Amerikában rendszeresen előfordulnak a számítógép-használattal kapcsolatos perek. Hol a munkáltatóját pereli az alkalmazott, mert betegsége okozójának a rosszul kialakított számítógépes munkahelyet tartja, hol pedig a számítógépgyárat, mert valamely részegységet - a billentyűzetet, a megjelenítőt - okolja. Mindenféle munkának vannak egészségügyi kockázatai, miért pont a számítógépesnek ne lennének? A kockázat azonban előrelátással, a környezet gondos kialakításával, de akár technikai eszközökkel, megoldásokkal is csökkenthető. Melyek ezek a kockázatok, mire érdemes odafigyelni? Erről szól összeállításunk.
Komoly változásokat hozott az emberek egy részének életvitelében, munkavégzésében előbb a terminál, majd a személyi számítógép megjelenése. Kevesen tudják, kevesen figyelnek oda arra, hogy minél kevésbé terheljük a számítógép előtt ülve a gerincünket, annál kisebb lesz a károsodás, ha a megfelelő szögben tartjuk a karunkat, akkor ritkábban fog fájni, ha ügyelünk a hőmérsékletre, kisebb lesz az ínhüvelygyulladás kockázata, ha megfelelő szögben nézzük a képernyőt, elkerülhetjük a nyaki izmok görcseit, a fejfájást.
Van azonban másféle, nehezebben kivédhető hatás is. Amikor a tévé elterjedt, számtalanszor hallhattuk, olvashattuk, hogy nem szabad közel menni a készülékhez, mert mindenféle sugárzások jönnek ki belőle. Másfél méternél közelebbről sose nézzük, de inkább menjünk még messzebb tőle. Már a megjelenítős terminálok megjelenésekor elmaradtak valahogy ezek a figyelmeztetések, a személyi számítógépek elterjedésének korszakában pedig egy ideig hallani sem lehetett a veszélyekről. Ez azonban csak átmenetileg volt így. Amikor a monitorgyártók kezdtek rájönni, hogyan csökkenthetők az elektromágneses sugárzások, megjelentek a elemzések, vizsgálatok eredményei. Ma már el sem adható az a megjelenítő, amelynek gyártója nem teszi le írásban a nagy esküt, hogy a berendezés eleget tesz az ilyen-olyan szabványoknak, ez és ez az intézet meg is vizsgálta, és papírt adott róla...
A személyi számítógép, a terminál tehát kétféle hatással van az egészségünkre. Az egyik a berendezés sajátja, védekezni ellene csak technikai korszerűsítéssel, körültekintő vásárlással lehet. A másik hatás a használat módjából ered, ezzel elsősorban nekünk kell foglalkoznunk, nekünk kell védekeznünk ellene. A munkaegészségügy és az ergonómia, az emberre szabott munkahelyi környezet kialakításával foglalkozó tudomány művelői számtalan tanácsot tudnak adni erről annak, aki kéri. Vannak már munkahelyek, amelyeket az ő segítségükkel alakítanak ki, vannak székek, melyeket a tervező az emberi testhez igazít, hogy kényelmes legyen, vannak kiegészítők, amelyek terhet vesznek le az izmainkról, vázrendszerünkről. Csak meg kell találni őket.
Kár, hogy a munkaegészségügy eredményei csak nehezen jutnak el azokhoz, akiknek az egészségét védeni lehetne vele. Pedig egy vékony kézikönyv a legfontosabb tudnivalókról jó szolgálatot tenne minden PC, minden Macintosh, minden hálózati számítógép, terminál mellett.
Akiket érdekel a téma, haszonnal forgathatják dr. Korda György és Völgyesné Fekete Anna (Három)szemközt a számítógéppel című tanulmánykötetét.
A mechanikai terhelést, amivel a billentyűzet előtt ülő, azzal dolgozó embernek számolnia kell, már korábban is tanulmányozták a szakértők. Ez a testhelyzet ugyanis nem sokban különbözik az asztal mellet író, azon ceruzával, tollal író emberétől, és szinte azonos az írógépen dolgozóéval. Minden gépíró-iskolai tankönyv - forgatását egyébként is ajánlom mindenkinek, aki sokat ír a billentyűzeten, érdemes megtanulni legalább közel-vakon gépelni - a jó testhelyzetre vonatkozó tanácsokkal kezdi. Egyenes, jól megtámasztott hát, vízszintes alsó kar, az ujjak alaphelyzetben (az ASDFG billentyűsor felett), a felső kar függőleges...
