Telecom ’99

Bárhol, bárkivel, bármikor

Állok a szabadtéri kiállításon, az Ericsson-konténer sarkán, kezemben egy mobillal, aminek az antennája a szokásosnak többszöröse. Mûholdas telefon. Pár lépésre a kiállító, kezében GSM-telefonnal. Beszélgetünk. "Nézd a számat", mondja, és valóban, jelentõs késéssel érkezik hozzám a hang. Mint amikor a filmen a szájmozgás és a hang nincs szinkronban. Hát igen, a kezében lévõ készülékrõl a jel elõbb elmegy az égbe, majd onnan jön vissza az enyémbe. Néhány éve, mikor egy piackutató megkérdezett, azt válaszoltam, Magyarországon nincs létjogosultsága a mûholdas telefonálásnak. Akkor még nem lehetett a szabadban sétálgatva telefonálni, a készüléknek nem bot, hanem tányérantennája volt, amit gondosan irányba kellett állítani. Aztán jött az Iridium, már elfogadható készülékekkel, de iszonyatos árakkal. De a mûholdak és a mûholdas szolgáltatók száma napjainkban örvendetesen szaporodik, és a percdíj egyre közelebb van a GSM-éhez. Már versenyrõl is beszélhetünk: mi ér oda elõbb a kis falvakba, a GSM 900/1800 bázisállomás antennája vagy a mûholdas telefonálás lehetõsége?

"Az emberek 65 százalékának nincs telefonja!" - olvasom egy pénzbedobós, kártyás nyilvános készülékeket gyártó cég standján. Vagyis tegyünk le mindenhol egy nyilvános telefont, ami lehet GSM, lehet vezetékes vagy mûholdas, és máris mindenki telefonálhat. Igaz, nyilvános telefonról nyilvánosra kicsit bajos a dolog, de legalább a 65 százalék számára elérhetõvé válik a másik 35 százalék. És így tovább és így tovább. Az 1999. évi genfi távközlési kiállítás az elérhetõségrõl szólt. "Bárhol? Bármit? Bármikor? - velem ez menni fog!" - hirdették, ha nem is kórusban gyártók, telefontársaságok, átviteli szolgáltatók egyaránt. Szinte már ijesztõ az, ahogy a verseny által hajtott társaságok igyekeznek egymásra licitálni. Stratégiát váltott például az Ericsson, amely kiállításon eddig csak kész terméket mutatott be, félkészet nem. Most beállt azok közé, akik mûködõ modellel igyekeztek bizonyítani, hogy idõben vannak, mire a jogi keretek kialakulnak, szállítani fogják a legújabb, G3-nak, WDCMA-nak, UMTS-nek egyaránt mondott vezeték nélküli telefonszabvány szerint dolgozó berendezéseket. Azokat, amelyeken 2 megabit/másodperc sebességgel jut el a beszéd és az adat, akár a mozgókép, a film is a telefonkészülékig. A kísérleti berendezés megfelelõen és meggyõzõen mûködött, bár maga a készülék még nem mobil, és nem is volt látható. A noteszgép - amelyen a WDCMA hálózaton a Genfben kerengõ furgonban ülõkkel videokonferenciát tartottak az ericssonosok és a látogatók - kék fogas kis hatótávolságú rádiós adatkapcsolaton keresztül tartotta az összeköttetést a paraván mögött elhelyezett telefonmodellel.

(Folytatás az 1. oldalról)

Az, hogy a WDCMA-készülék még nem kézben tartható - bár 500 megahertzen, vagyis nem a várható üzemi frekvencián ilyen is kézbe vehetõ volt a világ legnagyobb mobilszolgáltatójánál, a japán DoCoMonál -, egyáltalán nem egyedi, hiszen az Alcatel bemutatója is az Ericssonéhoz hasonlóan zajlott, bár jóval kisebb hatótávolságra. S miközben a kiállításon ezt láthattuk, állítólag a British Telecom és az Ericsson közös kísérleti WDCMA rendszerét egy kis angol szigeten már vagy húsz elõfizetõ próbálgatja. (Feltehetõen nem képet, hanem csak beszédet, esetleg írást közvetítõ készülékeket használnak.)

