Ami elsőnek feltűnt az R.A. Trade standján, az a szabályos ültetés. Egy nyomtató, egy IBM-PC, egy nyomtató, egy IBM-PC. Az utóbbi meglepően olcsó, de nagyon gyors pentiumos gép volt. Arra is gondolhattak, hogy mit sem ér a nyomtató, ha nincs mellette egy PC, amiről átküldhetjük neki a nyomtatnivalót. Ragyogó színek, látótávolságról nem észlelhető raszterpontok jellemezték a próbanyomatokat, még a nagy, B0-s tintasugaras Epson Stylus PRO 9000-esen készülteket is.

Az Epson tintasugaras nyomtatóval készített színes nyomat fénykép minőségű voltának több magyarázata is van. Legkivált a piezokristályos tintafröccsentés - kis lyukon nagy nyomással történő papírra juttatás - precizitása az, amivel ezt elérték. A fejlesztések egyúttal a sebesség növelését is célozták. Ma már az irodai tintasugaras gép sebessége vetekszik a lézernyomtatóéval. Az Epson PerfectPicture Imaging System nagyon gyorsan száradó tintát használ, és megoldották benne változó mennyiségű festékkilövellést. Mindez szolgálja a gyors munkát is, hiszen ahol nagy homogén, egyszínű felület van, ott nagy csöppekkel sebesen lehet kitölteni a foltokat, de a színárnyalatok, átmenetek finom megoldását is. Az Epson tintasugaras nyomtató a kevert színeket egymás mellé pötyögtetett alapszínekből hozza ki, raszteresen: minél kisebb a csöpp, annál finomabb lesz a raszter, annál simábbnak látszik a felület.

A kilövellt csöppek nagyságának szabályozására az Epson mérnökei a visszahúzás-előre engedés-visszahúzás-lövés- visszahúzás metódust dolgozták ki, ahol a kilövellés előtti visszahúzás erőssége határozza meg a folyadékcsöpp nagyságát. Minél gyorsabban húzza vissza a piezoelektromos kristály a fúvókához tartozó tartály hátlapját lövés előtt, annál kisebb lesz maga a tintacsöpp, ami a papírra kerül. E megoldás révén sikerült az Epson szerint egyharmadára csökkenteni a felhasznált tinta mennyiségét. A kisebb, A/3-as, nyomdai próbanyomat készítéshez is ajánlott készülékek egyikénél csodálhatták meg a látogatók a német Best GmbH termékét, a színkezelő programot, amelyet akár kalibrálhatunk is a nyomdagéphez, s így megszólalásig olyan próbanyomathoz juthatunk, mint amilyennek a végeredmény várható az éppen élő színbeállítás mellett. Ilyen szoftverre - és hozzá természetesen komoly nyomdászokra, retusőrökre - egyre nagyobb szükség van, hiszen eláraszt minket a tökéletesen hamis színekben pompázó nyomatok tömege.