A gerincoszlop alsó részére, az ágyéki csigolyákra akkor nehezedik a legkisebb terhelés, az állás közbeninek kevesebb mint a negyede, amikor fekszünk. Majdnem kétszeres viszont, amikor kicsit előredőlve, a térdünkre támaszkodva ülünk. Még aki egyenes derékkal, térdnél derékszögben behajtott lábbal ül, annak is majd másfélszeres súly nehezedik a gerincére. Ebből viszont az következik, hogy a gépíróiskolák által tanítottnál van előnyösebb testtartás, érdemes kicsit hátradőlni, mint a repülőülésben. Ehhez viszont dönteni kellene a billentyűzetet is, hogy a felső és az alsó kar továbbra is derékszöget zárjon be egymással. Az ideális számítógépes munkahely tehát egy olyan fotel lenne, amelyhez a háttámlára merőlegesen rögzítve van a billentyűzet. Ebben a helyzetben viszont nehezen használható az egér, azt alkalmasint a noteszgépből ismert érintőlappal kell helyettesíteni.
Nem mindegy az sem, milyen szögből nézzük a képernyőt. A nyakcsigolyáknak az a legkényelmesebb, ha a fejünket a 30 fokkal előredöntjük. Ez persze nehezen valósítható meg akkor, ha hol a billentyűre nézünk, hol pedig a képernyőre. Az a szokás azonban, hogy felteszik a gépet az asztalra, és rá szemmagasságban a megjelenítőt, biztosan rosszat tesz a nyakcsigolyáknak.
Ha sokat erőltetjük az ujjainkat, könnyen ínhüvelygyulladást kaphatunk, nem mindegy ezért, milyen a billentyűzet. Megválasztásának vannak mindenki által kipróbálható, érzékelhető, és vannak finomabb szempontjai. Minél olcsóbb egy ilyen periféria, annál fárasztóbb rajta gépelni. Szerepet játszhat a választásnál az egyéni ízlés, de a jó billentyű általában kicsit kemény, nem lötyög jobbra-balra, lehetőleg mélyített vagy érdesített, hogy ne csússzon le róla az ember ujja. Az ideális billentyűtávolság - a középpontok között mérve - 16-21 milliméter. Hasznos, ha a billentyű színe más, mint a kereté, és előnyös, ha feliratozása sötét. Aki sokat gépel, és alkalma van többféle billentyűzetet kipróbálni, annak egy idő után lesz egy kedvenc adatbeviteli eszköze. Évekig dolgoztam együtt egy gépírónővel, aki a Videoton gyártmányát részesítette előnyben. Ez so billentyűs, a standard 101-102 billentyűsnél kicsit szélesebb, kiváló billentésű eszköz, de én nem tudtam megszokni. Viszont öt éve használok egy amerikai kiosztású Everexet, amelyen már kezd elkopni az érdesítés, de a billentése még mindig kiváló. Ideálisnak viszont az IBM gyártmányát tartom, amelyen a szokásosnál egy kicsit hosszabb a billentyű útja, ezért nagyon biztonságosan lehet rajta gépelni. Az ideális kéztartásnak mindemellett a Microsoft által bevezetett, már sokak által használt begörbített billentyűzet felel meg legjobban.
A mechanikai terhelés csökkentésére léteznek különféle eszközök. Van szék, amely a bennük ülő hátához igazítva támasztja meg a gerincet, és van egészen szabadon mozgó, az asztalhoz rögzíthető könyöktartó, amely gépeléskor a könyököt tehermentesíti. De még az asztalhoz állítható ülésmagasságú szék és hozzá egy egyszerű zsámoly vagy állítható magasságú lábtartó is sokat segíthet.