Tehát szélessávú WDCMA rendszer három-négy év múlva, egy-két helyen, például várhatóan Finnországban már korábban. De mi lesz addig? Nos, a mobiltelefon-társaságok jó eséllyel törnek arra, hogy az elektronikus kereskedelem hasznának egy részét lefölözzék. A svéd Teliánál WAP-telefonon lehetett rendelni a cukrászdában, a Sonera-standon pedig szomjas emberek felüdülést nyerhettek, ha mobilon felhívták az üdítõitalos automatát. Egy telefon, egy doboz lé… Üdítõ kivétel volt ez

a Telecomon, ahol általában a látványosság, és nem a használhatóság került elõtérbe. A WAP - egyszerûsített világhálólapok lekérdezése a telefonba töltött böngészõvel - és a GPRS - nagy sávszélességû adatátvitel GSM-hálózatban bemutatókon mindenhol a képátvitelt erõltették a kiállítók, ahelyett, hogy jól áttekinthetõ, egyszerû alkalmazásokat mutattak volna. Igaz, az utóbbiak túlnyomó részének veszélye, hogy a szakértõ látogató azt mondja: "Ja, csak ennyi? De hiszen ez a SIM alkalmazáskészlettel is megoldható!"

Ha mindazt megvalósítják a szállítók, és bevezetik az operátorok, amit Genfben látni lehetett, akkor hatalmas fejlõdés elé néz a mobilkészülék-gyártás: a technikai újdonság iránt fogékony elõfizetõk félévente cserélik majd a telefonjukat. Elõször egy GPRS-mobilt vesznek, aztán egy WAP-osat - esetleg GPRS-WAP-ot -, aztán CDMA2000-eset, majd sorra a többit, egészen a WDCMA-ig. Készülnek is a gyártók rendesen, szinte minden sarkon láthatók voltak a "conceptual"-modellek, a jövõ mobiljának hol a maihoz hasonló, hol inkább játékra vagy zsebszámítógépre emlékeztetõ makettjei. Két helyen, a Motorola és a Samsung standján fedeztem fel a karóraszerû mobiltelefont. A Motorola mûködõ modelljeivel játszhatott a közönség, a Samsungéról pedig megtudhatta, hogy a tervek szerint nemcsak név szerinti, hanem hívószámos hanghívásra is képes lesz, mégpedig úgy, hogy a készülékben van a számokat azonosító szoftver. Az amerikai Converse standján egy külön szobában mutogatták, hogyan mûködik az a nagyszámítógépes rendszer Cambridge (Massachusetts) városban, amely képes megfejteni és végrehajtani a parancsot, amit az elõfizetõ suttog a készülékébe: "Hívd a 333-5679-et!" A Samsung óratelefonja az Advanced Recognition Technologiesnál kapott információ szerint a tõlük vásárolt beépített programmal fogja megvalósítani.

A jövõképek közé tartozik az IBM "mindent átható számítástechnika" szlogenje is. (Arról nincs információnk, mennyit fizettek érte a Novellnek, amely ezelõtt három évvel világszerte ismertté tette ezt a gondolatot.) Kézzelfogható példáit egy sátorban mutogatták. Volt ott beszédfelismerés, videokonferencia és az elektromos hálózaton adatot átvivõ berendezés. Ez utóbbi megoldással - nem IBM, hanem saját gyártmányú eszközökkel - gyakorlati kísérleteket folytat a svájci Ascom cég, a helyszínre különjáratok szállították az érdeklõdõ újságírókat.

