Azok, akik eladni akarnak, szeretnek mindig az újról, a legújabbról, a nélkülözhetetlenről beszélni. Meg arról, hogy hány ember munkáját takaríthatja meg a tulajdonos, ha cégét még ezzel, azzal, amazzal felszereli. Ezt halljuk évek óta, de most, miután már elfogadták a szabványokat, amikor a jövő adathálózatáról, a beszédátvitel erőteljes digitalizálódásáról és az internetre kitalált, de mindenhova befurakodott IP-csomagokba való begyömöszöléséről kezd komolyan szó lenni, mintha változna, vagy legalábbis differenciálódna a retorika. Abban, hogy paradigmaváltás folyik a kommunikációban, az emberek és a piac szereplői közötti kapcsolatban, információcserében, mindenki egyetért. De a végrehajtása, az átállás kezd valahogy úgy zajlani, mint Magyarországon az ólommentes benzin bevezetése. Sokáig nem kényszerítettek senkit arra, hogy katalizátoros autót vegyen, sőt régi autójára ma is készséggel felszerelik a berendezést. A két váltás között azonban van egy alapvető különbség. A katalizátorral felszerelt húsz éves Zsiguli nem szennyezi sokkal kevésbé a levegőt, mint a katalizátor nélküli. A korszerű kapcsolóberendezésekkel felszerelt Category 5 kábeles strukturált helyi hálózat viszont korábban elképzelhetetlen, fantasztikus adatátviteli sebességeket, sávszélességet produkál. Vagyis az infrastruktúra jó része tovább használható, megmarad a paradigmaváltás után is.
Évek óta olvasni, hallani gyártóktól, szállítóktól globális elképzeléseket, sokáig beszéltünk információs szupersztrádáról is. Ezekben a jövőképekben az volt a közös, hogy egyetlen, egységes hálózatot képzeltek el, ami a meglévő helyi LAN-ok és távolsági WAN-ok helyére lép. Aztán lassan lassan rá kellett jönniük a szállítóknak, hogy ezt már nem veszi meg a közönség. Az elmúlt száz évben túl sok eszközt adtak el az embereknek, túl sok kábelt fektettek le a földbe és a tengerek alá ahhoz, hogy a múltat el lehetne törölni. Négy éve Genfben a Telecom jelszava még az új ipari forradalom volt. Minden más lesz, minden megváltozik, jósolták az elemzők, a szakértők. Igazuk volt, valóban minden megváltozott. Négy éve Magyarországon az akadémiai embereken, az egyetemi diákságon kívül nem sokan hallottak az internetről. Ma már sok szakmában meg sem lehet élni e-mail küldésének, fogadásának a lehetősége nélkül. Forradalom zajlik tehát abban az értelemben, ahogy megváltoznak a mindennapjaink, a kapcsolataink közege és formája. De a háttérben, az egésznek a technikai oldalán már sokkal inkább a szerves fejlődés az, ami megfigyelhető. Kezdetben bizonytalanságot okozott a számítógépes hálózati berendezések gyártói, elsősorban a Cisco harsány propagandája arról, a telefon átvonul az internetes IP-világba. Aztán elmúlt a bizonytalanság, s más szelek kezdtek fújni. A telefongyárak magukhoz tértek. A Nortel megvette a Bay Networksöt, a Siemens és a Lucent amúgy is mindig otthon volt az adathálózati világban, ha másképp nem, más vállalkozások OEM partnereként, az Ericssonról kiderült, hogy ért az IP-hez is, és vásárlásokkal is folyamatosan erősíti ezt a vonalat. Ma már tehát együtt fújják az ipar óriásai, hogy Voice over IP, vagyis beszédátvitel IP adatcsomagokban. De a régiek, akik - ellentétben a Ciscóval - mindenütt ott vannak, ahol telefon van, ugyanakkor azt is mondják, hogy ami megvan, az maradjon, használjuk, ki ne dobjuk, inkább apró lépésekben haladva alakítgassuk, építgessük át. Legyen IP-telefon, de tegyük bele az alközpontba, fokozatosan éljünk az új lehetőségekkel is.
