Tíz-tizenkét évvel ezelőtt volt a szakértőrendszer reneszánsza az egész világon. Matematikusok, programozók százai, ezrei dolgoztak a tudásbázisra, következtetési szabályokra épülő tanácsadó programokon, próbálták átültetni az ebbeli emberi képességeket a számítógép nyelvére. Azóta ez a diszciplína mintha háttérbe szorult volna, pedig csendben, halkan sokan építenek, sok helyen használnak szakértőrendszert. A számítógéppel előkészített döntés, az adatok sokoldalú elemzésének igénye erősödőben van. Ahogy az integrált vállalatirányítási rendszert, az információstárház-építést is egyre többen engedhetik meg maguknak. Így van ez Magyarországon is, hallhattuk a SAS Institute budapesti irodájában tartott sajtótájékoztatón Musza István igazgatótól. A SAS-ról érdemes tudni, hogy a vezető amerikai statisztikai elemző rendszerek egyike volt sokáig az SPSS, a BMDP és mások mellett. Aztán a SAS Institute egyszer csak a tudományos életből kilépve a gyógyszeripar és más területek számára kezdett témára szabott adatelemző-alkalmazásokat kiadni, s ezzel túlnőtte a többieket. Tehette, a cég nem részvénytársaság, hanem családi tulajdon, így nem szorítják a befektetők és a tőzsdei guruk. Az eredetileg nagyszámítógépes rendszernek idejekorán elkészült a PC-s változata, amelynek szolgáltatásait mindig a hardver képességeinek a határán mozogva bővítették. Egyik erőssége volt már kezdetben a sokat tudó, integrált adatkezelés, és az elsők között lépett be a vezetői információs rendszerek piacára. Valójában mindig ugyanarra volt jó a SAS, az összegyűlt, összeszedett adatok sokdimenziós statisztikai elemzésére, csak a név, a kezelői felület változott, és a módszerek készlete bővült. Hiszen azt a sok százezer, újabban sok millió, nemsokára sok billió adatot tartalmazó adatállományt (mátrixot), amivel a statisztikai elemző dolgozik, hívhatjuk akár információs tárháznak is, a lényeg ugyanaz. A lehető leggyorsabban kerüljenek bele az adatok, és minél egyszerűbben, de korrekt módon lehessen benne vizsgálódni. Az adatkezelésben tehát itt tart most a SAS, a tárháznál, aminek egyértelmű piacvezetője.
A SAS nem el-, hanem - mint az valamikor a nagyszámítógépes világban általános volt - bérbe adja a programjait. A piaci növekedést tehát az új belépőkön, az elsőéves licenceken lehet legjobban lemérni. Ez pedig 1998-ban az előző évihez képest több mint húsz százalékkal nőtt. Magyarországon a bevétel növekedése meghaladta az ötven százalékot, így lett a magyarországi részleg a SAS Institute leggyorsabban növekvő európai irodája.
A legnagyobb ügyfelek közé tartozik - az egyben legrégibb - Központi Statisztikai Hivatal, az APEH, a MÁV, a Westel 900 és az Inter-Európa Bank. A Westel 900-nál egy mostanában divatba jövő alkalmazást kezdtek használni, az ügyfélkapcsolati támogatást, az APEH-nél pedig többek között adómodell-vizsgálatokra használják a SAS-t.
Musza István tájékoztatóján felhívta a figyelmet egy újkeletű SAS-alkalmazásra. Ez a „balanced scorecard" (szó szerint: kiegyensúlyozott céltábla). A BSC-nek is emlegetett modell a Harvard Business Schoolból Robert S. Kaplantól és David P. Nortontól származik, akik abból a tapasztalatból indultak ki, hogy a vállalati stratégiát sokszor azért nem tudják jól követni, mert érthetetlen. A BSC egy eljárás, amellyel a vállalati küldetést és stratégiát végrehajtható, mérhető célokra lehet lefordítani. Ezek a célok aztán tovább bonthatók részlegekre, osztályokra, munkacsoportokra, s így a szervezet a korábbinál hatékonyabban tud a küldetése beteljesítésén munkálkodni. Az informatikai hátteret mindehhez az információs tárház, az OLAP, vagyis az interaktív elemzés és a lényegkiemelés, a különféle üzleti paraméterek rejtett összefüggéseinek, struktúrájának felderítése adja. Mindez a tálalástól válik a célok kiegyensúlyozásának eszközévé. A három nagy szolgáltatás mellé ezért lép be negyediknek az interpretációt, a megértést segítő megjelenítés eszközeit összefogó program. A BSC ezeknek az eszközöknek a használatával úgy történik, hogy kielemzik a cégről rendelkezésre álló adatokat, meghatározzák azokat a statisztikákat, amelyekkel az egyes stratégiai célokat mérni lehet, majd ezeket rendszeresen megvizsgálják. Az illetékeseknek ezután annyi feladatuk marad, hogy vizsgálják az esetleges lemaradások - gyengébb mutatók -, valamint a kiugrások okát, és igazítsanak a szervezet működésén.
Ebből a példából is érezhető, hogy a SAS az újdonságok bevezetésében, a komplex szolgáltatásban élen jár, ami nem csoda, hiszen rendszeresen a bevétel harminc százaléka körül költ kutatásra. Ez 1988-ban 871,4 millió dolláros bevétel mellett 278,7 millió dollár volt. A SAS fejlesztései egyébként egyre erősebben mutatnak az internetes, javás megoldások irányába, amit a CeBIT-en is bemutatott, a világháló és az információs tárház közötti javás közvetítőprogram készítését segítő AppDev Studio is mutat. A SAS terjedéséhez az is hozzájárul, hogy az Institute Magyarországon évek óta tart előadásokat, szemináriumokat, amelyeken az érdeklődők megismerkedhetnek a rendszer alapjaival és a számos alkalmazáscsomaggal.
Vargha Márton