Nyilvánvalóan látványosabb oldala távközlésnek, adatátvitelnek a végfelhasználói, mint maga az infrastruktúra, de egy kiállításon, amely azért a szakembereknek szól, az utóbbi legalább ugyanolyan fontos. Egymást érték a kiállítási csarnokokban az egyesített beszéd- és adatátvitel megvalósításához szükséges berendezések. Láthatóan és érezhetõen kínálati piac alakult ki ezen területen csakúgy, mint az adatátviteli szolgáltatásokban. A régi és új telefontársaságok képviselõi rendre arról biztosították az oda tévedõ érdeklõdõt, hogy náluk mindent megkap, ami ma elvárható. Akinek az a vágya, hogy saját mûholdja legyen a világûrben, az is válogathatott a rakétások között. Hatalmas vezetékes és vezetéknélküli-kapacitás, sávszélesség áll már ma is a közönség rendelkezésére, bár a vészharangok kongatásában és az ígéretekben, fejlesztésekben sincs hiány. Minden nagy szolgáltató saját európai gerinchálózatról beszél. Ugyanakkor érdekes módon a hazánkban is jelen lévõ GTS standján az üvegszálas hálózat térképén Prágát megtaláltam, Budapestet már nem. Talán mert nálunk a GTS egyelõre a Concert világhálózatán viszi tovább az elõfizetõi forgalmát.

A sok nagy szállító között a kicsiknek is akad feladat, mondják a HungaroCom tulajdonosai, akik idén egyedüli önálló magyar kiállítóként jelentek meg Genfben - a KPN standon vendégeskedõ Pantel mellett. A Telefongyárból és a BHG-ból kivált szakemberek által alakított vállalkozás berendezéseibõl már exportra is jut, s a jövõjük is biztos. Csendesen dolgoznak a háttérben, például olyan alapvetõ berendezéseket készítve, melyek nélkül a Matáv nem tudta volna megoldani a régi és a digitális telefonközpontok között a jelzések, hívások átadását.

Nyilvánvaló, hogy mindig szükség lesz az öldöklõ versenyben olyan eszközökre, amelyek közvetítenek a nagy sorozatokra, olcsó elõállítható és drágán eladható termékekre koncentráló óriások berendezései között, amelyek kitöltik a réseket. De a gyors fejlõdésnek is köszönhetõ, hogy a HungaroComhoz hasonló cégek százai, ezrei alakulnak évente világszerte, s közülük néhányat alapítói világcéggé tesznek, többet pedig sok százszoros haszonnal adnak el a tudatos felvásárlási politikát ûzõ nagyoknak. Ehhez Amerikában a kockázati tõke, Izraelben pedig az állam ad indulási segítséget. A kiállítás izraeli napján elhangzott, hogy míg az izraeli elektronikai ipar bevétele 1987-ben 2,25 milliárd dollár volt, amibõl 1,35 milliárd volt az export, 1998-ban már nyolcmilliárd dolláros forgalom mellett 6,55 milliárd értékben adtak el külföldön. Ebbõl a forgalomból a számítástechnika és a távközlés 1998-ban 39,7 százalékot tett ki. Mindezt úgy érték el, hogy a kis, négy-öt fõs induló vállalkozások jelentõs támogatást kapnak az államtól.

Magyar vonatkozású volt Wim Diknek, a holland KPN telefontársaság elnökének sajtótájékoztatón tett bejelentése, amit aztán egy magyar újságírócsoport elõtt is megismételt. Eszerint a Pantelben már döntõ többséggel bíró társaság arra törekszik, hogy már jövõre legalább 51 százalékos részesedése legyen a PannonGSM-ben is. Európai tervük pedig az, hogy néhány év alatt az elsõ három legnagyobb elõfizetõi tábort felmutató mobilszolgáltató egyikévé váljanak, nem utolsósorban a volt szocialista országokban mûködõ leányvállalataik révén. Kíváncsian várjuk, mit szól ehhez a tervhez a magyar elõfizetõ, illetve a Westel 900 és a Prímatel.

