A megjelenítő a „lélek" tükre

Zenerajongók, a HIFI hívei mondják, hogy hiába van valakinek méregdrága lemez- - netán CD- - játszója, kiváló erősítője, ha a hangfalai csak közepesek. Így van ez a megjelenítővel is. Hiába a csodás gyorsaságú processzor, a képfeldolgozást gyorsító bővítőkártya, ha a megjelenítő nem hozza ki mindezt. Alig pár év alatt nagyon sokat változott ez a periféria. Az ára jelentősen kisebb, de sajnos elsősorban dollárban, ami magyar viszonyok között inkább szinten tartást, az árszínvonal viszonylagos állandóságát jelenti. A következő években azonban előfordulhat, hogy a hagyományos, katódsugárcsöves megjelenítők ára a magyar piacon is esésnek indul. Ennek oka a folyadékkristályos megjelenítők árának rohamos csökkenése lesz. Ma még azonban nyolc-tízszer annyiba kerülnek, mint a hasonló képernyőméretű katódsugárcsöves modellek.

Aki otthonra vásárol PC-t, Macintosh-t, az előtt új lehetőségként inkább a 17 hüvelykes képátlójú megjelenítő jelenik meg, mint az LCD. Komoly előrehaladás, hiszen öt-hat éve ez még a drága, professzionális grafikus megjelenítők mérete volt. Akárcsak a tévékészüléknél, a megjelenítőnél is a képernyő átlóját adják meg a gyártók, kereskedők, mint a képnagyságot jellemző adatot. A kínálat a 14, 15, 17, 19, és 21 hüvelykes, azaz a 35,56, 38,16, 43,24, 48,32 és 53,4 centiméter képátlójú megjelenítőkből áll, ha ennél nagyobbat kínál egy szállító, az már különlegességnek számít. Az ár és a használhatóság két szempontját összevetve pedig az optimális méret mostanában tolódik el egyre inkább a 15-ről a 17 hüvelykes berendezések felé. Csalóka adat azonban a képcső képátlója - ezt adja meg általában a kereskedő -, mert a képcső dobozban van, s a doboz kerete egy részét eltakarja. Általában annyit, hogy ami látszik, azon ne legyen torz a kép. A torzítatlan kép nagysága viszont az elektronikától függ. De még a látható képnek is érdemes körben feketén hagyni egy részét. Egyrészt azért, mert a legszélén már zavarja a szemet a keret, másrészt mert ha túl nagy a kép, a széle a keret alá csúszva láthatatlanná válhat. Azt mondják a szakértők, hogy a teljes veszteség képátlóban számítva egy hüvelyk körül van, de gyártóról gyártóra erősen változó. A legbiztosabb, ha vásárláskor megmutattatjuk magunknak, hogyan működik a megjelenítő, és lemérjük a kép - nem a képcső - átlóját. Lehet, hogy csak egy centi lesz a veszteség, de lehet az akár három is.

Sokat emlegetett tulajdonsága egy megjelenítőnek a képpont nagysága. A képpont az utóbbi időben - ellentétben a képátlóval - csökken, de ez a jó. Minél kisebb a képpont, annál nagyobb finomabb, nagy felbontású képet lehet megjeleníteni anélkül, hogy az a szemet zavarná. Kétféle képpontméret van ugyanis. Az egyik a fizikai, ez a képernyő tulajdonsága, a másik a logikai, ez a számítógép által használt. Az 1280x1024, 1024x768 (XGA), 800x600 (SVGA) vagy 640x480 (VGA) felbontás attól függ, hány igazi képpontot von össze a rendszer egybe.

