Internet-hozzáférés megosztása

Csomagkapcsolt adatátviteli hálózatokban általánosnak mondható a vonalak megosztása. Jó példa erre az internet, ahol összevissza kóborolnak az IP-csomagok, s az útválasztók, kapcsolóberendezések válogatják ki egy-egy elágazásnál, hogy melyik merre folytassa az útját. Amikor otthonról betelefonálunk az internetszolgáltatóhoz, és csatlakozunk a hálózathoz, a mi telefonmodemünk és a szolgáltató elérési rendszere között viszont egy egyedi vonal épül ki, amin ha küldünk vagy éppen kapunk valamit, akkor van forgalom, ha nem, akkor nincs. Nagyfogyasztóknál szokásos megoldás, hogy egy fix vonalat építenek ki a szolgáltatóhoz, de általában ez sincs teljesen kihasználva. Ha viszont egy épületen belül több vállalkozás vagy munkacsoport számára kell internetcsatlakozást kiépíteni, már lehet takarékoskodni, és csak annyi kapacitást kiépíteni, ami az összes forgalmat egyetlen érpáron, koaxon, üvegszálon le tudja bonyolítani. A megoldás az IP multiplexer, mely kombinálja az alhálózatok szigorú különválasztását a közös internet-hozzáféréssel. Tipikus példa a használatára az irodaház, melyben különbözõ, bizonyos szolgáltatásokat, így az irodaház infrastruktúráját is igénybe vevõ vállalkozások mûködnek. Az informatikai infrastruktúra egyre természetesebb része a telefon mellett a nagy teljesítményû internet-hozzáférés. A költségek korrekt elszámolása, de fõként a dolog bizalmi természete miatt azonban a cégek ódzkodnak attól, hogy az épületben mûködõ más vállalkozásokkal közös legyen a hozzáférési kapcsolatuk. Egyszerûbbnek és átláthatóbbnak tartják, ha önálló hozzáférésük van, saját szerzõdéssel. Hasonló a helyzet a közösen üzemeltetett irodák és orvosi rendelõk, de a vendégeknek internet-hozzáférést nyújtó szállodák esetében is. 

Egy C osztályú hálózat felosztása 8 alhálózatra

Létezik ennek a problémának egy viszonylag egyszerû megoldása: egy fogadó, hozzáférési hely kiépítése az irodaházban, és az adatforgalom bonyolítása egy, az IP-címeket külön kezelõ IP-multiplexeren keresztül. Például az ipMux vagy IMC Networks berendezéssel megoldható az internet-szolgáltatóval való összeköttetés közös használata, de az egyéni vagy csoportos résztvevõk üzeneteinek szigorú elkülönítésével. Az IP-multiplexer egy ponton csatlakozik az internetszolgáltatóhoz vezetõ vonalra, és sok ponton kapcsolhatók hozzá az épületbeli munkaállomások, alhálózatok. A multiplexer úgy osztja fel a rendelkezésére álló címteret, hogy minden alhálózathoz külön címtartományt rendel. Ily módon például egy C osztályú hálózatban kialakítható négy, egyenként 64 IP-címet tartalmazó alhálózat. Mûködés közben az ipMux a beérkezõ csomagok címét vizsgálja, és azokat kizárólag arra az alhálózatra engedi tovább, amelyiknek a címtartományához tartozik. Az alhálózatok szigorúan külön vannak választva, kettejük között üzenet csak az internet-szolgáltató berendezéseit megjárva haladhat.

Az alhálózatok közötti közvetlen kommunikáció biztonsági okokból ki van zárva

Az ipMux egyszerû sávszélességgazdálkodásra is képes, az egyes alhálózatokon a másodpercenkénti adatcsomag-forgalom eltérõ lehet, s ezt a felhasználó állítani tudja.

Az IP-címzésben van egy hierarchia. Minden egyedi IP-cím egy címtartományhoz tartozik. A címtartomány - úgynevezett subnet vagy alhálózat - A, B vagy C osztályú. Az adatcsomag fejrésze osztályonként eltérõen adja meg a címet, ahova megy, és ezt az útválasztónak tudnia kell. Például a 192.168.0.1 cím a C osztályba tartozik, és benne 192.168.0 adja meg a hálózatot, .1 pedig a csomópontot, az egyedi címet. A 10.1.8.1 cím viszont A osztályú 1.8.1 csomópontra mutat a 10. hálózatban.

Az IP-multiplexelés egy kedvezô megoldás internet-hozzáférések megosztott használatára

Az ipMux egy B osztályú hálózatot portra úgy oszt négy címtartományra, hogy minden alhálózat C osztályú. A címtartományok tehát a hierarchia eggyel magasabb szintjén már közös címmel bírnak, ez a bázis-IP-cím. Mivel azonban egy teljes B osztályú címterület lekötése számos alkalmazási esetben pocsékolás volna, az ipMux egyetlen C osztályú hálózat multiplexelését is támogatja. Ekkor a hálózat 256 IP-címet tartalmaz, ami felosztható négy darab, egyenként 64 címet, vagy nyolc darab egyenként 32 címet tartalmazó alhálózatra.

IP-alapú LAN-környezetben is alkalmazható az IP-multiplexelés (Az ábrák forrása: IMC Networks)

Bár általában elegendõ négy alhálózat, van olyan esetek, amikor ennél sokkal több különválasztott alhálózatra van szükség. Ez az eset áll fenn akkor, amikor egy szálloda minden szobája számára elkülönített internet-hozzáférést akarnak biztosítani. Ilyenkor az ipMux egyetlen C osztályú hálózatot oszt fel 128, egyenként 2 IP-címmel bíró alhálózatra. Ehhez azonban több ipMux modulra van szükség. VaMá