Tavaly Andy Grove, az Intel azóta leköszönt elnöke a tévégyártókat riogatta azzal, hogy tévé helyett az emberek PC-re fognak áttérni. Az idei jelszó a hálózat lett, Craig R. Barrett, az új elnök-vezérigazgató a „Világ számítógépei, hálózatban egyesüljetek!" jelszóval igyekezett mindenkit fellelkesíteni európai körútján. Sajtótájékoztatóját egy kinyilatkoztatással kezdte, mely szerint az egymilliárd összekapcsolt számítógép világa felé haladunk, s e távlatok eléréséhez ösztönzőként az internetes kereskedelmet, vagy tágabban a hálózati kereskedelmet mondta. A PC s a tévé konkurenciájáról már nem volt szó, sokkal inkább a békés egymás mellett élésről. Az Intel ugyanis a lapkagyártó sorokkal együtt megvásárolta a Digitaltól a tévéhez kapcsolható internetes számítógép építésére alkalmas StrongArm integrált áramkör gyártási jogát.
Végpont tehát lesz, legalábbis Craig R. Barrett szerint. Kérdés, hogy ez az egymilliárd személyi és tévékiegészítő számítógép hogyan kerül kapcsolatba a hálózattal.
Az már nagyjából eldőlt, hogy a következő évtizedekben a világhálózat alapja elsősorban az internettel előtérbe került TCP/IP lesz, bár mellette biztosan fennmaradnak a ma ismert, használt adatkapcsolatok is.
Más kérdés a biteket továbbító közeg mibenléte. Ezen belül napjaink legizgalmasabb kérdése, hogy ama bizonyos egymilliárd végponthoz hogyan jut el a bit. Egyelőre a legtöbb végpont a telefonközpontokon keresztül lép kapcsolatba az internettel úgy, hogy felhívja telefonon. Ilyenkor a végponti számítógépben lévő modem beszélget az internetszolgáltatóval. A beszélgetést szó szerint kell venni, hiszen a telefonhálózat hang továbbítására épült ki, az előfizetők között alapesetben, a telefonközponton keresztül csak ilyen, analóg módon lehet közlekedni. (Az úgynevezett bérelt vonal, ami állandó összeköttetést jelent, már másfajta adattovábbítást is lehetővé tesz.) Legfeljebb a modemek nem emberi hangon, hanem recsegéssel, füttyögéssel, de mindenképpen hangot kiadva és fogadva értik meg egymást. Más a kapcsolat a GSM 900 mobiltelefonokon. Az utóbbiakban ugyanis már a beszéd is digitális jelként utazik, a modem feladata tehát a számítógépes bitfolyam átalakítása mobiltelefonos bitfolyammá. Amerikában már árulják az Iridium műholdas rendszerrel is közlekedni képes telefont, ha a szolgáltatás beindul, nyilván az is használható lesz internetes kapcsolatra.
A telefon azonban csak az egyik a lehetőségek közül. Elvben minden, a lakásokig eljutó és valamilyen gyors rezgést továbbítani képes hálózaton lehet információt közölni. Börtönben a falon és a csöveken kopogva küldik az üzeneteket, s ez a megoldás legfeljebb lassúságában, valamint az alkalmazott számrendszerben különbözik az elektronikus adathálózattól. Két baj van vele, a sebesség és a zaj, amit kelt. A víz- és a gázvezeték tehát nem az igazi. Viszont alkalmas adattovábbításra az elektromos hálózat és a tévékábel. Az utóbbira már van példa Magyarországon több helyen is. Például Budapesten több kerületben, és Nyíregyházán lehet internetes kábelkapcsolatot bérelni. Az elektromos hálózati adattovábbításra is van példa, hiszen több szolgáltatónál a távolból adott jellel kapcsolják be az éjszakai árammal működő bojlereket. Angliában most indul az ennél komolyabb adattovábbítás, az ehhez szükséges - a 220 voltról az adatot leszedő - leválasztót a Northern Telecom gyártja. Lakáson belül eddig is ki lehetett használni az elektromos hálózat adta lehetőséget például csecsemő felsírását továbbító házitelefon működtetésére.