Hatalmas sikert aratott Franciaországban a nyolcvanas években bevezetett telefonterminál, amelyen szöveges információt küldenek és fogadnak az elõfizetõk. A Minitelre épített kormányzati információ-szétküldés és az interaktív lehetõségek messze megelõzték korukat. A norvég Telenor a Minitelhez hasonló, de funkcióiban annál jóval több eszköz bevetésérõl döntött. A Samsunggal kötött szerzõdés szerint 2000 elsõ negyedévétõl az elõfizetõk igényelhetik a nagyon egyszerûen kezelhetõ, a böngészés mellett villámlevél írására és olvasására is alkalmas ISDN világháló-telefont. Az Anyweb ISDN-modemként is mûködik, például képes arra, hogy ugyanazon az ISDN-vonalon öt telefonszámot kezeljen, mindegyikhez másfajta csengetést rendeljen.

Világméretû barangolás

A telefontársaságokat és gyártókat egyformán képviselõ GSM Egyesület sajtótájékoztatóján vezetõi a barangolás jelentõségére hívták fel a figyelmet. Augusztusban 400 millió mobilhívást közvetítettek a telefontársaságok úgy, hogy a hívó egy másik társaság elõfizetõje volt. A barangolás gazdasági bonyolultságát jelzi, hogy 141 országban mintegy 350 mobilszolgáltató közötti összetett kapcsolatrendszer szükséges a megvalósításához.

Visszahívás pró és kontra

Különösen külföldre, elsõsorban Amerikába gyakran telefonálók között ismertek a visszahívásos telefonálási lehetõségek. Azokban az országokban, ahol már liberalizálták a távközlési piacot, az ember válogathat a különféle telefonálási lehetõségek között. Amerikában minden sarki trafikban kapható a 10-20 dollárt érõ kártya, amivel nyilvános készülékrõl sok helyre lehet készpénz nélkül, a szokásosnál olcsóbban telefonálni. Az olcsóság persze Magyarországra nem igaz, mert a társaságok itt nem képesek a kihívásra, a Matáv megkerülésére a nemzetközi forgalomban. De még mindig olcsóbb lehet ide telefonálni, mint innen Amerikába. Ezt használják ki a visszahívós társaságok, például a debitalk, amelynél egy Magyarország-Amerika beszélgetés percdíja 30 cent. Ennél a társaságnál elsõ lépésként vesz az ember valamennyi percet, amiért kap egy telefonszámot és egy PIN-kódot. A telefonszámon elsõ híváskor megadja a saját telefonszámát (ezt a világhálón is megteheti, www.debitalk.com), majd ezután ha külföldet akarja hívni, csak tárcsázza a számot, s az elsõ csengetés után leteszi a telefont. A debitalk központja automatikusan visszahív, és a PIN-kód megadás azután adja a tárcsahangot.

Persze a debitalk, a Kallback és a többi használata Magyarországon és még sok más országban illegális. Azt, hogy hol, sejteni lehet a debitalk percdíjtáblázatából, hiszen az például a liberalizált Franciaországból Amerikába 13 centes percdíjat ad meg. Magyarországon tudjuk, hogy tilos a visszahívás, itt tehát a Matáv érdeke és lehetõsége a megakadályozása. Erre is vannak megoldások, a Telecomon az 1979-ben alapított panamai és Costa Rica-i címmel rendelkezõ Cibertec International nevû bevételbiztosító társaságnál találkoztam az egyikkel. Slágertermékük a moduláris felépítésû TTSS (Telecommunications Traffic Surveillance System) telefonforgalom-megfigyelõ rendszer. Különféle feladatok elvégzésére alkalmas, tehát felderít sokféle, a szokásostól eltérõ viselkedést - például ha valaki gyakran leteszi a telefont az elsõ csengetés után, vagy ha egy hívás csak azért érkezik be az országba, hogy onnan olcsóbban érjen el egy harmadik országbeli elõfizetõt -, amely a nemzetközi távhívási szolgáltatók megkerülésére utal, kiszûri a klónozott mobiltelefont és egyes elõfizetési csalásokat. A berendezés automatikus listát készít a gyanús esetekrõl, és a statisztikák, amelyeket a TTSS készít, a hálózat mûködésének ellenõrzését és a szolgáltatási stratégiák, döntési táblák kialakítását is segíthetik.