Ezért is érdemes nagyobb képátlójú megjelenítőt választania annak, aki nagy felbontású képekkel akar dolgozni, hiszen ugyanakkora fizikai képpontból a nagyobb képcsőn több van, egy látható képpont több igaziból állhat össze. Szebb a látvány. A finomabb felbontás mellett ugyanakkor minden kisebb lesz a képen, miáltal egyrészt több ablak fér el egymás mellett, másrészt esetleg inkább összefolynak a feliratok. Ha összevetjük a méreteket, látható, hogy egy VGA megjelenítőt kicserélve olyanra, amelyen élvezhető az 1280x1024 felbontás, az információ megnégyszereződik. Ennek sok előnye van, de az éppen nézett ablakot mindig érdemes nagyra venni.

A kép élvezhetősége függ a képmérettől. 14 hüvelykes megjelenítőn az SVGA felbontás már nem az igazi, mint ahogy 15 hüvelyken nem érdemes kínlódni az 1024x768 felbontással. Hiába jelenik meg az a rengeteg információ a képen, olyan kicsi lesz minden, hogy az ember feje belefájdul ha dolgozni próbál vele. Ezért is kezd árának csökkenésével párhuzamosan egyre népszerűbbé válni a 17 hüvelykes monitor, amelynek elég nagy a területe az 1280 x 1024 felbontáshoz. Ettől kezdve minél nagyobb a képátló, annál nagyobb a terület, annál láthatóbban jelenik meg rajta az 1280x1024 képpont. A nagyság átka viszont, hogy a megjelenítő képátlójával közel egyenlő a képcső hosszúsága. A nagy képhez sok hely kell. Egy 21 hüvelykes darab már alig fér el egy irodai íróasztalon, azt már érdemesebb meghagyni a képpel dolgozó nyomdai tördelőknek, géptervezőknek, építészeknek. 15 hüvelykes megjelenítőt már 30-40 ezer forintért is meg lehet kapni, a 17 hüvelykesek ára 70 000 körül kezdődik, a nagyobbaké viszont inkább 200000 forint fölött van, ami szintén befolyásolja a döntést. A felbontást a videokártya is befolyásolja. Az 1280x1024 képpont támogatása általános, de aki ennél többet kíván, annak már válogatnia kell.

Sokat emlegetik a megjelenítővel kapcsolatban az „interlaced" kifejezést. Ez azt jelenti, hogy az elektronsugár kétszer megy végig a képen - ahogyan az tévén is történik -, először a páratlan, aztán a páros sorokat rajzolja ki. Ezzel a technikával kisebb átmérőjű képpontot tudnak a képernyőre varázsolni, viszont fejfájást okoz a használata. Amikor tehát eldöntöttük, milyen felbontást akarunk használni, akkor érdemes olyan megjelenítőt választani hozzá, amely azt nem „interlaced" (rövidítve NI) hozza létre. Vagyis szépen nyugodtan végigmegy az elektronsugár egymásután minden soron, majd kezdi elölről.

Fontos jellemző a frissítési arány, vagy vertikális - függőleges - frekvencia. Az emberi szemnek időre van szüksége, hogy regenerálódjon. Ha lassan húzzuk el a kezünket a szemünk előtt, álló ujjakat fogunk látni. Ha gyorsan, akkor elsuhannak az ujjak. A mozgóképnél a 30 hertzes váltás alakult ki, vagyis egy másodperc alatt harminc kép fut el a vetítőben a lámpa előtt. A megjelenítő képe közelebb van hozzánk, mint a vetítővászon, ezért azon már a 30 képváltás másodpercenként kevés. Szakértők szerint legalább 75 hertz az, amelynél biztosak lehetünk abban, hogy nem fog villogni a kép a szemünk előtt. Az sem árt, ha e tekintetben összhang van a megjelenítő és a videókártya között, vagyis kölcsönösen tudják ugyanazokat a frekvenciákat. A gyártó által megadott frissítési érték, melyek között gyakorta előfordul a 150 hertz is, a legkisebb felbontásra, a VGA-ra vonatkozik. Azt érdemes tehát vizsgálni, hogy annál a felbontásnál, amelyen használni akarjuk, tud-e a gép 75 hertzet vagy annál többet. Ami 80-85 hertz fölött van, az az általános felhasználásban nem oszt, nem szoroz. Idetartozó érték a horizontális - oldalirányú - frekvencia, ami attól függ, milyen gyorsan húz egy vonalat az elektronsugár a képernyőn keresztbe. Ezt kilohertzben adják meg, és itt is a magasabb érték a jó, hiszen gyorsabban történik a kis képpontok felvillantása, simább lesz a kép.

