Néhány év alatt elhódította a speciális chipektől és a UNIX szoftverektől a nagy teljesítményű munkaállomások piacának jó részét az Intel Pentium processzora és a Windows NT. A PC-k és munkaállomások 1989-ig külön utakon jártak, akkortól közelített egymáshoz fejlesztésük, illetve kereskedelmük. E szakterületen ez a folyamat a PC-világ specialistáinak megjelenésével az utóbbi években gyorsult fel.
A munkaállomások piaca az elmúlt 15 évben 15 milliárd dolláros 1,8 millió eladott darabos (1997-es adatok) üzletté nőtte ki magát. Ezek az berendezések vizuális tervezőeszközökként és az elemzések nagy teljesítményű segéderőiként támogatják felhasználóik munkáját. A nyolcvanas években az úgynevezett nyílt rendszerek honosodtak meg a munkaállomások hardver- és szoftverbázisaként. Alig tűnt hihetőnek, hogy a RISC processzorok és a UNIX operációs rendszerek bevált szövetségét komoly kihívás érheti ezen a téren.
1989-ben érzékelte először az International Data Corporation (IDC) piackutató cég a PC-k és a munkaállomások teljesítmény- és ármutatóinak közeledését egymáshoz. A Windows NT, valamint a Pentium chipek kifejlesztésével ez a folyamat felgyorsult, és mára az asztali munkaállomások teljesítménye vetekszik tradicionális társaikéval, jelentősen alacsonyabb költségek mellet. Az új rendszerek eladásai gyorsan, évi húszszázalékos ütemben növekedtek a kilencvenes évek középétől, és 1996-ban utolérték a RISC/UNIX rendszerek forgalmát. 1997-ben azután lényegesen több Intel-alapú Windows NT-t futtató munkaállomást adtak el, mint UNIX-ost: az 1996-os 650-650 ezer után 1997-re egymillió 220-620 ezerre változott az arány.
A nyolcvanszázalékos növekedés azt bizonyítja, hogy az új technológia elnyerte a felhasználók tetszését. Olyan, korábban meghódíthatatlannak hitt UNIX-területekre törtek be a PC-specialisták, mint a gépészeti CAD, a számítógépes animáció, a pénzügyi szolgáltatási szektor és a szoftverfejlesztés.
Egy, a közelmúltban készített, 233 munkaállomást érintő IDC-felmérés szerint az Egyesült Államokban mára az ilyen eszközöknek csak 32 százaléka maradt UNIX-os rendszer. Az adatokból az is kiderült, hogy a felhasználók vagy az utóbbiak helyettesítőjeként vagy azok kiegészítőjeként állítottak rendszerbe Windows NT-s rendszereket. Az arányok így alakulnak: NT és UNIX 50 százalék, csak UNIX 32 százalék, csak NT 18 százalék. A felmérés szerint az NT-s munkaállomások 55 százaléka a termelésben szolgál s csak 17 százalékukat használják tesztelésre. A kutatás alapján megállapítható volt, hogy az újfajta munkaállomások fele-fele arányban helyettesítenek korábbi munkaállomásokat és PC-s munkahelyeket, ami azt bizonyítja, hogy a felhasználók már nem kísérleteznek velük, hanem hosszú távú megoldásként alkalmazzák ezeket. A megkérdezett vállalatok 12 százaléka a jó teljesítménnyel, 19 százaléka a kedvező árral, mások a jó érték/ár aránnyal, a meglévő infrastruktúrával való kompatibilitással okolták, miért választották a windowsos megoldást.
Felmerül mármost a kérdés: hogyan jutott el az új technológia néhány év alatt az érdekes kísérlet stádiumából a meghatározó piaci szereplő státusába?
A munkaállomásokat hagyományosan a legigényesebb feladatok megoldására használják birtokosaik. Hogy kielégítse ezeket az igényeket, e berendezések minden szállítója kifejlesztette saját RISC-rendszerét, ezzel próbálva előnyt szerezni a többiekkel való versenyben. Tulajdonképpen elmondható, hogy saját munkaállomásait mindegyikük legújabb, legjobb chipjei bemutatóhelyeinek tekintette.
