Videokonferencia, avagy képtelefon

Jó pár éve már Magyarországon is találkozni lehet kiállításokon az újabban videokonferenciának nevezett képtelefonálással, aminek vannak olyan változatai, amelyekkel egyszerre több helyszínnel lehet kapcsolatot tartani. Képtelefon persze régen létezik, egy régi változata a budapesti Postamúzeumban is megtekinthetõ, sõt ki is próbálható. A gyakorlati bevezetését azonban egyrészt az elektronika digitalizálódása, másrészt a nyilvános átviteli hálózatokban elérhetõ sávszélesség növekedése tette lehetõvé. Felhasználási lehetõségei széles körûek a távgyógyítástól a távoktatáson át a multinacionális vállalatok vezetõi értekezletéig és Bill Gates világméretû termékpremierjeiig (bár ez utóbbiak általában csak egyirányúak szoktak lenni).

A Sony felmérése szerint 1997-ben már az ötszáz legnagyobb európai cég 85 százalékában volt valamilyen videokonferencia-felszerelés, mégpedig átlagosan 29 darab. 1996-ban összesen tízezer, kifejezetten erre a célra összeállított eszközt adtak el az egész világon - olvasható a Frost and Sullivan piackutató jelentésében -, de 2003-ra az éves forgalom elérheti a százhetvenezer egységet is. Az IDC szakértõi ennél az elõrejelzésnél lényegesen tovább mennek, és azt állítják, hogy már 2001-ben 5,4 milliós piaca lesz a képtelefonnak. Ha számításba vesszük, hogy a mobiltelefon-elõfizetõk száma már túllépte a kétszázmilliót, és az elsõ harmadik generációs digitális mobiltelefon-szolgáltatás - multimédia-, tehát képtelefonos lehetõségekkel - a várakozások szerint Japánban már 2001-ben megindul, akkor lehet, hogy a valóság az IDC becslését is túlszárnyalja. Aha, gondolhatnánk, biztosan eltérõ minõségû rendszerekrõl van szó. Nos, nem. Már meglévõ GSM-bõvítésekkel elérhetõ - és ki tudja, talán már jövõre Magyarországon is bevezetendõ - az a sávszélesség, amit az e cikkben késõbb bemutatott csúcsberendezés, a Sony Contact videokonferencia célgép igényel.

Számtalan lehetõség rejlik a nagykorúvá váló videokonferenciában. Jó szolgálatot tehet például egy vállalatnál, amelynek telephelyei több városban vannak, de a gyáregységeknek szorosan együtt kell mûködniük. Ha az integrált vállalatirányításhoz már úgyis felállítottak egy távolsági számítógépes hálózatot, a vezetõk a hálózati munkaállomásukra telepített videokonferencia-programmal mintegy ráadásképpen tudnak rendszeresen és alkalmilag megbeszélést tartani. Megtakarítható vele utazási költség és utazási idõ, adott esetben egy beteg szállítása, általában a videokonferencia felgyorsíthatja a termelési folyamatokat, és az egymástól távol dolgozókat közelebb hozza egymáshoz.

Mindaddig, amíg a mobiltelefon-hálózatok felnõnek a feladathoz, az ISDN nyújt lehetõséget az elszakadásra a számítógépes hálózattól azok számára, akiknek teher a képtelefonálásban a számítógépes hálózat jelenlétének szüksége. Még az ISDN bevezetése idõszakában a világ számos pontján állítottak fel kamerát, és kötötték hozzá egy ISDN-telefonhoz. Bárki bárhonnan felhívhatta - talán még ma is felhívhatja? -, mondjuk, a tokiói kamerát, és megszemlélhette az autófolyamot. Ma pedig már elég egy ISDN PCMCIA kártya a kamerával amúgy is felszerelt noteszgéphez, és - ha találunk egy ISDN-végpontot - a világ bármely pontjáról tudunk képtelefonálni. Az ISDN konferenciakapcsolati lehetõségét kihasználva akár egyszerre öt kontinenssel is.

Az élvezhetõ mozgóképátvitelhez hatalmas adatmennyiséggel kell megbirkózniuk a számítógépeknek, pontosabban azoknak, akik az algoritmusokat kitalálják. Köztudott, hogy percenként harminc képváltásra van szükség ahhoz, hogy a szemet be lehessen csapni, s a diszkrét képek agyunkban egyetlen folyamattá olvadjanak össze. Számítógépben képtelenség azt az adatmennyiséget cserélgetni a képmemóriában - mint a képkockákat a vetítõben a fénysugár elõtt -, ami egy képhez tartozik. Szerencsére két vágás - képtelefonnál két, egymástól teljesen különbözõ kameraállás - között csak kicsit változik a kép, elegendõ a változásokat regisztrálni, és továbbítani. Mégpedig azt is tömörítve. De még így is több mint száz kilobit/s átviteli sebességre van szükség ahhoz, hogy ne törjön szét a kép, ne zökkenjen. Márpedig ahhoz, hogy az üzleti életben, a mindennapi munkában használni tudjuk a képtelefont, erre mindenképpen szükség van.