A katódsugárcsöves megjelenítőben piros, zöld és kék foszforpontok felvillanásából áll össze a színes kép. Ezért mondják az angol red-green-blue után RGB monitornak. A színhármasokat triádnak nevezik, és a kép akkor a legjobb, ha minden képponthoz legalább egy triád tartozik a képernyőn. Gyakorlatilag ebben az esetben a legfinomabb a felbontás, a kisebb felbontásnál a triádok összevonása, egyformára szinezése történik. A színárnyalatok megkülönböztetésének képessége a videokártya szolgáltatása. Az, hogy a triádot milyen színűnek látjuk a képernyőn, attól függ, milyen - folytonosan szabályozható - erősséggel villantja fel benne a kék, zöld, piros pontokat az elektronsugár. Vagyis minél kisebb közökben tudja változtatni a videokártya a kiküldött fényerősségeket, annál több színárnyalatot tud a számítógép megjeleníteni. Ez pedig attól függ, mekkora memória rendelhető hozzá a képpontokhoz. Legjobb a 24 bites valódi szín, ahol színenként 8 bitbe kerül az aktuális erősség. Ezzel 16,7 millió színárnyalat válik megkülönböztethetővé. A videomemória azonban kötött. Általában két, újabban esetenként 4 megabájt. Ha sok helyet hagyunk egy képpontnak - a színnek -, akkor kevesebb képpont fér be a tárba, csökkenteni kell a felbontást, és viszont.

A képernyő felületének alakja, a körvonala lehet gömbölyű, hengeres, lapos-négyzetes, vagy lapos. A gömbölyű egy szabályos gömbbé egészíthető ki, széltében-hosszában egyformán görbül. Érdekes módon a 14 és a 20 hüvelykes megjelenítőkben alkalmazzák előszeretettel ezt a típusú képcsövet. Hátránya, hogy a kép szélein torzít, bár a 21 hüvelyk átlójúnál annyival olcsóbb lehet a 20 hüvelykes, hogy megéri azt választani. A hengeres, mint a Sony Trinitron oldalirányban görbül, függőlegesen egyenes. Két előnye van, a kisebb torzítás és a szobai világítás kisebb tükröződése. A hengeres képcsőben a triádok elrendezése is más, ezért mondják lineárisnak. Valamivel fényesebb, teltebb képet ad, mint a gömbölyű képcső. A lapos-négyzetes képcső valójában gömbölyű, de nagyon nagy sugarú gömbbé lehet kiegészíteni, ezért gyakorlatilag sík felületű. Előnyei a hengereséhez hasonlók. A 15, 17, és 21 hüvelyk átlójú megjelenítők legnagyobb részében ilyen képcső van. Teljesen lapos a Panasonic Pure Flat képcsöve, amelyet 17 hüvelyk átlóval építenek bele több gyártó megjelenítőjébe is. A teljesen lapos képernyőn a kép mintha homorú lenne, amit legjobban a valóban sík felületű noteszgépes, illetve egyre inkább asztali kivitelben is kapható LCD megjelenítőkön figyelhetünk meg.

A képpontméret, amit megadnak a gyártók, az ugyanolyan színt felvillantó egymás melletti foszforpöttyök távolsága. A gömbölyű és a lapos-négyzetes képcsőnél ezt századmilliméterben adják meg, az általános 15 és 17 hüvelyk átló mellett 0,28, a nagyobbaknál 0,31 milliméter. A Sony Trinitronnál és a Panasonic Pure Flatnél az ugyanabban a sorban lévő azonos színű pöttyök közötti távolságot mérik, amiből érdemes a 0,25 millimétert választani a kisebb és 0,30-at a nagyobb képátlójú megjelenítőnél.

