Miközben az internet domináns országa az Egyesült Államok, a mobilkommunikációban Európa vezet. Az öreg kontinens nemcsak az előfizetők számát tekintve előzi meg Amerikát, de idevalósiak az iparág legnagyobb cégei is - írja elemzésében a The Economist.
Az internet észak-amerikai találmány, onnan indult világhódító útjára, és mind a hozzáférések számát, mind a hálózati iparágat tekintve ott van az új médium központja. Nem ez a helyzet a mobilkommunikációval. Ezen a téren Európa vezet úgy az előfizetők számát, mind az ebben az üzletben utazó legnagyobb cégeket tekintve (a Nokia a legnagyobb készülékgyártó, és egy brit cég, a Vodafone hozta létre a világ legnagyobb szolgáltatóvállalkozását amerikai vetélytársa, az AirTouch megvételével). Az öreg kontinens vezető szerepét sajátos módon éppen szegmentáltsága magyarázza. Emiatt ugyanis elkerülhetetlen a technikai rendszerek szabványosítása; ha nem így lenne, nem lehetne eredményesen működő vállalkozásokat működtetni a rendszerek kiépítésére, fenntartására. Az USA-ban ezzel szemben mind a mai napig nem vezettek be egységes digitális mobilkommunikációs szabványt. Emellett Európa multikulturális volta valószínűleg segíti a legkülönbözőbb új ötletek megszületését. Olaszországban találták fel az előrefizető-rendszert, Finnország volt az úttörője a mobiltelefonnal egyesített elektronikus csekk-könyvek bevezetésének stb. Ezen túl az is segítette a mobiltelefonálás elterjedését, hogy Európában hagyományosan viszonylag drágák a vezetékes helyi hívások, így a mobiltelefon ezek alternatívájaként is megjelenhetett. Az USA-ban olcsó a vezetékes telefonálás, így a mobildíjak relatíve "luxuskiadásnak" számítanak.
A mobilkommunikáció több ok miatt is nagy tőkefelhalmozási lehetőségeket hordozó iparág (ezért jó lehetőség Európának gazdasági-technológiai hátrányai csökkentésére). Először is lévén a mobiltelefon személyes kommunikációs eszköz, az ágazat cégei olyan rétegek tagjaiból is verbuválhatnak ügyfeleket, ahonnan vezetékes társaik nem. Ilyenek például a fecsegő tinédzserek, akik aligha fizetnek elő saját vezetékes vonalra, a mobiltelefon azonban igencsak nekik való eszköz. További előnye a mobilkommunikációnak a telefonok többcélú felhasználása. A készülékek tulajdonosai például havonta milliárdos nagyságrendű számú rövid üzenetet küldenek egymásnak, közlekedési és egyéb információkat fogadhatnak telefonjaikon, és adott a lehetősége, hogy a SIM-kártyát hitelkártyaként, beléptető rendszerek azonosítójaként stb. is használják. A legígéretesebb újdonság az internethez való mobilhozzáférés: hamarosan több európainak lesz meg erre a lehetősége, mint amerikainak.
Az esélyek kihasználása ugyanakkor technikai és üzleti kérdéseket is felvet. Ami az előbbit illeti, megemlíthető például, hogy egy mobiltelefonra nem lehet úgy küldeni az internetes információkat, mint egy PC-re. Az utóbbi esetén a felhasználó képes és hajlandó a weboldalakon lépkedni, míg az előbbin néhány gombnyomással elérhetőnek kell lennie a keresett információnak. A kézi készülékek apró kijelzői aligha viselik el a reklámok futtatását, úgyhogy kérdés, tulajdonosaik hogyan fizethetnek az internethasználatért.
Az üzleti oldalon egy részről pozitív fejleményeket hozott az idei év, minthogy az iparági egyesülések, felvásárlások során több erős, az öreg kontinenshez kötődő, mégis nemzetközi vállalat jött létre. Ami nagyon hiányzik, az a fiatal vállalkozóknak és a mögöttük álló kockázati tőkének az a csoportja, akik USA-ban az internet legdinamikusabb üzleti rétegét alkotják. Európában is lehetővé kell tenni, hogy a jórészt még az iskolapadokban ülő fiatalok közül bárki, akinek van egy jó üzleti ötlete, útjára bocsáthassa saját vállalkozását.