Már a harmadik évezredre készülnek a Nemzetközi Távközlési Unióban a rádiótelefon-szabványokkal foglalkozók. Közreadták, hogy milyen szempontok alapján választják ki a harmadik generációs mobiltelefon-szabványt, és várják a jelentkezőket. A legfontosabb cél a mostani három - európai, amerikai, japán - szabvány felváltása egy közössel.
Az IMT-2000 kidolgozóinak a szeme előtt egy kicsi, könnyű és kényelmes többfunkciós zsebtelefon lebeg. Ez a készülék kapcsolatot tarthat a lakóházban felszerelt kis hatótávolságú és a nagy területet beszóró földi, illetve műholdra szerelt bázisállomással egyaránt. Az ITU úgy látja, hogy az új szabványnak elő kell segítenie a fejlődő és az elmaradott országok bekapcsolását a globális távközlésbe.
Cél tehát az egész világon egyforma frekvenciarendszer két gigahertz környékén, a barangolás általánossá tétele, a készülékek általános kompatibilitása. Új beszéd- és adatátviteli szolgáltatásokról is szó van, köztük a multimédiáról és a vonalassal egyenértékű hangminőségről. Ennek technikai feltétele a - számítógépes hálózatokban sokat emlegetett - kapcsolathoz igazított sávszélesség biztosítása az egészen lassú SMS üzenetátadástól a videokonferenciáig, mozgókép-közvetítésig. Az utóbbi esetében hasznos az aszimmetrikus adatátvitel lehetősége - lásd 56 kilobit/másodperces modem -, hiszen a film kiválasztásához jóval kevesebb adatot kell megmozgatni, mint a film eljuttatásához a zsebtelefon képernyőjére. Ezekre a technikai lehetőségekre épülhetnek az intelligens hálózati szolgáltatások és a lehallgatás elleni megbízható védelem.
Kívánságait, elképzeléseit technikai paraméterekbe foglalva hívta fel az ITU illetékes bizottsága a távközlésben érdekelteket, hogy tegyenek javaslatot a világszabványra a két gigahertzes frekvenciasávban. Öt csoport ötféle megoldáson dolgozik tavaly év eleje óta. Közülük az Alfának nevezettben a Nokia, az Ericsson és a japán gyártók dolgozták ki a WCDMA (Wideband Code Division Multiple Access, vagyis széles sávú kódosztásos többes elérés) javaslatot. A második legerősebb csoport, a Delta pedig a Siemens, a Motorola, a Nortel és a Sony és mások részvételével a TD-CDMA (Time Division - Code Division Multiple Access idő- és kódosztásos többes elérés) hibridet javasolta. A Nokia a Gamma bizottságban is érdekelt, ahol a TDMA (Time Division Multiple Access időosztásos többes elérés) változattal álltak elő.
Az Európai Távközlési Szabványügyi Hivatal az Ericsson és a Nokia által javasolt, a japán illetékesek mellett sok amerikai GSM-szolgáltató által is támogatott WCDMA mögé állt, de hogy a többiek se maradjanak hoppon, kombinálta a TD-CDMA-val. Az így létrehozott rendszerben megkülönböztetnek páros és páratlan kapcsolatot a bázisállomás és a zsebtelefon között. Az európai, japán és amerikai támogatást egyaránt élvező univerzális mobil telefonrendszer (UMTS) előterjesztésben a WCDMA szerint valósítható meg a páros kapcsolat, az 1920-1980 megahertz közötti, illetve a 2110- 2170 közötti két sávban. Ebben a frekvenciaosztásos duplex (FDD) rendszerben az alsó 60 megahertzes sávban ad a mobilkészülék, a felsőben pedig a bázisállomás.
A TD-CDMA-ra alapozott páratlan változatban elkülönítették az 1900-1920, illetve a 2010-2025 megahertzes sávot a DECT, vagyis a kis hatótávolságú helyi, otthoni mobilhálózatok számára, és az egyetlen, közös frekvenciasávban a zsebtelefon és a bázisállomás a GSM-nél is használt időosztásos duplex (TDD) rendszerben tart kapcsolatot egymással az adott bázisállomáshoz rendelt szűk frekvenciasávban, csatornában. Ebben a megoldásban a szolgáltatásnak - beszélgetés, SMS üzenet adás-vétel, mozgóképátvitel stb. - megfelelően foglalható le egy telefon számára egy-két-három vagy több időszeletet. Az időosztás ugyanis azt jelenti, hogy egy bázisállomástól a körzetében működő mobiltelefonok minden másodpercnek ugyanazon meghatározott részében - nekik kiosztott időszeletben - kapnak és egy másikban küldenek információt. Ha egy kapcsolat minden másodpercből egy időszeletet kap, akkor kb. 9600 kilobit/másodperces sebességgel kaphat adatokat. (A mozgóképátvitelhez több időszeletre van szükség. Az időszeletek egyesítése már a Magyarországon várhatóan jövőre induló 1800 megahertzes sávban is lehetséges lesz.)
Az időosztással működő bázisállomások tehát frekvenciacsatornákat kapnak, és ahogy átkerül a mobilkészülék egy másik körzetbe, frekvenciát kell váltania. A kódosztásos megoldásnál viszont minden kapcsolat ugyanazon a frekvencián zajlik, és egy bázisállomással kapcsolatot tartó zsebtelefon a neki kiosztott kódról ismeri fel a neki szóló adatcsomagokat, illetve azzal ellátva küldi azokat a bázisállomásnak. Ezáltal a szolgáltatónak nem kell a rendelkezésére bocsátott sávot szűk csatornákra osztania, így a bázisállomásai eleve szélesebb sávban tudnak adatot cserélni a mobilkészülékekkel. VaMá