A mobil iroda összeállításunk témája, s felmerül a kérdés, vajon milyen lesz a mobil iroda, mondjuk, tíz év múlva. Lesz köztük olyan, mint amit a képen látunk, és lesz a mai elektronikus mobil iroda funkcióit egészen más alakban ellátó rendszer is. De vajon milyen? Induljunk ki abból, mi teszi használhatóvá a hordozható irodát. Mindenekelőtt valami, amit látunk, és egyre inkább, amit hallunk is. Lesz tehát megjelenítője - hogy mekkora, azon lehet vitatkozni. Szerintem a kifejezetten irodának használt eszköz képernyőjének legalább 12-13, ha nem több lesz a képátlója - hacsak nem tesznek bele egy erős vetítőt, amivel a körömhegynyi képet erre a nagyságra tudja nagyítani. És lesz hangszórója is. Ami a bemenetet illeti, a billentyűzet biztosan eltűnik, lesz helyette mikrofon a beszédfelismeréshez és valami írólap az íráshoz, rajzoláshoz. Ez utóbbinak az alapterülete azonban a használhatóság érdekében nem nagyon lehet kisebb, mint a mai zsebszámítógépeké, a Palmoké. Egy skiccet felrajzolni, egy mondatot gyorsan beírni nem lehet kisebb felületen. Viszont készíthető ez a lap nem kemény, hanem feltekerhető formában is. Ennyi, ezek határozzák meg a méretet. Ami az elektronikát, a félvezetőket illeti, ott még messze vagyunk az elméleti határtól, ami azt jelenti, hogy mindazt, amit számításban, tartozékkezelésben, adattárolásban ma egy noteszgép tud, egyszer egy bélyegnyi lapban fogják gyártani. Kérdéses lehet az energiaellátás, de az alacsony energiaigény miatt az akkumulátor valószínűleg rákenhető lesz a 13-14 hüvelyk átlójú képernyőre, vagy a vetítős változatnál az egész készülék akkora lesz, mint egy ceruzaelemes zseblámpa, hasában az elemmel vagy akkumulátorral, és köpenyként hordozva a rátekert a digitalizáló lapot, amire írni, rajzolni lehet.

Jó-jó, de hogyan tart majd kapcsolatot a vastagabb töltőtoll méretű mobil iroda a világgal? Erre is van válasz. Rádión, ami lehet a mobiltelefon-hálózat, de zárt térben elképzelhető a vezetékes hálózattal közlekedő kis hatótávolságú rádiós kapcsolatot adó Bluetooth, avagy Kékfogú rendszer is. Ez utóbbi várhatóan nem tíz, de két-három év alatt fel fog nőni a PC-kártyás csatolás mellé. Az, hogy a PC kártya - pontosabban a nem rádiós, hanem úgynevezett galvanikus kapcsolat a kiegészítőkkel - eltűnik-e vagy megmarad, kizárólag az átviteli sebességtől függ majd.

Fantasztikusnak tűnhet az elképzelés, a vékony, törhetetlen lap vagy a zseblámpa, amivel beszélgetni lehet, s ami minden információt a rendelkezésünkre bocsát, ami kérünk tőle. Mégsem az alak, a forma az, aminek a létrejöttében kételkedhetünk, hanem a gépet kiszolgáló, az emberi beszédből utasításokat formáló és a temérdek információt strukturáltan kezelni képes szoftver. S ha mindez mégis meglesz, akkor jön az a kérdés, amit nekünk magunknak kell minél hamarabb megválaszolnunk, mert ez már nem a vezető gyártókra, az informatika és a távközlés multijaira tartozik, hanem ránk, magyarokra: mit akarunk inkább, angolul közlekedni az irodánkkal, vagy megtanítani magyarul.