Mire jó a privát telefonhálózat?

Akinek van egy kis üzeme, irodája, két bemenő telefonvonallal, öt-hat mellékállomással és egy kis központtal, már elmondhatja, hogy saját telefonhálózata van. Ettől kezdve folyamatosan nőhet a mellékállomások száma, az alközpont kapacitása, de mindez csak egy telephelyen belül. Másik telephely, másik alközpont, s az egyikbeli mellékállomásról a másik telephellyel beszélni csak a hálózatból való „kihívással" - vagyis valamelyik telefontársaság szolgáltatásának igénybevételével - lehet. Hacsak nem vesznek minden telephelyre egy állandó internetkapcsolatot s hívják egymást az Interneten keresztül - gondolhatja az olvasó. Kétségtelen, ez egy használható megoldás, de van - egyelőre - valamivel biztonságosabb is. Amikor az állandó, bérelt vonalas összeköttetést nem az internetszolgáltatóval, hanem a telephelyek között létesítjük.

Egy ilyen telefonvonalon ugyanis, ha ügyesen keverednek a beszélgetések, párhuzamosan többet is folytathatnak a dolgozók. Nem újdonság ez, hiszen a távolsági összeköttetéseknél már évtizedek óta használják a beszélgetések keverésének és szétszedésének különféle módszereit - úgynevezett multiplex, vonalsokszorozó eljárásokat - ahelyett, hogy minden egyes kapcsolathoz egy teljes érpárat rendelnének hozzá. Az alközpontok ilyen összeköttetése lehetővé teszi egységes mellékállomási hívószámrendszer kialakítását, vagyis a dolgozó sokszor nem is fogja tudni, hogy akit éppen hív, az egy másik emeleten, vagy éppen az ország másik végén veszi-e fel a telefont. Ô úgy látja, mintha a sok telephelyet is csak egyetlenegy alközpont szolgálná ki. Ez így is van, csak az alközpont virtuális. Úgy is hívják az ilyen hálózatot, hogy virtuális privát hálózat. Az alközpont és a bérelt vonal közé minden telephelyen beiktatnak egy vonalsokszorozót, s azok tartják egymással a távolsági kapcsolatot. Amikor az egyik telephely mellékállomásán tárcsázzák egy másik melléket, az alközpont megvizsgálja, hogy tudja-e azt közvetlenül kapcsolni. Ha igen, akkor máris csönget, ha nem, akkor a hívásjelzést továbbítja a vonalsokszorozónak, amely azt némi átalakítások után továbbítja a bérelt vonal másik felén lévő hasonló berendezésnek. Ott fogadják, és máris csengetik a keresett melléket.

Amikor nem kettő, hanem több telephely van, akkor az eljárás már bonyolultabb, hiszen el kell dönteni valahol, hogy a távolsági hálózatba bekerült hívásnak melyik alközpont a címzettje. Ezt gyakorlatilag már digitális eszközökkel, az adatátvitelnél is használt útválasztókkal oldják meg. A mai virtuális privát hálózatok ezért távolsági adatátviteli hálózatok, amelyekben a beszélgetés is digitalizáltan zajlik. Ha viszont a beszélgetés adatcsomagokban mozog, ott elfér a valódi adat is, ami csak növeli a virtuális privát hálózat jelentőségét. Eközben egyre lejjebb szorul az a határ, mind bevételben, forgalomban, mind létszámban, ami fölött szinte kötelező valamiféle integrált vállalatirányítási rendszert használni. Egy ilyen számítógépes programok sokaságából álló összetett rendszerben állandóan mozognak az adatok. Bárhol bármi változik, annak a lenyomata belekerül valahol a rendszerbe, hogy végül eljusson az adatbázisba.

