Bluetooth: fülbevaló rádióadó

Képzeljünk el egy olyan távirányítót, amivel nem kell rámutatni a tévére, esetenként fel-le és jobbra-balra húzogatni, míg végre rájövünk, hogy megint fordítva tartjuk. Egy olyan távirányítót, amivel a másik szobából is tudunk csatornát váltani, hangot levenni. Ennek a lehetõségét teremtette meg az Ericsson 1994-ben kezdõdött alkalmazott kutatása a nagyon kis energiájú, és ennek megfelelõen kis hatótávolságú, de ugyanakkor megbízható, bonyolult adatátvitelre, többirányú kapcsolatra is képes rádió adó-vevõ készülék készítésére. A kutatások 1998-ra eredményre vezettek, kialakult a rendszer leírása, és összeállt az Ericsson, a Nokia, az Intel, az IBM és a Toshiba érdekcsoportja, hogy együtt tegyenek meg mindent a kis energiájú rádiós összeköttetés szabványosítása és az így kialakuló alapokra épülõ termékek piacra kerülése érdekében. Az eszközt a X. században Dániát Norvégiával egyesítõ viking királyról, Harald Blaatandról, angolul Bluetooth-ról nevezték el, azzal a hátsó gondolattal, hogy ez aztán mindent mindennel egyesíteni fog.

A koncepció az, hogy a tudományos és gyógyászati célokra fenntartott 2,4 gigahertzes rádiófrekvencián dolgozó rádió adó-vevõt beépítsék mindenbe, amibe csak lehet, s azok ezen az úton tudjanak egymással adatot cserélni. Egy év alatt komoly elõrelépések történtek a Bluetooth ügyében, már több mint háromezer különféle vállalkozás foglalkozik azzal, hogy termékeibe beépítse a kapcsolattartó rádiót, és persze valami számítástechnikát is, hogy legyen, ami kihasználja a lehetõséget. Sõt az Ericsson már kész egy miniatûr, a specifikációknak eleget tévõ adó-vevõ gyártására, vannak fejlesztõeszközei és bemutatásra alkalmas prototípusai. Egy európai körút keretében most õsszel mindezt be is mutatja az újságíróknak, szakembereknek. A Bluetooth utazó nagykövetei Magyarországon is megfordultak. Az itt tartott elõadás középpontjában a kábelektõl való megszabadulás, a hordozható számítógép és a mobiltelefon vagy az asztali számítógép közötti gyors és kényelmes összeköttetés állt. A Bluetooth persze ennél jóval nagyobb területen látszik használhatónak, s a népszerûsítésével megbízott emberek bemutatókon, híradásokban igyekeznek is felvázolni egy szebb jövõt, melyben az ember akármikor, akárhonnan felhívhatja a hûtõszekrényét, és megbeszélheti vele, mit vegyen vacsorára.

Lehet, hogy egyszer így lesz, nem tudhatjuk, de az - a csatlakozók nagy számából ítélve - elképzelhetõ, hogy sok kapcsolatban - a mobiltelefonban, a noteszgépben, a tévé-távirányítóban - átveszi a Bluetooth a ma elterjedt infravörös átviteli eszközök helyét.

Kicsit excentrikus fülbevalónak is elmenne a képen is látható, mindösz-sze kétdekás bluetooth-os fejbeszélõ - vagy inkább fülbeszélõ -, ami ugyan máson furcsán néz ki, de a gyakorlati jelentõségét mindenki fel tudja mérni, aki mobiltelefonjához használ James Bond készletet, azaz mikrofonos fülhallgatót. Nincs madzag, nem kell attól félni, hogy a csatlakozó az ember zsebében kiesik a készülékbõl, és jóval kisebb besugárzás éri a telefonáló agyát, mintha magát a telefont szorítaná a füléhez. Amikor kipróbáltam, azt hittem, egy prototípust teszek a fülemre, de azóta megérkezett az Ericsson jelentése arról, hogy az õszi amerikai Comdex kiállításon már mint a jövõ év elsõ felében piacra kerülõ terméket aggathatták a fülükre a látogatók. Ahhoz azonban, hogy használni is lehessen, kevés maga a fülhallgató, Bluetooth telefonkészülékre is szükség lesz. A bejelentés szerint elsõként a T28, T28 WORLD és R320 készülékkel használható, de talán nemsokára más Ericsson-készülékek jó része is ilyenné tehetõ lesz az infravörös kapcsolathoz ma is kapható D27 mobilmodemnek - a budapesti bemutatón látott - Bluetooth-változatával. A fejbeszélõn egy kis kapcsoló szolgál a beérkezõ hívás fogadására, ami beszédfelismerõ szolgáltatással ellátott készüléknél a hívásindításra is alkalmas: megnyomjuk, bemondjuk a telefonnak a tárolt számhoz tartozó, korábban rög-zí-tett azonosítót, és a készülék már hív is.

