Az értékes szemét
Hetente negyven tonna hulladék keletkezik csak Londonban feleslegessé vált számítástechnikai eszközökből, főként személyi számítógépekből és monitorokból. Bár több üzleti és nonprofit alapon működő cég is foglalkozik ezek másodlagos felhasználásával, korántsem megoldott a számítástechnika szemetének eltüntetése.
Miközben a kiszolgált nagy gépeket minden további nélkül értékesíteni lehet a bennük felhalmozott értékes fémeknek köszönhetően, a műanyagból és más egyszerű anyagokból készült asztali számítógépek kiöregedésük után eladhatatlannak tűnnek. Hogy mégis akad rájuk vevő, begyűjtő, az nem a kidobásukat akadályozó szigorú törvényeknek köszönhető - hiszen egyelőre csak Svédországban tilos a szemétre dobni a katódsugárcsövet tartalmazó eszközöket, az Európai Unió csak tervezi e szabály bevezetését -, hanem néhány olyan cégnek, amely jótékonysági vagy üzleti okból foglalkozik a PC-k újrahasznosításával.
Nagy-Britanniában az egyik legnagyobb ilyen vállalkozás a Recycle-IT, egy 1995-ben alapított nonprofit szervezet, amely nagy cégek „levetett" PC-it egyházaknak, iskoláknak, jótékonysági szervezeteknek juttatja el. Ezekért csak annyit kér, amiből fedezni tudja működési költségeit, a gépek újrainstallálását, az új szoftverek árát. Amit nem tudnak továbbítani, azt szétszedik, és elemeiket újrahasznosítható anyagokként értékesítik.
Üzleti alapon működik egy másik vállalkozás, a TAM (Technical Asset Management). Ez a cég igyekszik jó vevőt taláni megbízói öreg berendezéseire, ezért mind „szállítói", mind vásárlói fizetőképes vállalatok, az általuk közvetített PC-k pedig nem lehetnek „kőkorszakiak", a legrégebbiek is 486-osok. Ugyanakkor a TAM sem zárja ki a jótékonykodást, különösen mivel egyes üzletfelei direkt arra adnak megbízást, hogy eszközeiket vagy az azok eladásából származó hasznot ilyen célokra fordítsák.
Hiába lehet azonban értékesíteni a régi gépeket, számos vállalat nem teszi ezt meg, inkább raktározza az „öreg vasakat", esetenként több ezer négyzetméternyi raktárteret lekötve erre a hiábavaló célra. Némelyiküket aggasztják a gépek memóriájában tárolt információk. Attól tartanak, nem lehet ezeket olyan tökéletesen kitörölni, hogy valami ne juthasson illetéktelenek tudomására. Így van ez annak ellenére, hogy a TAM például az Egyesült Államok védelmi minisztériuma szabványainak megfelelő adatvédelmet ígér az általa átvett számítógépek esetén.
További akadálya az újrafelhasználás terjedésének, hogy a kormányok nem támogatják ezt a tevékenységet. Pedig akár ártámogatással, akár a reklámköltségek egy részének átvállalásával segíthetnének. Addig, amíg a nehézkes központi szervek felocsúdnak, a modern kor ószeresei szorosabbra fűzik együttműködésüket a számitástechnikai vállalatokkal, és reklámkampányokat indítanak az újrahasznosítás népszerűsítésére.