Az Amerikai Egyesült Államokban jól bevált gyakorlat, nálunk a kezdő lépéseket teszik az egyetem és a gazdaság olyan kapcsolatának kialakítására, amilyenre a Budapesti Műszaki Egyetem új informatikai központja törekszik. Risztics Péterrel, a BME docensével, az informatikai központ ügyvezető igazgatójával beszélgettünk az intézményre váró feladatokról.
A Petőfi és a Lágymányosi híd között található új épületben kapott helyet az informatikai központ. A felsőoktatásnak az utóbbi években egyetlen nagyberuházásáról van szó: mintegy négymilliárd forintos összegből fedezték az épület felépítését, a strukturált kábelezést és a bútorozást. A tavaly átadott épület kétharmadát a Műegyetem használja, harmadát az ELTE, az informatikai, oktatástechnikai eszközök többsége az egyetemekről került át új helyre. Többszörös beléptető, jogosultság-ellenőrző rendszer védi az épületet és a berendezést, később ebben az új diákigazolványok is szerepet kapnak.
Már a beruházás kezdetén eldőlt, hogy a BME az oktatás, kutatás, együttműködés szervezésére létrehoz egy informatikai központot, amelynek feladatai négy fontos területet ölelnek fel. Az egyetem nyolc karán a tantervekben évek óta szerepelnek informatikai tárgyak, beleértve az alkalmazásorientált termékek oktatását és az alapoktatást. Célszerűnek látszik ez utóbbit központilag megoldani. A racionalizálás támogatása, az alapok kidolgozása, egyeztetése az egyik kiemelt feladat.
A villamosmérnöki és informatikai karon nőtt a műszaki informatikusképzés jelentősége, amely tíz éve ötven hallgatóval indult, ma hétszeresére nőtt, miközben változatlanul félezer diákot vesznek fel évente erre a karra. Az informatika fejlődésének üteme miatt elengedhetetlen a képzés tematikai és oktatástechnológai folyamatának korszerűsítése, ezt is segíti az informatikai központ. Ösztönzi például a multimédiás előadások készítését, ugyanis ma már a fejlett informatikai rendszerekkel, korszerű keverőpultokkal számítógéppel vezérelt előadások készíthetők, programozási példákkal, a technológiai folyamatokat bemutató videofilmekkel.
A rendszerváltást követő átmeneti megtorpanás után az egyetem ipari megrendeléseinek tekintetében fellendülés tapasztalható, egyre több nagyvállalat, multinacionális cég rendel kutató munkákat. Ehhez kapcsolódik a harmadik feladat, külső megbízások szerzése, majd a munka megszervezése. Végül egy akkreditált, térítéses, főiskolai jellegű képzés bevezetését készíti elő az informatikai központ, mert a komoly kereslet miatt az egyetem a kutató informatikusok mellett fejlesztő, üzemeltető, karbantartó informatikusok képzését is tervezi.
Nyolc laboratóriummal gazdálkodhat az új intézmény, amely a beruházásból kapott az induló számítástechnikai eszközbázis beszerzésére szolgáló keretet. Ebből finanszírozták a BME specifikációi alapján vásárolt számítógépeket, többek között két Digital Alpha szervert és hat Gateway NT szervert. Laboronként 15 PC-n, 350 MHz-es pentiumos, multimédiás lehetőségekkel felszerelt Gateway munkaállomásokon dolgozhatnak az egyetem munkatársai és hallgatói. A hardverpark eddig jól vizsgázott, a gépek számát a feladatok mennyisége miatt a tankörök létszámához igazodva laboratóriumonként 25-30-ra növelik majd.
Vállalatok által megrendelt, irreguális képzések indítása is szerepel a tervek között, mert hiába oktatják az egyetemen a fontos alapszoftvereket, a tanterv keretein belül nem lehet mindent készségszinten megtanítani. Mivel az informatikai központra nem vonatkozik a normatív finanszírozás, a fenti célok megvalósításához elő kell teremteni az anyagi bázist, többek között egy szponzori rendszerrel. Ezen keresztül támogatást nyújthatnak a gazdaság szereplői közül azok, aki elismerték a magas színvonalú szakemberképzés fontosságát, és erre áldozni is hajlandóak, mint például a Compaq, a Matáv vagy a Nokia.
Sz. Zs.