Tizenötödször nyújtottak át Neumann János-díjat május 12-én a Magyar Tudományos Akadémián. Ezt az elismerést a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság alapította, és a díjazottak listáján számos volt és még hivatalban lévő managert találunk, Bill Gatestől (Microsoft) Eckhard Pfeifferen (Compaq) át Louis Gerstnerig (IBM).
Az idei díjat Carl Wilhelm Ross, a svéd Ericsson csoport most leköszönő pénzügyi vezetője kapta. Mint azt Sima Dezső, a Neumann Társaság elnöke elmondta, a döntéssel a telefónia és a számítástechnika szimbiózisára kívánták ráirányítani a figyelmet, hiszen már látszik, hogy az oly sokat emlegetett informatikai társadalom felé ez nyitja meg az utat. Abban viszont, hogy a távközlés területéről éppen Carl Wilhelm Ross az az ember, aki a díjat kapta, már más oka van. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyarországi távközlés megújulásában oroszlánrész jutott az Ericssonnak. Ezen belül pedig a svéd multinacionális vállalat vezetésében Carl Wilhelm Rossnál senki nem tett többet azért, hogy legyen Magyarországon önálló Ericsson-leányvállalat, mégpedig a más országokbelinél jóval több feladatot ellátó leányvállalat.
Az ő támogatásával jutott el oda az Ericsson Magyarország, hogy szoftveresek százait dolgoztatja, hogy a kutatói-fejlesztői által készített PlasmaSIM hálózati szimulátor felkerült az Ericsson terméklistájára, és hogy ma már Budapestről irányítják Európa, Afrika és a Közel-Kelet szerelési, telepítési, szoftverfrissítési Ericsson-projektjeit. Röviden, munkahelyek, mégpedig a piacon egyre inkább felértékelődő szellemi munkahelyek százait, a szellemi export lehetőségét köszönheti Magyarország nagy részben Carl Wilhelm Rossnak.
Ezt emelte ki rövid méltatásában a díjat átadó Katona Kálmán is, aki a szakma nevében is megköszönte neki az Ericsson budapesti, Bécsi úti szoftvererődjét, ami nélküle nem valósulhatott volna meg.
Carl Wilhelm Ross előadásának a lényege az volt, hogy a távközlés lassan olyanná válik, mint a szatócsbolt. Számtalan szolgáltatást kínál majd, amiből az emberek, vállalatok az igényeiknek - és anyagi lehetőségeiknek - leginkább megfelelő csomagot állíthatják össze maguknak. A másik trend, amit kiemelt, már kevésbé pozitív, ha az emberiség jövőjére gondolunk. Ez pedig az, hogy az ember-ember kommunikáció mellett megjelenik a gép-ember, sőt a gép-gép kommunikáció a mindennapokban. Vagyis a sütő megbeszéli a hűtőgéppel, mi lesz a reggeli. A kísértetházat juttatja ez az ember eszébe Bradbury novellájából. A kísértetházat a lakatlanná vált Földön, amelyben minden reggel elkészül a tükörtojás, ami aztán megy is a szemétbe. Vagy azokat a nézeteket, melyek szerint az evolúció következő lépcsője az lesz, amikor az ember helyére a nála intelligensebb gépek lépnek. Mindenesetre a Kékfogú királyról elnevezett háztartási, irodai gép-gép rádiótelefon ma már valóság, készülnek az első termékek, amelyeket aztán nekünk kell megszelídítenünk és kordában tartanunk, ha nem akarjuk, hogy a fejünkre nőjenek.
VaMá