Szolgálhatja a kényelmes, nem fárasztó munkavégzést a környezet megfelelő elrendezése is. Ha minden karnyújtásnyira van, a billentyűzetet el tudjuk rejteni és elő tudjuk húzni, amikor szükség van rá, a telefon állványon van és ide-oda mozgatható, ha csak az aznap szükséges dokumentumok vannak az asztalon és azok is könnyen elérhetően, könnyen szétválaszthatóan, akkor lassabban fáradunk el, és kevesebb időnk telik el keresgéléssel, rendezgetéssel. Ebben segítségünkre vannak ma már az irodai számítógépes alkalmazások gyártói, hiszen a tudnivalókat nem vastag kézikönyvekben, hanem a számítógépen behívható súgóban mellékelik.
Tág határok között agyunk képes a látvány befogadására. Tökéletes szemmel jól látunk vakító napfényben és derengésben, csillagos éjszakán, közelre és távolra is, a látóterünk olyan nagy, hogy egy kicsit még a hátunk vonala mögé is látunk, és kedvező megvilágításban mintegy egymillióféle színt tudunk megkülönböztetni. Ezeket az adottságokat azonban nem érdemes azzal kihasználni, hogy szélsőséges körülményeket teremtünk. Ahogy zenét táskarádión hallgatva hamarabb elfáradunk, mint ha hifi berendezésből jön a hang, úgy a számítógépes munka közben is az az előnyösebb, ha optimálisak a körülmények. Betűolvasásnál hasznos a nagyobb kontraszt, a megfelelő betűméret és a
betűtípusok között is komoly különbség van. Amikor váltogatva nézünk a képernyőre és a billentyűzetre, ha a kettőnek a szemtől való távolsága lényegesen eltér, már komoly terhelést jelent a szemlencse fókuszát, a látásélességet állító izmokra. Naponta sok ezer fixáció - a szem ráállítása egy szöveg- vagy képrészletre - látásromlást, erős fejfájást okozhat.
A szem terhelését csak fokozhatja, ha a könyvolvasáshoz beállított olvasószemüveggel dolgozunk a számítógépnél, hiszen olvasáshoz az orvos 250-300 milliméteres távolsággal számol, a képernyő viszont általában fél méterre van a
szemünktől. A látóidegek terhelését is érdemes minél alacsonyabbra venni. Az alacsony képváltási frekvenciával dolgozó megjelenítőn villog a kép, a régebbi, még gyengébb berendezéseknél ha nagy felbontást - 1280x1024 képpont - választunk, a képnek kicsi lehet a kontrasztossága, és lebeghet is. A mai, nagyon széles megjelenítő kínálatban már nem gond a jó kontrasztot adó, nagy felbontásnál is villogásmentes, a környezetet nem tükröző képernyőjű berendezést találni.
Gyorsíthatja a kifáradást, ha a szoba falainak, padlójának, meny-nyezetének, a bútoroknak, egyéb felületeknek kedvezőtlenek a fényvisszaverődési tulajdonságai. Nem jó például a megjelenítőt úgy elhelyezni, hogy mögötte erős fényforrás, például egy ablak van, hiszen akkor a szem vagy a kívülről jövő fényre áll be, és a képernyőt nagyon világosra kell állítani, hogy lássunk rajta valamit, vagy a képernyőre, akkor viszont hamar káprázni kezd a sok környező fénytől. Ideális az, amikor bejövő fény súrolja a képernyőn, vagyis annak síkja merőleges az ablakra, és legalább két méter távolságra van tőle. A káprázás megelőzésére a számítógépes munka közben a látótérbe eső felületeknek mattnak, tükröződésmentesnek kell lenniük, ne legyenek nagy ablakfelületek - vagy legyen előttük függöny -, és jó, ha a falak, a mennyezet pasztellszínű, nem vakító fehér. Mesterséges világításnál zavaró, amikor a lámpa tükröződik a képernyőn, a világítótestek kialakításánál tehát nagy gondossággal kell eljárni, esetenként jobb csak a helyi világításra hagyatkozni. Az általános világítás erősségében az irodai munkánál, ahol váltogatva olvasunk papírról és képernyőről, mindenképpen valamilyen kompromisszumra van szükség.
