T/728 szám alatt vette tárgyalásba a Magyar Országgyűlés a kormány javaslatát egy új szerzői jogi törvényre. Sok-sok embert hátrányosan érint majd az új szabályozás - ha elfogadja a parlament. Az új rendelkezések közül csak a fénymásolással kapcsolatosakat vette górcső alá az Irodagépgyártók Magyarországi Képviselőinek Egyesülete (IMKE), de ennek eredménye is 12 sűrűn gépelt oldalt tesz ki. A könyvben, újságban megjelent szellemi terméket szerzői jog védi, a szerző - esetleg a kiadó - előzetes, írásos engedélye nélkül még részleteiben sem szabad lemásolni. Ha előveszünk egy könyvet, különösen egy amerikait, abban elolvashatjuk a megfelelő tiltó passzust. Mégis van, aki időnként vagy rendszeresen másolja őket. Az új szerzői jogi törvény javaslata azok miatt, akik így tesznek, egy általános büntető járulék bevezetését tartalmazza. A járulékot minden másológép, kellék, papír árába szeretnék beépíteni, mégpedig úgy, hogy azt az áfához hasonlóan a forgalmazó fizeti meg. A díjat, valamint az azzal sújtott eszközök körét a 21. paragrafus szerint nem törvény, nem hatóság, hanem egy „közös jogkezelő szerv" állapítaná meg, amelyet miniszteri vagy országos hatáskörű szerv egyesületként nyilvántartásba vett. Kétségtelen, hogy van a díjmegállapítás mellett egy miniszteri jóváhagyási feltétel, de a fizetésre kötelezettek kifogásolási jogáról, érdekérvényesítési lehetőségeiről a törvényjavaslat nem rendelkezik. Mint ahogy arról is csak általánosságban szól, hogy kik részesülhetnek a bevételben. Tudományos művek szerzői, újságírók például nem. Pedig a legtöbb illegális másolat éppen az utóbbiak írásairól készül - többek között az előterjesztő Dávid Ibolya igazságügy-miniszter számára is -, mint napi, heti sajtófigyelő!
Az IMKE sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy nemzetközi felmérések adatai szerint a másolatoknak legfeljebb hat százaléka sérti a szerzői jogot. De, mondjuk, legyen tíz, amiből legalább nyolc százaléknak a helyszíne adott: könyvtár, nyilvános másolda, közigazgatási intézmény. Marad két százalék nehezen felderíthető illegális másolás a gazdasági szereplőknél. Ez azonban minden felmérés hibahatárán belül van: ha akarom, létezik, ha akarom, nem. A törvényjavaslat tehát az elkészülő másolatoknak a szerzői jogot nem sértő mintegy 92 százalékát rendelné megadóztatni, és az így befolyt összeget kiosztani a könyv- és folyóirat-kiadók (30 százalék), az írók és zeneszerzők, zeneműkiadók (60 százalék) s végül a képzőművészek (10 százalék) között.
Az IMKE nem foglalkozik a felosztással, viszont vitairatában az Alkotmánybíróság határozatait is említve a törvényjavaslat aránytalanságait, az értékelhető előkészítő felmérés hiányát rója fel a kodifikátoroknak. Valamint azt, hogy nem a szerzői jogot sértő felhasználón veri el a port, hanem azon, aki csak az eszközt forgalmazza. Valóban, ezen az alapon minden késre - mint potenciális gyilkos szerszámra - ki lehetne vetni egy díjat, amiből az elkövetett gyilkosságokkal kapcsolatos költségek lennének fedezhetők.
A sajtótájékoztatót végigülő, az anyagokat elolvasó újságíró fejében pedig további kérdések fogalmazódnak meg. Vajon lehet-e ilyen pénzt igazságosan elosztani? Vajon ő és kollégái vagy a néhány száz példányban megjelenő, pár év múlva már kaphatatlan tudományos művek szerzői miért nem részesülhetnek a bevételből? És ha ők nem, akkor a sok ezer példányban a könyvesek raktáraiban elfekvő, majd a Budapesten szinte mindenhol megtalálható könyvbutikokba kerülő, eladhatatlan művek szerzői miért?
Lehet, hogy a kultúra mégsem áru, lehet, hogy szükség van az írók támogatására, de akkor - szerintem - azt nem bújtatva kellene csinálni. Ha pedig valóban a jogsértés szankcionálásáról van szó, akkor kötelezze arra a törvény azt a bizonyos egyesületet, hogy aki bemutat egy, a szerzői jogot nem sértő fénymásolatot, annak adja vissza a pénzét! Ez ugyan még mindig nem az ártatlanság vélelme polgári szabályának, hanem a jól ismert szocialista „aki nem tudja bizonyítani, hogy ártatlan, az bűnös" elvnek a továbbélése lenne, de legalább elhessegetné a gyanút, hogy itt valójában útonállás történik, a könyvkiadók, írók, költők, zeneszerzők, festők, grafikusok és a velük szövetséges köztisztviselők szervezett csoportja szedne vámot boldog-boldogtalantól.
Vargha Márton