„Internet, mobilitás, konvergencia - a tér, az idő és az információ szabadsága" - olvasom a meghívón. Ahelyett, hogy belebonyolódnánk ennek a március 30-i jelszónak az értelmébe, a két rész közötti viszony, kölcsönhatás elemzését az olvasóra hagyjuk. E rövid beszámoló témája legyen inkább csak az első hármas, annál is inkább, mert az Ericsson magát a technológia egyik letéteményeseként határozza meg. Mégis, mielőtt elmélyednénk a technológiában, azért ide kívánkozik valami Szabó Magda - az Ericsson-nap díszvendége - meseregényéből, a Sziget-kékből:
„Ez lesz a Tükör - gondolta Valentin, míg végighaladtak a hosszú termen. Valóban a Tükör volt. Akkora, mint egy kerek asztal lapja, gömbölyű, s amikor nem mutatott semmit, hullámzott a felszíne, mint a víz. De ha valahol, valamelyik körzetben valami sérelem érte az állatokat, megdermedt ezüstös háta, és feltűnt rajta egy kép."
Íme, egy vezeték nélküli multimédia-alkalmazás, amely az egész Földről fogadja a kamerák jelzéseit, és azokat elemzi is. Kitekintésre és a technikába való bezárkózás megelőzésére egyaránt nagyon jó volt, hogy a szakmai nap kezdetén arra figyelhettünk, mi foglalkoztatja Szabó Magdát. Hát, nem a GSM 1800-as tender.
A másik díszvendég Bölcskei Imre helyettes államtitkár volt, akiről megtudhattuk, hogy már 1968-ban kapcsolatba került az Ericssonnal, és 1977-ben szakmai konferenciájukon is részt vett. Ô a legnagyobb változásnak 1994 - a GSM-szolgáltatás első éve - óta azt látja, hogy ma már mindenki mindenkit el tud érni, kiépült a mindenféle szolgáltatásra alkalmas telefonhálózat Magyarországon. Pedig öt évvel ezelőtt még kilencszáz településen nem lehetett telefonhoz jutni...
Bölcskei Imre úgy látja, hogy a tíz éve megfogalmazott célokat sikerült elérni, sőt túlteljesíteni a távközlésben. Összesen mintegy ötmilliárd dollárt fektettek be a szolgáltatók a hálózatba, megvan az alap, amiről tovább lehet lépni. Minél előbb teljesen liberalizálni kell a piacot, egy évvel talán le lehet rövidíteni a Matáv-monopólium idejét. A liberalizált piac és a konvergencia, az egységes informatikai hálózat kialakulásának tendenciája új törvényt követel, ennek tézisein dolgoznak most a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban.
Témája, a mobil adatkommunikáció távlata jó alkalmat adott Valkó Andrásnak, hogy felhívja a figyelmet egy friss hírre. A harmadik generációs mobiltelefonos szabvány, a WDCMA vagy UMTS szempontjából döntő fontosságú egyezség jött létre az Ericsson és az amerikai Qualcomm között a szabadalmi jogokról. A Qualcomm kutatólaboratóriuma az Ericsson tulajdonába megy át, a CDMA - kódosztásos többes elérés - mobilátviteli szabadalom jogait pedig közösen hasznosítják. Valkó rövid áttekintést adott a mai helyzetről, majd felvázolta a jövőt, a vezeték nélküli internetet mint technológiák és alkalmazások együttesét, benne az ad hoc hozzáférést és a számítógéphez nem kötődő internetes szolgáltatásokat.
A nap további részében új és a világgal változó régebbi termékekről, szolgáltatásokról szóló előadások váltották egymást. Mindez jobbára két szekcióban zajlott, amelyek közül az egyik, az alközponti azt volt hivatva bemutatni, hogy az Ericssonnak van mit kínálnia ezen a területen. Szép dolog az IP-telefon, de azért nem kell az alközpontot temetni, hallhatta a szép számban jelen lévő érdeklődő. Itt hangzott el Juhász Attila előadása a PlasmaSIM-ről, a hálózati teljesítményt kiértékelő eszközcsaládról. Az üzenet egyértelmű, a szimulációnak helye lehet a vállalati telefonhálózat tervezésében is.
Sonny Thorelli a másik szekcióban az IP-telefóniát, azon belül az Ericsson-megoldásokat tekintette át. Definícióval kezdte, mely szerint attól IP-s a telefon, ha a két beszélő közötti megtett útnak legalább egy szakaszán a beszédátvitel IP-adatcsomagokban zajlik. Az internetes beszédátvitelre több szabvány is van - hallhattuk -, az európai távközlési intézet, az ETSI fogadta el a H.323-at, amelyet az Intel és a Microsoft is támogat, az IETF, az Internet Forum javaslata a SIP, és végül vannak Amerikában egyéb megoldások is. A vezetékes telefonhálózat és az internet között átjárók közvetítenek, csomagolják be és ki a beszédet, valamint a hívás-, foglalt- és egyéb jelzéseket. Egy fával szemléltette az eddig lezajlott és a várható fejlődést, amelynek a törzse az 1995-ben megkezdődött PC-PC kapcsolat, az ágcsúcsokon pedig olyan - multimédia - szolgáltatásokat láthattunk, mint a távgyógyítás, a virtuális környezet, a hálózati integráció, az egységes üzenetkezelés. Sonny Thorelli arra hívta fel a figyelmet, hogy a fejlődésnek három összetevője van: a technikai háttér, a piaci mozgás és a szabványosítás.
Az Ericsson már készen áll az IP-telefonálás eszközeként a tavalyi Ifabón bemutatott Phone Doublerrel és az IPTC megoldással a távolsági hálózatok számára. Verseghi-Nagy Miklós és Altmann Gábor inkább a termékekre összpontosítva beszélt ugyanerről a témáról. Előadásuk egyik izgalmas ábrája egy összefoglaló táblázat az 1999-ben eddig lezajlott vállalategyesülésekről a távközlésben, illetve a telefongyártásban. A Lucent például nemrég 19 milliárd dollárt, több, mint kétszer annyit fizetett az Ascend Communications Inc.-ért, mint tavaly a Compaq a Digitalért. Az angol Vodafone telefontársaság pedig közel 55 milliárd dollárt adott az amerikai AirTouch Communications Inc.,-ért. Az előbbi „Communications" hálózati berendezéseket gyárt, a másik viszont mobilszolgáltató részvénytársaság.
Ebben az előadásban a Phone Doubler részleteiről is szó volt. Ez a megoldás alapszolgáltatásként folyamatos internetezést tesz lehetővé, ami fölött - voice over IP, avagy beszédátvitel IP-adatcsomagokban - bonyolíthatók a telefonbeszélgetések. Amikor a telefonra hívás érkezik, azt a telefonközpont az internetszolgáltatóhoz továbbítja, onnan IP-sítve kerül a hívás az előfizető PC-jére. Magyarországon mindez azonban mindaddig csak technikai lehetőség, amíg a Matáv és a helyi szolgáltatók kizárólagos joga a telefonbeszélgetés bonyolítása...
Összességében valóban az derülhetett ki ezen napon még azok számára is, akik nem minden részletét értették, hogy az Ericsson nincs lemaradva, az adathálózat felől érkezőknek számolniuk kell, a telefontársaságok pedig számolhatnak vele abban a kataklizmában, ami a telefóniára vár a jövő század első évtizedeiben.
VaMá