Változatos elektromágneses sugárzást bocsátanak ki a katódsugárcsöves megjelenítők. Néhány éve például Angliában kiderült, hogy egyes cégek úgy igyekeznek mások üzleti titkaihoz jutni, hogy a megjelenítő nagy hullámhosszú, a rádiófrekvenciás tartományba eső elektromágneses sugárzásából visszafejtik a képtartalmat. Ezek a hullámok egyesek szerint a gépen dolgozóra is veszélyesek lehetnek, csakúgy, mint a szintén mérhető röntgen-, infravörös- és ultraibolya-sugárzások, valamint a képernyőtől a szemünk kezünk, arcunk felé haladó úgynevezett porszél. A megjelenítők sugárzását azonban a gyártók egyre lejjebb szorítják, és például a skandináv országokban és Németországban számít a piacon, hogy egy berendezést megvizsgáltattak-e, van-e tanúsítványa arról, hogy a különféle sugárzásai a szabványok által meghatározott érték alatt maradnak. A tanúsítvány többféle lehet. Van olyan berendezés, amely engedéllyel viselheti valamelyik németországi TÜV bevizsgáló vállalkozás emblémáját. Más gyártók esetleg mellékelik a tanúsítvány másolatát a géphez, de megtakarítják a vásárlónak a címke árát. Végül az olcsóbb berendezések gyártói a műszaki jellemzők között közlik, milyen sugárzási szabvány követelményeit elégíti ki a berendezés. A vizsgálati eljárások közül elsőként egy svéd szakszervezet munkavédelmi előírása terjedt el, az MPR II, majd egy német szabvány, a TCO 95. Később ezek nemzetközileg elfogadott előírásban egyesültek, ez az MPR3. Ennek A szintje a TCO-val, B szintje az MPR II-vel ekvivalens. A megfelelő világszabvány az ISO 9241-3.
Arra sajnos ritkán figyelmeztet a gyártó, hogy bizonyos sugárzások inkább hátrafelé mérhetők, vagyis nem jó két méternél közelebb a megjelenítő mögé ülni.
Számtalan képernyő elé tehető eszközt vásárolhatunk. Ezek gyakorlatilag nullára csökkentik a porszelet azzal, hogy semlegesítik a képernyőn az elektronbecsapódások okozta feltöltődést, csökkentik a tükröződést, és ha megfelelő anyagból vannak, a sugárzás egy részét is képesek elnyelni. Hasonlóképpen alkalmas lehet a szemünk védelmére a valamilyen bevonattal ellátott szemüveg is.
A sugárzás okozta hatások megelőzésének mostanában körvonalazódik azonban egy radikális módja. A katódsugárcső mellé teljesítményben, képtisztaságban, a színek megjelenítésében felzárkózó folyadékkristály alkalmazása. Ennek ára rohamosan csökken, s várható, hogy néhány éven belül uralkodóvá válik a piacon. A sugárzásmentesség mellett előnye az is, hogy lapos. A szem és a nyaki izmok, a nyakcsigolyák terhelését egyaránt csökkenti, ha egy ilyen eszközt egyszerűen leteszünk az asztalra a billentyűzet fölé.
Az összeállítást Vargha Márton írta
Tisztítsd a gépedet!
A számítógép háza, a billentyűzet műanyagból van, ezért könnyen feltöltődik, s magára vonzza a port. Nem érdemes megvárni, míg a megjelenítő doboza megfeketedik, a billentyűzet ragadni kezd. Számtalan tisztítófolyadék kapható a szakboltokban, érdemes ezek valamelyikével - vagy esetleg közönséges alkohollal - rendszeresen tisztítani a műanyag részeket.
A por komoly ellensége a mágneslemeznek. Ha akadozik, félreolvas, túl gyakran talál rossz szektort a hajlékonylemez-egység, mielőtt szervizbe vinnénk, hogy elállítódott benne az író-olvasó fej, érdemes megpróbálkozni valamelyik erre a célra kifejlesztett tisztítólemezzel.
A képernyő üvegéhez is vannak tisztítóeszközök, de ha nem félünk attól, hogy összekarcolódik, tisztíthatjuk úgy, ahogy a tükröt szoktuk. Vannak - különösen régebbi gyártmányú - megjelenítők, amelyek nagyon tükröznek. Ezeknél kifejezetten hasznos lehet az ezt csökkentő vékony porréteg.