Egy telephelyes cégnél az egészet rá lehet tenni egy helyi hálózatra, de több telephelynél már távolsági hálózatra van szükség. Ezen a ponton találkozik a gazdálkodási adatok továbbításának szüksége a cégen belüli telefonbeszélgetések gazdaságos lebonyolításának igényével. A virtuális privát hálózat mindent felvállal. Amikor azonban a számítógépes hálózati berendezések gyártói a beszédátvitel és az IP-csomagok kezelésének konvergenciájáról beszélnek, és gyártmányaikat „Voice over IP" - beszédátvitel IP adatcsomagokban - jelszóval ajánlják, akkor nem erre a megoldásra gondolnak, hanem a teljes telefonhálózat digitalizálására. Az még csak a jövő, a virtuális privát hálózatnak itt bemutatott változata - mert neveznek így más, csak adatátvitelre használt megoldásokat is -, az egymástól sok-sok kilométerre lévő telephelyek egységes telefon- és adathálózata már a jelen.

Január óta használják az Infosys integrált vállalatirányítási rendszert a debreceni központú, de az ország számos pontján jelen lévő Hajdú-BÉT Rt-nél. Az 1992-ben alapított Hajdú-BÉT Rt. az egyik legnagyobb magyarországi baromfifeldolgozó vállalatcsoport, a debreceni, kisvárdai és hajdúvidi vágóhídon kívül van a tulajdonában keltető, csirke-, liba-, kacsa- és pulykanevelő telep, takarmánykeverő és tollfeldogozó. A belföldi értékesítés elősegítése érdekében megvásárolták a Budapesti Baromfi Nagykereskedelmi Rt.-t - ez ma a HBB avagy Hajdú-BÉT Belkereskedelmi Rt. - és a Pest-Budai Közért Rt.-t is.

Kilenc telephelyen használják az Infosyst úgy, hogy végül mindennek Debrecenben kell összefutnia, a központi rendszerben. A vállalat és az adatforgalom nagyságát is jellemzi, hogy Digital Alpha kiszolgálókon futnak a központi programok, azokra telepítették az adatbázisokat.

Annak érdekében, hogy az adatok mindig mindenhova eljussanak késedelem nélkül, kialakítottak egy 64 kilobit/másodperc garantált sávszélességű bérelt Matáv-vonalakon működő virtuális privát hálózatot. Vagyis itt a VPN igénye nem a telefonköltség mérséklése oldaláról merült fel, hanem azt az integrált vállalatirányítási rendszer kényszerítette ki. Természetesen összekapcsolták a telefon-alközpontokat is, ami hoszszabb távon megtakarítást jelenthet, illetve csökkenti a költségeket.

A hálózat kialakítást a Kapsch végezte, első lépésben úgy, hogy minden telephely közvetlenül csak Debrecennel volt összekötve. A fejlesztés folyamatos, egymás után alakítják ki a páronkénti kapcsolatokat, szaknyelven szövevényessé teszik a privát hálózatot. A Kapsch az ilyen távolsági hálózatokat Nortel-eszközökből építi fel. Az alközpontok Meridian típusúak, a bérelt vonalak végén pedig Magellan útválasztók csomagolják be- és ki az adatokat. Ezzel az együttessel 40-50 telefonalközponti funkciót hívásátirányítását, hangpostát és egyebeket lehet úgy megvalósítani, hogy például a Hajdú-BÉT-nél egyetlen belső, vállalati telefonhálózatként használhassák a rendszert. Érdemes összehasonlítani a Nortel Meridian-Magellan berendezésekkel megvalósított integrált adat- és beszédtovábbító virtuális privát hálózatot a számítógép-hálózatra szakosodott gyártók megoldásaival. Ebben a rendszerben átvihető ugyan az IP adatcsomag, de nem az a kommunikáció alapja, hanem egy saját protokoll. Az IP adatcsomagot a Magellan be- , illetve a célállomáson kicsomagolja. Az adatátviteli oldalról érkező megoldások mindent IP-sítenek, míg itt hangsúlyozottan külön kezelik a beszédrészleteket és az adatcsomagokat. A beszédnek van prioritása, ami azt jelenti, hogy az átvitelükben alapvető szempont a folyamatosság. Nem akadozhat a beszélgetés. nem lehetnek benne hosszú, mesterséges csöndek. Ezért a végponthoz a helyi hálózatból érkező üzenetek csak akkor indulhatnak, ha van szabad hely két beszélgetésrészlet között. Ez szaggatottságot eredményez, amit például egy Infosys-felhasználó észre sem vesz. Viszont ha a számítógépben lévő digitalizálón keresztül akar valaki telefonálni, annak már lehetnek vele rossz tapasztalatai. Ami folyamatos kapcsolatot igényel, a távmásolás, a beszélgetés, a videokonferencia jobb, ha a telefonalközponton keresztül zajlik, és élvezi az abból érkező jeleknek szánt kitüntető figyelmet.