A ma érvényes szabványok közül a H320 csomagba tartoznak azok, amelyek a vonalkapcsolt távközlési hálózaton adják meg, hogyan történik a mozgóképátvitel, 64 kbit/s és két Mbit/s sebesség között. Ennek a szabványnak köszönhetõ, hogy ma már a különbözõ gyártók által szállított berendezések szót értenek egymással, és az is, hogy a már említet mértékben el tudott terjedni a videokonferencia Európában.

A TCP/IP hálózatokban - ez az interneten zajló adattovábbítás standardja - a H323, hagyományos analóg telefonvonalon a H.324 adja meg, hogyan kell kinéznie egy képtelefonos kapcsolatnak. A csomagkapcsolt TCP/IP hálózatban a legnagyobb akadály - amit még mindig nem sikerült teljesen legyõzni - az, hogy az egyik állomásról elinduló adatcsomagok elszakadnak egymástól, és esetleg nem a jó sorrendben futnak össze a másik végpontban. Az ISDN-nél ilyen gond nincs, mert ott egy teljes vonal áll az egymással kapcsolatban lévõ berendezések rendelkezésére, amin csak az õ üzeneteik haladnak. A csomagkapcsolt hálózatban az elfogadható minõségû mozgóképátvitelt szolgálja, ha olyan nagy a hálózat kapacitása, hogy csak úgy kószálnak benne az üzenetek - nincs torlódás -, vagy ha a hálózat elágazásain a kapcsolók és útválasztók oda tudnak figyelni azokra az adatcsomagokra, amelyek egyben tartása elengedhetetlen. Nyilvánvaló, hogy egy villámlevél részletei érkezhetnek össze-vissza, abból nem lesz baj. Beszélgetni és mutogatni viszont csak úgy lehet, ha a másik oldalon azt hallják és látják, amit mi az egyik oldalon szeretnénk, hogy lássanak és halljanak. A mai hálózatok nyilvánvaló korlátai ellenére ott van a kínálatban az interneten használható Microsoft NetMeeting, és az Intel is évek óta kínálja a ProShare videokonferencia-rendszert. A jelen azonban - különösen az üzleti felhasználásban - még mindig a célrendszer, a képtelefonlapka köré épített berendezés, de legalább PC-bõvítõkártya.

Látva a képtelefonban rejlõ lehetõségeket, nagy elektronikai gyárak elérkezettnek látták az idõt arra, hogy elszakítsák azt a számítógéptõl, és önálló termékké tegyék. A Magyarországon is kapható modellek közül most a Sony legújabb gyártmányát, a Contactot mutatjuk be. A kis dobozt, benne a kamerát és a mikrofont egy aktatáska nagyságú bõröndben vihetjük a helyszínre, majd ott ISDN-telefonvonalhoz - vagy a helyi hálózat Ethernet csatlakozójához - és egy tévékészülékhez csatlakoztatva máris üzemképes. A telefonhívást, a beállításokat egy távirányítóval intézhetjük rajta úgy, hogy a menük megjelennek a tévé képernyõjén. A kamerán zoom is van, rá lehet közelíteni vele arra, aki beszél, és beállítható az is, hogy kövesse a mozgását. Praktikus, hogy a kamerát kivehetjük a készülékbõl, ha valamit közelebbrõl kívánunk bemutatni a konferencia többi résztvevõjének.

A Contact alapváltozata egy ISDN-vonalon egy kapcsolatra képes, de készítenek több ISDN-vonal egyesítésével 384 kbit/s sebességgel dolgozó, egyszerre több ponttal kapcsolatot tartani képes változatot is. A Contact a beépített szabványos infravörös csatolón át számítógéppel adatot tud cserélni, egyrészt továbbítani a másik végpontra, másrészt egy beérkezett képet át tud adni a PC-nek, hogy aztán ott felhasználhassuk azt.

Könnyen kezelhetõ, sokoldalúan használható eszköz a Sony Contact, de az ára - tízezer német márka - mutatja, hogy ez még nem tömegtermék. Még ha egy kiküldetés utazási, szállás- és egyéb költségeit vesszük is számba, akkor is évekbe telhet, mire megtérül a befektetés. Hacsak nem kalkulálunk a bevezetésével járó megnövekedõ gazdálkodási rugalmassággal, versenyképesség-növekedéssel is.