Kétnapos, termék- és cégbemutatókkal egybekötött konferenciát tartottak EC ’99 címmel június 9-10. között Budapesten közel háromszáz résztvevővel. A korábbi évekhez viszonyítva kisebb volt a hallgatóságban az informatikai cégeket (fejlesztőket, szolgáltatókat) képviselő szakemberek aránya, nagyobb számban jelentek meg azok, akik használni szeretnék ezeket a technológiákat.

Az első nap előadásai szóltak többek között a magyar és európai uniós K+F-támogatások, szabályozási kérdések, biztonsági megoldások témáiról, a távközlési piac liberalizációjának hatásáról az elektronikus kereskedelemre. Sokakat megszólaltatott az elektronikus kereskedelem széles körű elterjedésének feltételei Magyarországon címmel rendezett vita. Sík Zoltán, a Hírközlési Főfelügyelet informatikai igazgatója vitaindító előadásában a címet úgy pontosította, hogy az elektronikus kereskedelem (EC) "business to business" és "business to customers" formái közül az utóbbi, vagyis a kereskedő és felhasználó közötti elektronikus kereskedelem a vita tárgya.

Vajon hány potenciális ügyféllel számolhat, aki interneten keresztül (is) szeretné értékesíteni termékeit, szolgáltatásait? Hazánkban mintegy félmillióan interneteznek, az egyéni előfizetők száma százezer körül van. Vásárlókedv, vásárlóerő elengedhetetlen az új típusú fogyasztáshoz, valamint a vevők megfelelő képzettsége, hogy egyáltalán le tudják bonyolítani az üzletet. Felmérések szerint az egyéni előfizetők többsége fiatal, bankkártyát használó, magasabb jövedelemmel rendelkező, iskolázott ember, több-kevesebb számítástechnikai ismerettel, így ők lehetnek az internetes kereskedelem első ügyfelei. Egyes elemzések kimutatták, hogy az EC gazdaságos működtetése körülbelül 300 ezer felhasználót igényel. Ha az egyéni előfizetőkhöz hozzászámítjuk a munkahelyi aktív internethasználókat, akkor ehhez közelítünk.

Elektronikus áruházak, szolgáltatók tekintetében felmerül a kérdés, van-e elég tőkeerő Magyarországon erre a célra? Elfogadhatóak-e a járulékos költségek (adó, vám)? Mindez szorosan összefügg a megtérülési rátával. Jogszabályok megalkotása, betartatása terén nagy az állam szerepe, ugyanakkor az iparágnak ki kell dolgoznia saját működési szabályzatát. A vevők érdekében átalakul a fogyasztásvédelem is, ha mindennapi életünk részévé válik az internetes vásárlás. Elektronikus fizetés, azonosítás, bizonylatolás (fizet-e a vevő, kártyakódok titkossága) - egy sor további, megoldásra váró probléma. A biztonságért aggódókat egy hozzászóló azzal nyugtatta, hogy internetes üzletnél több lehetőség van a vevő és az eladó azonosítására, mint a hagyományos, bolti vásárlásnál. Nincs törvény az elektronikus fizetésről, amire egy megoldási javaslat: sok cég vállal házhoz szállítást, ekkor lehet rendezni a fizetést, akárcsak a csomagküldő szolgálatoknál. Az elektronikus fizetés elterjedésének kulcsszereplői egy másik vélemény szerint a bankok lesznek, amelyekkel szemben nagyobb a bizalom, mint az ismeretlen vállalkozások iránt.

Kézenfekvő lenne az elektronikus áruházat az árusító vállalat informatikai rendszerével összekötni, amihez a technikai feltételek adottak, ám a piac szereplőiben ez még nem tudatosodott. Külföldi tapasztalatok szerint óriási lendületet adna az elektronikus kereskedelem elterjedésének, ha - tekintettel arra, hogy igen nagy piacról van szó - ingyen telepítenének PC-ket vagy olcsóbb internetelérési eszközöket a potenciális vásárlóknál.

Az elektronikus kereskedelem egyik előnye, hogy megszünteti a távolságot, kitágítja a határokat. A hazai vállalkozások ezt még nem ismerték fel, erre mutat az a tény, hogy a magyar honlapok között kevés olyan található, amelyik angol nyelven is tájékoztat.