A Bluetooth méretéhez képest rendkívül bonyolult eszköz. Ezer kilobit/másodperc sebességû adatátvitelre képes, ésa kapcsolat zavartalansága érdekében az egymással forgalmazó két eszköz összehangoltan 1600 frekvenciaugrást képes végrehajtani. A hatótávolsága az adóenergia változtatásával állítható, lehet tíz, de lehet több, mint száz méter is. Ezen a körön belül 256 készülék lehet egymás mellett, s ezek különféle beszélgetõköröket képesek kialakítani egymással úgy, hogy nem zavarják egymást. Azt, hogy az egymással forgalmazó Bluetooth-ok milyen információt közvetítenek és hogyan, már a készülékgyártók dolga, ehhez az Ericsson, majd sorra a többiek, akik belevágnak az adó-vevõ gyártásába, nyilván minden segítséget megadnak majd. Az Ericsson májusban adta közzé a Bluetooth-fejlesztõi készletet, amelyben minden eszköz benne van, amire szüksége lesz annak, aki valamilyen Bluetooth-alkalmazási ötletét meg akarja valósítani. Minden Bluetooth-alkalmazást - a háztartást, a fûtés távirányítását és egyéb, a tudományos-fantasztikus irodalomban a "jövõt" jelképezõ kényelmi funkcióra - meghatározza az ára. Az Ericssonnál a tervezési célkitûzés az volt, hogy az ár modulonként - ami alatt egy beszerelt egységet kell érteni, vagyis nemcsak az adó-vevõt, hanem azt is, ami vezérli - ne lépje túl az öt dollárt. Ez az alacsony árszint a tömegtermelés megindulása, a bevezetést követõ két-három év alatt érhetõ el. Addig a modulonkénti ár húsz és harminc dollár között várható, ami azt jelenti, hogy a fülbeszélõ és hozzá a telefonba csatlakoztatható egység együtt jövõre még nem lesz olcsó mulatság. Van mobiltelefon-fejlesztõ, aki a Bluetooth-lapka funkcióinak jelentõs részét a mobiltelefont vezérlõ lapkába integrálja, ami csökkenti az árakat, és arra késztetheti a mobilszámítógép-gyártókat, hogy õk is ezt az utat kövessék Az, hogy a Bluetooth-berendezések képesek egymást automatikusan felismerni, és szinkronba kerülnek egymással, a megoldás egyik legnagyobb elõnye. Erre épülhet például az automatikus adatszinkronizáció az egymás közelébe kerülõ PC és zsebszámítógép között.

A Bluetooth-berendezések zökkenõmentesen, minden felhasználói beavatkozás nélkül tartják egymással a kapcsolatot, ami felveti az adatbiztonság kérdését. Ezt a feladatot átfogóan oldja meg a felhasználói jogosultsági és titkosítási funkció. Egy bluetooth-os berendezés csak azzal lép kapcsolatba, akit ismer, akit a felhasználó elõzetesen bemutatott neki. A különbözõ gyártók termékeiben lévõ Bluetooth-ok közötti zavartalan együttmûködést szigorú bevizsgálási eljárás szolgálja, a terméket engedélyeztetni kell ahhoz, hogy a márkanevet feltüntethessék rajta.