Adattárolás gyorSAN és biztonságoSAN

Ismét egy betűszó, amit valamivel gyorsabban kell megtanulnunk, mint ahogy a számítóközpontokban tárolt adatok mennyisége nő. Most kezd beérni mindaz a fejlesztési munka, amit a már évekkel ezelőtt megalakult a Storage Networking Industry Association, vagyis a hálózatitároló-ipari szövetség, az SNIA tagjai végeznek. A fejlesztések célja olyan adattárolási berendezések kialakítása, amelyekben könnyen használhatóan elfér a trilliónyi adat. Ha csak arról lenne szó, hogy archívumokat kell létesíteni, akkor nem volna olyan nagy a gond, ilyen berendezések, úgynevezett könyvtárak, tíz-húsz-száz-ezer mágnesszalaggal, évek óta kaphatók a piacon. Nő azonban az igény sok száz, ezer adat egyidejű használatára. Az adatbányászat, az adattárházprojektek már idősorok azonnal hozzáférését igénylik, nemcsak az idei, de a tavalyelőtti, a tíz év előtti forgalmi adatokat is szeretik a kezük ügyében tartani. Ráadásul az adattulajdonos annak sem örülne, ha egy hiba miatt egyszerre csak minden bit eltűnne. A kirajzolódó megoldás az önálló egységként, saját szoftver felügyelete alatt dolgozó adattároló tömb, amiből persze már évek óta sok százat, ezret elad például az amerikai EMC Corporation, de amely iránt a piaci kereslet hirtelen meg fog sokszorozódni a következő évezred első éveiben.

Május 10-i számunkban már említést tettünk a Dell hálózati adattömbjéről mint a feladat egyik megoldásáról. Most, az IBM egész napos szemináriuma nyomán arról írunk, hogyan kívánnak ők válaszolni az adatrobbanás kihívására. IBM-éknél is a hálózaton keresztül elérhető, önálló, nem egy adatállomány-kiszolgálóként működő számítógép alá rendelt adattárakról beszélnek. Általánosan elfogadott neve az új adattárolásnak a Storage Area Networknek, röviden SAN, ami például a vízvezetékrendszerhez hasonlítható. Bárhol csatlakozni lehet hozzá, s ott aztán csak úgy ömlik az adat. Annyi eltérés azért van, hogy a SAN-csapokon befelé is megy adat, nemcsak kifelé. A lényege az, hogy egy nagy, összetett hálózatban a programok, a felhasználók gyakorlatilag egyetlen hatalmas adattárat látnak, azt használják. Az egységes adattárhálózatban kihasználhatók az adatok gördülékeny tárolásából, bármikor és bárhonnan történő eléréséből, valamint az adatok biztonságos kezeléséből származó előnyök.

Idén februárban hozta nyilvánosságra az IBM a maga adattárhálózati koncepcióját, és lázasan dolgozik a megvalósításon. Miközben együttműködik az SNIA többi tagjával azon, hogy minél előbb létrejöjjön egy közösen elfogadott SAN-szabvány, a vásárlói igényeket is igyekszik kielégíteni. A Seascape egy nagyvállalati tárolási architektúra, a hálózatos világhoz szükséges átfogó adattárolási megoldás váza. Három alapját rögzítették a tervezők a Seascape-nek. Az első az integrált tárolókiszolgáló, a második a különféle berendezések építőkocka-szerű beillesztésének a lehetősége, és a harmadik a transzparens működés, vagyis a rendszer által szolgáltatott univerzális adatelérés megvalósítása.

A Storage Area Network tehát központilag felügyelt, nagy sebességű, illesztett adattárolók összessége a hálózatban, amely különféle gyártók által készített rendszerekből, tárolókezelő programokból, alkalmazás-kiszolgálókból és hálózati berendezésekből áll. Az IBM SAN koncepció üvegszálas adatátviteli hálózatba fogja össze és ötvözi a hardver- és szoftverelemeket, például a Fibre Channel hubokat, kapcsolókat, az átjárókat, az IBM- és nem IBM-termékeket, valamint az egész rendszert konszolidáltan működtető szoftveres felügyeletet. Az IBM szerint az általa kialakított koncepció alapja az 1990-ben bejelentett ESCON, egy soros, üvegszálas, pont-pont összeköttetést biztosító kapcsolt hálózat szalag- és mágneslemezegységek és nyomtatók csatlakoztatására MVS alaprendszerrel működő központi számítógépekhez. Az ESCON mára heterogén felületté vált, átjárókon keresztül Hewlett-Packard-, Sun Microsystems, DEC- és Sequent-gyártmányú UNIX kiszolgálók is bekapcsolhatók a hálózatba.

Május közepén olyan termékeket mutatott be Budapesten az IBM, amelyek a hagyományos módon is használhatók az informatikai rendszerben, de amint elkészül az IBM SAN minden eleme - ahogy a sajtótájékoztatón elhangzottakból ki lehetett venni, a vezérlés, főként a szoftver az, amire még várni kell -, már adattárhálózatként használhatók.

Vargha Márton

Négy évtized az adattárolásban

1952 Bemutatja az IBM a kétorsós lineáris mágnesszalagegységet.

1956 Az első, kereskedelmi forgalomban is kapható mágneses merevlemez.

1957 "Szélesen író, keskenyen olvasó" fej, szalagegységhez. (Ma már lemezen is használják.)

1963 Az első, kivehető lemezes lemezegység.

1964 A ciklikus redundanciás (CRC) hibajavító kódolás bevezetése.

1971 Az első hajlékonylemezes mágneslemez egység.

1987 Egy gigabit/négyzethüvelyk kapacitású magnetooptikai rögzítés kék lézerrel.

1991 Az első 1GB kapacitású 3,5 hüvelykes merevlemezegység.

1996 Ötmilliárd bit/négyzethüvelyk adatsűrűség laboratóriumi bemutatása az IBM Almaden Research Centre-ben.

1997 A Seascape Storage Enterprise Architecture - bemutatása.

1997 5 GB kapacitású 2,5 hüvelykes Travelstar 5GS merevlemez.

1997 Az IBM kutatói bemutatják azt a technikát, mellyel négyzethüvelykenként 11,6 milliárd adatbit helyezhető el.

1998 Az IBM bejelenti a Drive Fitness Testet, mellyel a felhasználó egyszerűen és gyorsan ellenőrizheti a PC merevlemezének állapotát.

1998 Az IBM bemutatja a világ első, különféle tárolórendszerekhez csatlakoztatható adattároló-kiszolgálóját.

1998 Az egyhüvelykes "Microdrive" lemezegység bejelentése.

1999 Az IBM bejelenti saját SAN koncepcióját.