SkyBridge, az Iridium utóda

Űrtávközlési verseny

Bár az Iridium, az első műholdas mobiltelefon-rendszer csődöt jelentett, több hasonló projekt rendületlenül folyik tovább. Ha a tervek megvalósulnak, a jövő évezred elején válogathat a fogyasztó a globális űrtávközlési hálózatok között. A műholdas mobiltávközlési piacért folyó versenyben - az Iridium után - a SkyBridge nevű projekt áll a legközelebb a megvalósuláshoz. Ez a nyolcvan műholdból álló rendszer a tervek szerint világméretű nagy sebességű beszéd- és adatátviteli szolgáltatást nyújt majd. Első berendezéseit 2002-ben állítják föld körüli pályára. Az 1997-ben az Alcatel ötvenszázalékos tulajdoni hányadával megalapított vállalkozás ezzel jó egy évvel megelőzhetné legnagyobb vetélytársát, a Boeing és Bill Gates támogatását is bíró Teledesicet.

A bontakozó űrtávközlési verseny résztvevői dollármilliárdokat ölnek projektjeikbe, igaz, közülük csak az egyik, a Teledesic létrehozásának költsége (kilenc-tízmilliárd dollár) haladja meg a Motorola ötmilliárdos befektetését az Iridiumba, a SkyBridge tervezett 4,2 milliárd dolláros invesztíciója csak megközelíti azt. (Az utóbbi rendszer egyszerűbb technológiát alkalmaz majd az előbbieknél.)

Miért látnak jó lehetőséget az űrtávközlésben a befektetők? Miközben a nagy sebességű beszéd- és adatátvitel iránti igény rendkívüli ütemben növekszik, a potenciális felhasználók 20-30 százaléka még a távközlési vezetékekkel alaposan behálózott Európában és Észak-Amerikában is túlságosan messze van a nagy városközpontoktól ahhoz, hogy érdemes lenne hozzájuk nagy kapacitású földi kapcsolatot kiépíteni.

Az Iridium kudarca mindazonáltal nem maradt hatástalan a befektetőkre sem, ezért a SkyBridge-nek is szembe kell néznie azzal a problémával, hogy a kezdeti lendület után lelassult a pénzáramlás, a projekt vezetőinek futniuk kell az üzleti partnerek után. Az Alcatel kitartó támogatása mellé sikerült megszerezniük a Loral Space & Communications és a Toshiba részvételét, ám azt nem árulják el, hogy a 4,2 milliárdos beruházási összegből eddig mennyi jött össze. Minden a tervek szerint halad - mondják.

A SkyBridge a várakozások szerint kedvezőbb árakat ajánl majd, mint az Iridium, ennek ellenére nem lesz olcsó. A vállalkozás az üzleti szférából reméli megnyerni ügyfelei kétharmadát. Ezeknek 2000 dollár egyszeri költséget jelent majd a szükséges műholdvevő-antenna felszerelése és körülbelül ötvendolláros havi előfizetési díjat is kell majd fizetniük. A SkyBridge húszmillió előfizetőre számít, főleg az európai és az észak-amerikai piacról (ezért aztán át is tette székhelyét Párizsból az Egyesült Államokba, Bethesda városába).

A Teledesic, amely kétszáz műholddal akar dolgozni, már 1,5 milliárd dollárt összeszedett a projektre. Várakozások szerint meg fogja előzni a SkyBridge-t a rendszer üzembe állításával, annak ellenére, hogy később kezd hozzá a műholdak fellövéséhez. A Teledesic vezetői úgy vélik, riválisuk nem fogja tudni tartani fellövési programját, és késleltetni fogja az is, hogy gondjai lesznek a hatósági szolgáltatási engedélyek beszerzésével. Az Iridium utáni verseny elsőségéért folyó versenybe beleszólhat még a Hughes Electronics 1,4 milliárd dolláros költséggel létrehozni tervezett Spaceway hálózata is, amely Észak-Amerikában már 2002-ben meg akarja kezdeni működését.

Az anyagiak mellett verseny folyik technológiai téren is. A SkyBridge a költségek féken tartása érdekében olyan hálózatot épít, amelynek műholdjai csak a földi állomásokkal kommunikálnak, míg a Teledesic égi berendezései egymással is kapcsolatban lesznek majd.

Ebből következően az előbbi rendszerben nem a legrövidebb úton, hanem mintegy cikk-cakkban történik majd az információtovábbítás, ami bizonyos szolgáltatások, például a videokonferenciák esetén nem kívánatos késleltetésekhez, azaz minőségromláshoz vezethet. Emellett az is gondot okozhat az új távközlési vállalkozásoknak, hogy osztozniuk kell más cégekkel olyan frekvenciatartományokon, amelyeket azok már most is használnak műholdas kapcsolattartásra.

A technológiai különbségek ugyanakkor jelenleg nem látszanak döntőnek. Sokkal fontosabb kérdés, hogy melyik hálózat lesz képes elfogadható árat szabni az általa nyújtandó szolgáltatásokért.