Ezek a legfontosabb jellemzők, melyek kedvező kombinációja mellett is lehet több-kevesebb kárhoztatható tulajdonságot mindenki találhat. Tökéletes megjelenítő nincs, választék viszont van, amiből ki-ki ki tudja választani a számára még éppen megfizethető és ugyanakkor legszimpatikusabb, a lelkével leginkább harmonizáló modellt és példányt.

Vargha Márton

Megjelenítőbe épített tévé

Valamelyest eltér Andy Grove elképzelésétől az a megoldás, amellyel a Tatung lepte meg a világot. A kérdés az, hogy aki személyi számítógépet is használ és tévét is néz, az hogyan tudná megtakarítani legalább az egyiknek a megjelenítőjét. Az egyik megoldás a tévékártya, amit beletesz az ember a PC-be, és annak megjelenítőjén élvezi - amennyire lehet - a digitalizált analóg tévéadást. A Tatung egy másik utat ajánl, ami a Sinclaire-en, Commodore-on nevelkedetteknek minden bizonnyal szimpatikusabb. C7E4RTK néven olyan tévét kínál, aminek van RGB-bemenete. A technikai adatok szerint villogásmentes, 50-100 hertz a frissítési frekvenciája, 70 hertzet tud 1024x768 képpontos felbontás mellett, nem „interlaced" módban.

Az, hogy a tévékészülék elektronikáját el tudták helyezni a megjelenítő lábában, a dobozos tévé kritikájaként is felfogható.

LCD megjelenítők

Helyszűkében, de akár gazdasági megfontolásból is - hiszen a fogyasztása negyede a katódsugárcsöves megjelenítőnek - sok helyen érdemes LCD megjelenítőt beszerezni. Az Elektroluxnál például nemrég vásároltak ötven darab NEC LCD megjelenítőt, miután kiszámolták, hogy a hároméves cseregarancia mellett akkora az energiamegtakarítás, hogy a darabszámmal elérhető ár mellett már gazdaságosabb ez a megoldás, mint a hagyományos megjelenítő beszerzése. Pedig a NEC nem is tartozik az olcsóbb termékek közé.

Csúcstermékek a NEC LCD (és plazma) megjelenítői, és csúcstermék a Silicon Graphics 1600 SW LCD modellje is, 1600x1024 felbontással, 0,23 mm képponttávolsággal, teljesen digitális vezérléssel. 17,3 hüvelyk képátlójú képernyő látható területe a 19 hüvelykes katódsugárcsöves megjelenítőkének felel meg. A 16:10 arányú, szélesvásznú képernyő alkalmas a nagy felbontású digitális tévéműsor, a HDTV megjelenítésére. A digitális vezérlés kompromisszum nélküli, a színábrázolás 24 bites vagyis a monitor tudja a 16,7 millió színárnyalatot. A berendezés megoldásait egy tucat SGI-szabadalom védi. A fejlesztést a Mitsubushi Electronics-szal közösen végezték. Különleges megoldás benne a digitális - és nem analóg, mint a katódsugárcső - LCD vezérlése a videokártyából kapott analóg jellel. A videokártya képmemóriájában tárolt 24 bites képpontadatok analóggá alakításakor ugyanis adatvesztés történik, amit valahogy vissza kell nyerni ahhoz, hogy ne essen szét a digitálisan vezérelt nagyon nagy felbontású kép. A probléma sikeres megoldása egy saját, azaz SGI-vezérlés. Az SGI szakemberei a színkalibráció lehetőségét is komoly eredménynek tartják. Ez az új LCD képernyő az első eleme annak a termékskálának, amivel a Silicon Graphics a PC-s piacra kíván kilépni. A Windows 95/98- és Windows NT-használók a berendezést a Number Nine 32 megabájtos Revolution IV-FP grafikus kártyájával együtt vásárolhatják meg kb. 800000 forintért.