Ha a példákra irányítjuk a figyelmünket, akkor látszik igazán a lényeg. Itt van például az a hír, hogy a Külügyminisztérium külföldi telefonforgalmát már nem a Matávon, hanem a Pantel távolsági IP-s PanTalk szolgáltatására előfizetve bonyolítja. Mit vesz észre ebből a minisztériumi köztisztviselő, a követségen ülő diplomata? Semmit. Ugyanúgy telefonálnak, mint eddig, csak legfeljebb olcsóbban. Ez az, amiről manapság szó van, legalábbis hálózati oldalról. Négy év elmúltával a genfi Telecom forradalmi felhívása "Join the World"-re, "Csatlakozz a világhoz"-zá szelídült. Mindegy, hogyan, mindegy, mivel van, a lényeg a csatlakozás. Nem szupersztráda ez már, hanem a hálózatok hálózata. Aminek persze ugyanúgy megvan a maga előképe a meglévő infrastruktúrában, a vízvezetékben, a villamos hálózatban, a vasútban.
A hálózatok hálózata itt van, létezik, már csak azt kell kitalálni, mire jó. Ezt szolgálja a liberalizáció. A Pantelnél kitalálták, hogy erre szolgáló átjárókkal ki lehet váltani a telefonközpontok közötti nemzetközi interurbán kapcsolatot, és így az ügyfél olcsóbban tud telefonálni, mint ha a 00-t hívja, a szakminisztérium pedig megengedte, hogy felajánlja szolgálatait a közönségnek. Minél szélesebbre tárulnak a kapuk, annál több lesz a szolgáltató a piacon, akik egyre több szolgáltatást kínálnak egyre olcsóbban. Egyrészt szétválik az adatátvitel mint tevékenység és a sok-sokféle felhasználása, másrészt összekeveredik. Akinek van egy üvegszálas gerinchálózata, gyűrűje, mondjuk, Budapesten, az nem fog megelégedni azzal, hogy felügyelt, garantált minőségű adatátvitelt rendelnek tőle, hanem igyekezni fog belőle a maximumot kihozni azzal, hogy maga talál ki rajta mindenféle szolgáltatásokat.
Azt hihetnénk, hogy ennyi elég, sosem tudunk annyi adatot produkálni, amennyinek az továbbítására fel vagyunk készülve. Egyrészt tudunk, hiszen egy elfogadható minőségű, több helyszínes ISDN videokonferencia bonyolításához 3 db ISDN2-vonalra, több, mint 300 kilobit/másodperces bitsebességre van szükség. Másrészt még nem számoltunk a vezeték nélküli IP-s adatátvitellel, ami pedig itt van a nyakunkon. A hálózatok hálózatának részévé válik az az egészen kis teljesítményű rádiós kapcsolat, a Kék fog - a BlueToth -, amely eljuttatja az információt az elektronikus újsághoz, ami nem hagyományos papírból, hanem valami másból készül. Össze lehet hajtani, ki lehet nyitni, és nemcsak olvasni lehet majd, de akár tévének, telefonnak, nyerőgépnek is jó lesz.
Ami itt, az egész világban (nem véletlenül szervezi az ITU, a telefontársaságok nemzetközi szervezete a fejlődő országokbeli fejlesztések nemzetközi támogatását) és Magyarországon egy-két év alatt kialakul, az ugyan a hálózatok hálózata, de amivé óhatatlanul válik, az már valamifajta éteri információs szövedék lesz. Szent-Györgyi Alberttől szokták idézni, hogy nem azt érdemes megtanulni, ami benne van a lexikonban, hanem azt, hogy hol van a lexikon. Az agyunk másra, az összefüggések keresésére, problémamegoldásra való. Már ma is nehéz kibújni ez alól, amikor mindenkinél kéznél lehet az internet, de az információs szövedék korában már semmi kibúvó nem marad. Tetszik, nem tetszik, csatlakozni kell!
Vargha Márton