Adatátviteli szempontból a világhálózatot leegyszerűsítve két részre oszthatjuk. Az egyik része, amelyről eddig szó volt, az előfizetőt a rendszerbe kötő leágazásokból áll, a másik az e leágazások csatlakozási pontjai között az adatokat továbbító gerinchálózat. Hasonlít ez a fához, amelyben az elágazásoknál válik külön, illetve egyesül a tápanyagok áramlása. Az internet gerinchálózata részben azonos a telefonközpontok közötti összeköttetéssel, részben pedig teljesen különálló. Amerikában a gerinchálózatot kétféle internetszolgáltató között feszítették ki. Vannak az NSP-k, nemzeti szolgáltatók, az ezeket összekötő hálózaton folyik az alsó szinthez tartozó ISP-k, internetszolgáltatók közötti adatforgalom.
A legnagyobb, mindenütt igénybe vehető távolsági hálózattal mindenütt a nagy telefontársaságok rendelkeznek ugyan, de adatátviteli kapacitás bérelhető még külön erre szakosodott vállalkozásoktól, köztük a műholdasoktól, például a VSAT-tól is.
A távközlésben amerikai kezdeményezésre világszerte kibontakozó szabadverseny - amelynek következtében az internet nélkül gyorsan néhány csoport ellenőrzése alá kerülne a világ telefonhálózata -, valamint maga az internet erősen összekavarta a dolgokat. A telefonszolgáltatásban a nagy hasznot a távolsági beszélgetések bevétele adja, de kiderült, hogy telefonálni az Interneten keresztül is lehet. Budapesten egy telefonszámon fogadom a helyi tarifás hívást, az interneten továbbítom Amerikába, ahol ismét helyi hívással kapcsolom a kért számot. Pofonegyszerű, csak bérelni kell hozzá egy folyamatos 24 órás internetkapcsolatot, és máris jóval olcsóbb vagyok, mint a Matáv. Ezt a lehetőséget rövid ideig lehet fumigálni, de sokáig nem. A telefontársaságok is rájöttek, hogy ha benne akarnak maradni az üzletben, csatlakozniuk kell. Hogyan? Beszállnak az internetes távolsági telefonálásba. De ez azt jelenti, hogy a beszélgetést egy ponton digitalizálniok kell, majd ismét vissza kell alakítaniok analóg beszéddé. No de ha már digitalizálják a beszédet, akkor azt legcélszerűbb a mobiltelefonhoz hasonlóan a készülékben csinálni. Megfordul az egész technika. Ma a modemmel analóg jellé alakítjuk a számítógép digitjeit, számjegyeit, majd vissza. A jövő telefonja digitalizálja a hangunkat, majd vissza. Ez az, amit úgy mondanak, hogy a TCP/IP adat- és a beszédátvitel fokozatosan összeolvad. A teljes telefonhálózatot át kell hozzá alakítani, a digitális TCP/IP-forgalmat el kell vinni a háztartásokig, az előfizetői készülékig, mégpedig úgy, hogy a sebesség megfelelő legyen a tévéminőségű mozgókép átvitelére. Az átalakítás megkezdődött, Amerikában és a leggazdagabb európai országokban már vagy kísérleteznek vele, vagy bevezetik a különféle digitális előfizetői vonalrendszereket, az xDSL-eket. Már csak egy - vagy több - apró lépés hiányzik ahhoz, hogy tömegesen beinduljon a telefonhálózatok átépítése (nem feltétlenül üvegszálassá, mint a Matávé például a Józsefvárosban). Ez az apró lépés egy olyan szolgáltatás kitalálása, amire szívesen fizetnek elő, amit szívesen használnak az emberek. Lehet az képtelefon, lehet mozgóképes távtanulás, lehet távmozi, lehet elbűvölő mozgóképes katalógusokkal dolgozó internetes áruház. Csak elég sokan ráharapjanak. Addig pedig, amíg beindul az üzlet, folyik a kísérletezgetés, a felkészülés, és a gyártók igyekeznek napirenden tartani a beszéd-IP összeolvadást, a nagy sávszélességű adatátviteli hálózati megoldásokat és a többit.
Vargha Márton