Az Intel 1995-ben a Pentium Pro, majd 1997-ben a Pentium II chipekkel lépett a nagy teljesítményű processzorok piacára. Ezek előtt a cég az asztali PC-kbe való, olcsó chipekre koncentrált, amelyek teljesítménye nem érte el a munkaállomások létrehozásához szükséges, speciális RISC-chipek szintjét. A két Pentium közt is jelentős fejlettségbeli különbség van: a Pentium II magasabb órajelen működik, gyorsabb, mint elődje. (300 megahertzcel indult, majd 400-ra, az elmúlt év végén pedig már 450 megahertzes sebességre gyorsult.) Végül is azt mondhatjuk, hogy a Pentium II sokat átvett a RISC-rendszerek jellemzőiből, aminek köszönhetően azokkal összemérhető képességekkel rendelkezik.
1998 júniusában az Intel bemutatta Pentium II Xeon chipjét, amit kifejezetten a munkaállomásokkal és a szerverekkel szemben támasztott legmagasabb igények kielégítésére terveztek. A Xeonnak mind az átviteli képessége, sávszélessége, mind a memóriakapacitása meghaladja elődjét, hogy megfelelhessen a vele szemben támasztott elvárásoknak. Az Intel elképzelése szerint a kétfajta processzor egyszerre lesz jelen a piacon: az előd az alacsonyabb és közepes követelményeket támasztó feladatok, az utód a legmagasabb elvárások teljesítésére.
A fejlődés ugyanakkor nem áll meg. Az Intel és a Hewlett-Packard már 1995-ben bejelentette, hogy kifejleszti a chipek következő generációját. Ez az úgynevezett 64 bites technológia kompatíbilis lesz az 32 bitessel (az utóbbiakon futó szoftverek működni fognak az új rendszerekben is), és alkalmas lesz a PA-RISC-programok futtatására is. Az új, IA-64 névre keresztelt chipcsalád első tagja a Merced lesz, aminek piacra dobását 2000-re tervezik. Ha az újdonság beváltja a hozzá fűzött reményeket, az Intel eléri a legnagyobb teljesítményű RISC-ek színvonalát. Mind a HP, mind a Silicon Graphics elkötelezte magát az IA-64-es processzorok használta mellett, függetlenül attól, hogy UNIX vagy Windows NT fut-e gépein, így a Sun marad az egyedüli munkaállomás-gyártó, amely nem Intel-alapokra helyezi termékeit.
A Pentium II-t és a Pentium II Xeont egyaránt úgy tervezték, hogy multiprocesszoros környezetben is működjenek. Ennek oka, hogy felmérések szerint a jelenlegi 28-ról 40 százalékra emelkedik azon felhasználók köre, amelyek ilyen berendezéseket fognak alkalmazni.
A munkaállomások egyik alapvető tulajdonsága, hogy kiemelkedőek grafikus képességeik. A grafikus alkalmazások egyik csúcsfajtáját, 3D-megoldásokat használnak például a tévé- és mozifilmek trükkjeihez. A korábbi PC-k, a Windows 3.x szoftverek képességei nem elegendőek az ilyen alkalmazások futtatásához. Nem így a Windows NT tudása, amely támogatja a 3D grafikus alkalmazásokat, s ezzel, leszámítva a legmagasabb szintű, „legnehezebb" feladatok megoldását, a hagyományos munkaállomásokkal összemérhető tulajdonságokkal rendelkezik. 1997-ben a Windows NT alatt futó 3D-alkalmazások felhasználása robbanásszerűen növekedett. Igen jól látható volt ez az animációs filmbetétek terén, a tévé- és filmtrükkök, speciális effektek jelentős része készült e technológiával. Az Intel a 3D-képességek fokozására az Accelerated Graphics Port (AGP) felhasználói felület piacra dobására készül, ami várakozásai szerint 3D szintű grafikus képességeket nyújt majd a mainál alacsonyabb költségek mellett.
Az IDC piackutatói szerint „nyaktörő" ütemű fejlődés, verseny várható a következő években. Mind a munkaállomás-gyártók, mind az ezekbe szánt chipeket fejlesztő Intel arra készül, hogy a legnagyobb teljesítményű RISC-rendszerek utolérésével végleg meghódítsák a különleges számítástechnikai alkalmazások egykor exkluzív piacát.