknak mélyebb. Ezért érdemes olyan helyen, szaküzletben vásárolni, ahol módunk van meghallgatni, vajon nem fog-e zavarni minket a hang, az, ahogy behúzza a papírt a nyomtatómû, vagy az, amikor a nyomtatófej ide-oda cikázva fecskendezi rá a tintát.
Bemegyünk a boltba, elénk tesznek egy képet: nézze, ezzel a nyomtatóval ezt a képet lehet kinyomtatni. Általában a gyártó tesztképérõl van szó, amit természetesen úgy építettek fel, hogy csillogtassa a berendezés erényeit. Ilyenkor érdemes elõkapni a zsebbõl a hajlékonylemezt egy - lehetõleg nagy felbontásban - digitalizált családi képpel, vagy egy színes grafikonnal és elrebegni a kérdést: "Ezt ki tudnák vele nyomtatni?".
Miután szereztünk néhány képet — van hely, például a Reflex Computer nyomtatóterme, ahol egymás után többféle gépet is ki tudunk próbálni —, egymás mellé tehetjük õket, és eldönthetjük, nekünk melyik tetszik jobban. Kicsit olyan ez, mint a hifi. Van, akinek ez az erõsítõ, hangfal szól jobban, van, akinek az. Azt persze figyelembe kell venni, hogy a legolcsóbb, otthoni tintasugaras nyomtatók inkább csak a minitoronnyal vannak egy kategóriában, mint a nagynevû erõsítõkel, és a legjobb fotópatronnal sem lehet olyan nyomatot készíteni, mint egy HP 2000C-vel vagy HP 970C-vel. De az egymás mellé tett képek között biztos akad egy, amelyik a legjobban tetszik.
Vargha Márton