A Hajdú-BÉT-nél telepített Nortel Passport hálózatban a bérelt vonali kapcsolatot Magellan elérésintegrátorok (MAI) tartják fenn. Ezek amellett, hogy fogadják és keverik a különféle formában - analóg telefonbeszélgetés, IP adatcsomag, IPX adatcsomag, távmásolat stb. - érkező üzeneteket, útválasztóként és hídként is funkcionálnak a virtuális privát hálózatban. A beszéd a MAI-k között erősen tömörítve halad, de a Nortel szerint ugyanolyan jól érthető marad, mintha digitalizálás nélkül, a hagyományos módon jutna el az egyik mellékállomásról a másikra. A beszédszünet, a csönd át sem jut a hálózaton, vagyis amíg mindkét fél hallgat, addig nem egymás környezetét, háttérzaját hallják a kagylóban, csak a sajátjukat. Így rengeteg kapacitás felszabadítható az adatátvitel számára. A távmásolatot, ami a szokásos analóg formájának digitalizálása után 64 kilobit/másodperc sebességet - vagyis tömörítés nélkül a bérelt vonal teljes sávszélességét - igényelne, a MAI visszaalakítja az eredeti digitális 9600 kb/s-os Group III formájára, és úgy küldi tovább.

Mindez beilleszthető egy tágabb Power Networksnek nevezett koncepcióba. A Nortel Power Networks-nek nevezi a beszédátvitel és az adatátvitel integrációját célzó elképzelését. Ez a modell több, mint a hagyományos értelemben vett távolsági hálózat, hiszen beleértik egyebek között a vállalati telefonhálózatot, a telefonhívások fogadásának, az ügyfelek minél jobb kiszolgálásának eszközét, a hívásközpontot, a mobil készülékek integrálását és a távmunka megvalósítását a nyilvános telefonhálózaton keresztül, valamint az intranetet és a multimédia-kapcsolatot.

Még a Matáv önállósítása előttről ered a MatávCom dominanciája a magyarországi alközponti piacon. örökségképpen az ő tulajdonuk lett minden, korábban felszerelt alközpont, annak hasznával és terheivel egyetemben. Mindebből itt az a fontos, hogy mindenütt jelen vannak, országos szervizhálózattal látják el a feladataikat. Nagy tapasztalattal rendelkeznek mind a hagyományos telefonhálózatok, mind a - hang- és adatátvitelre egyaránt alkalmas - struktúrált hálózatok terén.

A hatékony munkavégzés szükségessé teszi, hogy 1999. január 1-jével bevezessék az SAP-t, s ehhez egy, a Hajdú-BÉT-énél kétszer gyorsabb, 256 kilobit/másodperc sebességű menedzselt bérelt vonalakon megvalósított virtuális privát hálózatot építettek ki Bosch és Siemens alközpontok között, a Cisco nemrég megjelent beszédátvitelre is alkalmas kapcsoló és útválasztó berendezéseivel, 3Com hubokkal. Ezen a hálózaton egy érdekes SAP alkalmazás, az országos szervizhálózat mint szolgáltatás kezeléséről tartott és tart mostanában több helyen - távközlési fórumon és Tihanyban az SAP-felhasználók konferenciáján - is előadást Lencsés Ferenc fejlesztési osztályvezető. Előadásaiban azt elemezte, hogyan lehet teljes összetettségében megfogni a munkaszervezést részint az SAP szerviz moduljával (SM), részint az amúgy is rendelkezésre álló virtuális privát hálózat szolgáltatásainak a kihasználásával. Kétféle terminus technicus kínálkozik, ha nevén akarjuk nevezni a feladatot, az egyik az informatikai terminológia, a termelésirányítás, a másik a gyakorlati, a bevetési rendszer.

