Bár az idei év első napjától az európai vállalatok jog szerint szabadon választhatják meg telefonszolgáltatójukat, úgy tűnik, a piac liberalizációja egyelőre inkább csak papíron létezik. Jogi, politikai, technikai akadályok késleltetik tényleges megvalósulását.
Az európai távközlési piac liberalizálásának szép ideálját születése pillanatától kezdve kompromisszumok „csúfították el". A szolgáltatók működési engedélyeit például általános, mindenkire egyformán érvényes szabályok szerint kellene kiadni, nem pedig esetről esetre mérlegelve a kérelmeket. Ez gyorsabb, egyszerűbb, korrektebb lenne, csakhogy az egyes országok törvényhozói és államigazgatási apparátusai nem voltak képesek ilyen szabályozásokat alkotni. A következmény az új szolgáltatók piacra lépésének késlekedése, miközben a monopóliumok régi birtokosainak is több lehetőségük és idejük maradt arra, hogy érdekeiknek megfelelően befolyásolják a jogi keretek kialakulását. Nagy-Britannia esetén például egyes elemzők odáig mennek, hogy kijelentik: a távközlési szabályozás alakítását 1982 és 1996 között a British Telecom „menedzselte".
További probléma, amit röviden így lehetne összefoglalni: olyasmi, hogy Európa nem létezik, ha a távközlés szabályozásáról van szó. A vállalatoknak minden egyes országban meg kell szerezniük tevékenységi engedélyüket, és ennek feltételei országról országra eltérőek lehetnek. Ennyit az egységes piac víziójáról...
Ha megvan az engedély, akkor jönnek a technikai problémák. Az új jövevénynek össze kell kapcsolnia hálózatát a „őshonos" szolgáltató rendszerével, ami hónapokig tartó procedúra lehet, tekintve, hogy az ez ügyben elvárható együttműködésnek sincsenek a szabályozó, az államigazgatás által lefektetett és kikényszerített jogi keretei. Saját hálózat kiépítése költséges lenne, az összefonódás viszont felveti a partner hálózatának használatáért fizetendő díj kérdését. Ez ügyben legalább lépett valamit az EU: a központi elképzelések szerint a nemzetközi távközlési forgalomban a szolgáltatók kérhetik majd a tényleges költségeket figyelembe vevő, költségalapú elszámolást a jelenleg elterjedt, a forgalmon alapuló, és ezért az elszámolási periódusok alatt korlátlanul emelkedő számlázás helyett.
Brüsszel az idei évet kísérletnek szánja. Az európai adminisztráció érzékeli, hogy eltérés van a liberalizációval kapcsolatos elvárások és aközött, ami a tagállamokban ténylegesen történik. Ha a tapasztalatok indokolják, akkor beavatkoznak: szándékaik szerint nagyobb összhangot teremtenek az eltérő nemzeti szabályozások között.
...csuka fogta róka módszert javasolnak szakértők az EU támogatásával a telefonhálózatok utolsó egy kilométerének, a helyi kisközpont és a felhasználó közti szakaszának felszabadítására a korábban jött társaság szolgáltatási monopóliuma alól. Minthogy kevés ügyfélhez juthat el közvetlenül, saját vezetékkel több telefonszolgáltató, a rendszereknek ez a szakasza az „üveg nyaka", az a szűk keresztmetszet, ami miatt lehetetlenné válhat, hogy a felhasználó lecserélje telefontársaságát. Az ennek leküzdésére kitalált trükkös megoldás lényege szerint az újonnan jött versenytárs számára a jogszabályok lehetővé teszik, hogy saját hálózatát a helyi kisközpont másik oldaláról kösse rá a kiépített rendszerre. Ezt a szakaszt az előfizetők belépési díjának fejében építették ki, így az új szolgáltató megveheti azt a fogyasztótól, hogy azután minden ezen a vezetékdarabon lebonyolódó átvitel az ő forgalma legyen. Így a kisközpontig eljutó beszéd- vagy adatátvitelért az eredeti szolgáltató szed rendszerhasználati díjat, ám onnantól az előfizetőig az új társaság kasszíroz, lévén övé a forgalmat továbbító technikai (hardver) eszköz. Szakértők szerint ez a megoldás akkor lehet különösen veszélyes a jelenlegi szolgáltatókra, ha a rézvezetékeket a jelenleginél sokkal jobban kihasználó, úgynevezett ADSL technológia segítségével megsokszorozhatóvá válik a meglévő hálózaton folyó forgalom, s így több cég, többfajta speciális (video-, adatátviteli, beszéd-) kapcsolat lehetőségét kínálhatja fel az ügyfeleknek.
A monopolszolgáltatókat egyelőre nem kötelezi EU-előírás arra, hogy hálózatuk valamely részét rendelkezésére bocsássák a piaci liberalizáció alapján jelentkező versenytársaknak, de a tagországok oly mértékben támogatják ezt, hogy az idei évben napirendre kerülhet ilyen szabályozás bevezetése.