Érdekes sajtóbeszélgetést tartott az egyik angol 1800 megahertzes szolgáltató, az Orange Personal Communications Services Ltd, a magyarországi koncesszió elnyerésére áhítozó telefontársaságok egyike. Kenny Hirschorn stratégiai és futurológiai vezérigazgató tartott előadást A beszéd és az adat jövője címmel. Az általa Life-nek nevezett fikció, egy hálózatos személyi segítő, amelyet az ember a fülébe rak, beszélget vele, telefonál rajta keresztül, adatot kér tőle és így tovább.
Ez az eszköz, amellyel a világgal való kapcsolattartás folyamatos, szünet nélküli lehet, felvet egy problémát, a megfigyelhetőséget. Képzeljük csak el az embert az ő "fülbevalójával", egy féltékeny feleséggel és egy szeretővel. Ha a feleség elég ügyes - és esetleg éppen az Orange-nál dolgozik -, akkor férje minden percéről pontos értesülést szerezhet. Mit csinált, kivel tárgyalt, hol járt. Ha éppen úgy adódik, a titkos légyottot is közvetíttetni tudja magának. Ezt ugyan tudhatja emberünk is, és légyott előtt leteheti a fülbevalót, de akkor meg ott van a kérdés: hol volt, mit csinált, miért hagyta ott a Life-jét?
Lehetne még viccelődni, de ez a fülbevaló, amelynek elképzelhetjük a születéskor a bőr alá operált, tehát letehetetlen változatát is, kiváló eszköz lehet arra, hogy az egyik ember - az egyenlőbb - minden lépését, szinte minden gondolatát kövesse a másik embernek. Technikai, profittermelő szolgáltatói szempontból minden bizonnyal hasznos ez a valami, de most, amikor már jóval tíz fölött van a Microsoft Windows 98-ban a szakértők által felfedezett illegális tevékenységek száma, bizony támogatnék egy olyan törvényt, ami ezt az eszközt egyszerűen betiltja. Vagy legalább egy új tantárgy bevezetését az iskolában, amely nemcsak az alkotmányra oktatja a diákot, hanem arra is, hogy az abban biztosított jogainkat hogyan védjük meg a technika áldásainak mellékhatásaitól.
Vargha Márton