A termelésirányítás vagy munkaszervezés oldaláról az SAP-ra támaszkodva szinte percnyi pontossággal lehet tudni, hogy áll a szerviz emberrel, anyaggal, szerszámmal egyéb eszközökkel. De lehetőséget ad a központi adatbázis arra is, hogy digitalizált műszaki rajzokkal, helyszínrajzokkal, eljutási idők számításához térképekkel, a várható munkaigény becsléséhez standard szolgáltatásjegyzékkel, a szerelők elérhetőségének tárolásával támogassa a munkaszervezést.

Mindezen adatok akár a hibafelvétel közben már rendelkezésre állhatnak akkor, ha az, aki fogadja a hívásokat egy megjelenítő előtt ül, s azon a hívó fél adatai azonnal megjelennek. Az adatokból a diszpécser már tudja, mit érdemes megkérdeznie, hogyan lehet a legközelebb jutni a hiba valószínű okaihoz. Amikor idáig eljutott, már becsülni tudja a várható munka nagyságát és azt is, milyen eszközökre van szükség a hiba elhárításához. A következő lépés már a döntés arról, ki menjen oda, honnan. Ehhez viszont már azt is tudni kell, melyik szerelő hol van éppen, és milyen felszereléssel. Egy kattintás, és a számítógép képernyőjén ez is megjelenik. Sőt közvetlenül hívhatók telefonon azok, akik a legjobb választásnak látszanak, hogy a diszpécser megkérdezze tőlük, mikor végeznek ott, ahol éppen vannak. Sokat számít az idő, mert a MatávComnak vannak két órán belüli odaéréssel járó vállalásai is.

Egy ilyen rendszer, ha megvalósul, a virtuális privát hálózatban rejlő lehetőségeket teljes egészében kihasználva akár sok száz munkatársat és sok ezer javítási helyszínt is képes kiszolgálni gazdaságosan, kevés rátartással kialakított szervezettel és anyagkészlettel.

Vargha Márton

Kísérlet a Westelnél

Európa egyre több országában telepítenek különleges, kizárólag virtuális privát hálózatok kiszolgálására fejlesztett mobiltelefon-hálózatot. A nyilvános hálózatok kapacitásának növelésével, a GSM 1800-nak a belépésével azonban már nem biztos, hogy ezekre szükség van. Csak az kell, hogy megvalósítható legyen zárt előfizetői csoportok kialakítása a hálózaton belül. Az Ericssonnak van olyan, a mobilszolgáltató kapcsolóközpontjai fölé rendelhető, azoknak a szükséges adatokat átadó berendezése, amelyet pontosan erre a feladatra fejlesztettek ki. Ez a szolgáltatás már az intelligens hálózat, angol rövidítéssel IN kategóriába tartozik. Megvalósítása - ellentétben a ma is igénybe vehető szolgáltatásokkal - nem statikus. Tehát nem egy fix program futását kell lehetővé tenni - vagy letiltani - az előfizetőknél bizonyos helyzetekben, hanem amikor egy előfizetői csoport kialakítására igény van, akkor el kell tudni készíteni egy alkalmazást, amely az abba a csoportba tartozó előfizetőknek nyújtja a megrendelt szolgáltatásokat. Például azt, hogy mindenki a mobilján is a mellékállomása számán hívható, akár bent ül a munkahelyén, akár valahol az ország másik végében egy ügyféllel tárgyal. Ez csak a legegyszerűbb szolgáltatás, jóval bonyolultabb kombinációk is elképzelhetők és megvalósíthatók. A nyilvános mobiltelefon-társaság adhat egy közvetlen hívószámot az előfizető alközpontjába, s ekkor aki mobilkészülékről telefonál, ezt használva olcsóbban telefonálhat, mint ha a vonalas számot hívná.

Az, hogy mikor telepítenek intelligens hálózatot a magyarországi mobilszolgáltatók, és mikor vállalkoznak majd virtuális magánhálózatot kialakítására, nem tudni. De az első kísérlet egy kísérleti pilot rendszerrel már megtörtént a Westel 900-nál, ahol minden előírás szerint történt, az Ericsson házi tesztek megtörténtek, s a rendszert most a Westel 900 szakértői vizsgálják. Az intelligens hálózat a telefóniában kifinomult, egyedi szolgáltatások kidolgozására alkalmas, amire szükség is lesz a következő évek küzdelmeiben az előfizetőért.