Strukturált hálózat, intelligens lakás

Nagy erőkkel folyik Budapesten a kábelezés. Hol a Matáv, hol a Kábeltel megbízásából törik fel emberek a járdát, szögelik fel a házakban a lépcsőházfalra a műanyag kábelcsatornákat. Az egyik az üvegszálat viszi el a házakig, a másik koaxiális kábelt fektet, diszkréten elbújtatva mellette a telefondrótot, készülve a koncessziós időszak utáni versenyre. De a kábelhúzás nem áll meg a küszöbön. Ahol iroda működik egy lakásban, egyre gyakoribb, hogy valamiféle kábelt ott is körbevezetnek a falon. Sőt vannak, akik az otthonukat is behálózzák. Azt hihetnénk, mi sem egyszerűbb ennél. Felrakjuk a falra a kábelcsatornát, ahol szükség lesz rá, oda a dobozt, majd behúzzuk a kábelt, és kész a rendszer. Sajnos ennél bonyolultabb a feladat, különösen akkor, ha nem elégszünk meg a 10 megabit/másodperces sebességgel, hanem elvárjuk a 100 megabit/másodpercet is. Vannak építési fogások, amelyek ismeretére szüksége van ahhoz, hogy az elektromos kötéseknél ne lassuljon le az átvitel. De nem mindegy az sem, merre húzunk ki vezetéket, és hova teszünk dobozt, hova nem. A legfontosabb, hogy ne ragadjunk le a számítógépnél. Amikor intelligens épületről olvasunk, hallunk, azonnal beugrik a hatalmas irodaház, például a Teve utcai, amit aztán jól bedrótoztak, de még véletlenül sem jut eszünkbe a lakásbeli strukturált hálózat. Pedig aki fél a betöréstől, a mozgásjelzők, netán kamerák jelét is rábízhatja, de aki nem, az is eljuttathatja rajta a termosztát, a hőérzékélő jelét a gázkazánhoz, a "cirkóhoz". Sőt előbb vagy utóbb a kábeltévé jelei is átköltöznek erre a hálózatra.

Mindenre azonban nem gondolhatunk, hiszen elég egy átrendezés, a szobák funkciójának megváltozása, és máris kezdhetjük elölről. A legjobbnak - bár rövid távon a legdrágábbnak is - az látszik, ha egy felújításkor olyan csatornarendszert vésetünk be a falba, amiből később bárhol könnyen tudunk leágazást készíteni, s amiben a bergmann- vagy a gégecsövek elég vastagok ahhoz, hogy sok kábel elférjen bennük.

Amikor új pontra akarunk kihúzni egy végpontot, elegendő a legközelebbi elosztódobozig kivésni a falat, és behúzni a kábelt a központi rendezőtől odáig.

Milyen kábelt? - kérdezhetjük. A fejlődés gyorsulni látszik, s ez együtt jár magának a kábelnek viszonylagos olcsóbbodásával. Ami azt jelenti, hogy ha elég rugalmas a rendszer, könnyen cserélhető benne a kábel, akkor nem érdemes azon törni a fejünket, hogy amit ma belehúzunk, elegendő sávszélességet ad-e jövőre vagy öt év múlva. Annál is inkább, mert bár tudnak okosakat mondani a piackutatók arról, mekkora sávszélességet igényelnek majd öt év múlva az akkori világhálózatban elérhető szolgáltatások, szórakozási, vásárlási, kommunikációs lehetőségek, de hogy ezek az előrejelzések beválnak-e és hogyan, azt senki sem tudja. Azt sem, hogy valóban ez lesz-e a kínálat, sem azt, hogy nekünk lesz-e rá szükségünk, pénzünk.

Már ma is képesek a kábelfektetők arra, hogy üvegszálat lőjenek be a bergmanncsőbe, legfeljebb az ára miatt nem érdemes egyelőre megrendelni, legfeljebb ott, ahol nem elég a 100 megabit/másodperc, amit a CAT 5 szabványú kábellel dolgozó cégek garantálnak. A következő évek azonban minden bizonnyal az üvegszál előretörését hozzák Magyarországon is. Ez ugyanis egyelőre egy korlátlanul terhelhető adatátviteli közegnek tetszik. Egyetlen üvegszálon továbbítottak már másodpercenként 40 gigabájtot is, ami elképzelhetetlenül sok, ezernyi telefonbeszélgetés belefér.

Intelligens épület, intelligens lakás tehát az, amelyik be van hálózva: mindenfelé kábelek vezetnek benne, kábelek, amikre jeleket lehet rábízni. Strukturáltnak is mondják ezt a hálózatot, ami alatt az értendő, hogy nem egyetlen kábel megy körbe, amire bárhol rá lehet csatlakozni, mint az első PC-s hálózatok idején, hanem van egy központ, és abból indulnak ki a kábelkötegek, hogy aztán egyre vékonyodva véget érjenek a dobozokban, csatlakozóaljzatokban. A strukturált hálózatban minden fali csatlakozóhoz vezet egy kábel a központból. Ebben a központban, a kábelrendezőn dől el, hogy a fali csatlakozó mire használható. Ha a telefonhálózathoz csatlakoztatják a kábelt, akkor a szobában a telefonkészüléket érdemes a csatlakozóba kötni, ha a riasztóhoz vezető kábelhez, akkor a mozgásérzékelőt. Ezek a csatlakozások sosem rögzítettek, bármikor megváltoztathatók. Így oldható meg például egy vállalatnál, hogy amikor valaki átköltözik egyik szobából a másikba, magával vigye a telefonszámát. A mellékvonalat az alközpontból csak a kábelrendezőig húzzák ki, és ott csatlakoztatják ahhoz a kábelhez, amelynek a másik vége a legközelebb esik az illető íróasztalához. Az intelligens épület, ház, lakás strukturált hálózata tehát az igények változását követve bármikor megváltoztatható, átstrukturálható.