Az intelligens hálózat születése

Fizess előre, telefonálj később!

Az előre fizetési megoldásoktól azt várják a szakemberek, hogy a kispénzű tömegek számára is elérhetővé teszik a mobiltelefonok használatát. Bevezetésük azonban komoly technikai és elszámolási problémákat vet fel.

Becslések szerint 53 millió GSM-előfizető van a világon. Csak Hongkongban a lakosság 22, Finnországban 25 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal. Ez arra utal, hogy az ipari társadalmakban egyre inkább az állampolgárok mindennapi életének részévé válik a digitális vezeték nélküli telefon használata. A fejlődő világban a nagy területet lefedő mobilmegoldások sok helyen feleslegessé tehetik a vezetékes hálózat kiépítését - így válhatnak a fejlett világban befutott karrierjükhöz hasonlóan elterjedt kommunikációs eszközzé.

Ugyanakkor a mobiltechnológia mindennapivá válásával a szolgáltatók számára előtérbe került az a kérdés, hogyan használhatnák ki még jobban rendszerüket, hogyan szélesíthetnék még tovább előfizetői bázisukat, hogyan tehetnék elérhetővé a mobiltelefonok használatát az alacsony jövedelmű rétegek számára.

A mobilüzletben még újdonságnak számít az előre fizetés. 1996-ig senki sem hallott róla, korábban ugyanis az a feltételezés élt, hogy e technológia előnyeit olyanok fogják élvezni, akik képesek és hajlandóak hosszú távú szerződést kötni a szolgáltatókkal, ki tudják fizetni a számlájukat visszamenőleges jelleggel, egyszóval az üzleti stratégák azt gondolták: a mobiltelefónia olyan társadalmakban terjedhet el, ahol a bankszámlák, a hitelkártyarendszerek, a rendszeres jövedelem a mindennapi élet részei. Ahogy a mobilszolgáltatók az alacsony jövedelmű, bizonytalan egzisztenciájú társadalmi rétegek, a kevésbé fejlett országok piacai felé fordultak, ezek a feltételezések érvényüket vesztették.

Az a felismerés, hogy bizonyos felhasználók költségérzékenyek, használat közben folyamatosan ellenőrizni akarják, hol tartanak kiadásaikban, mert csak egy bizonyos határig mehetnek el, egy új modell kialakulásához vezetett. Ennek fogyasztói részben azok, akik először csak ki szeretnék próbálni a mobiltelefont, hogy eldöntsék, kell-e nekik vagy sem; részben azok, akik a lehető legtávolabb akarják tartani a nevüket mindenféle nyilvántartástól; illetve azok - főleg a fiatalok -, akik egyszerűen irtóznak mindenféle papírkitöltögetéstől, és nem óhajtanak hetekig várni arra, hogy felvegyék őket a felhasználók közé. Végül, de nem utolsósorban idetartoznak azok az emberek, akik nem hitelképesek, ezért nem tudnak hosszú távú, az utólag való fizetésen alapuló szerződést kötni a mobilcégekkel.

A hatékony előrefizető-rendszer feltételezi egy jelen idejű elszámolási, illetve egy jelen idejű hívás-ellenőrzési rendszer meglétét, valamint a hitelszámla köny-nyű feltöltésének lehetőségét.

A jelenleg használatos számlázási rendszerek, illetve SIM-kártyaalapú technológia nem képes teljeskörűen megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Az úgynevezett intelligens hálózat (IN) technológiája megfelelő lenne, de drága. A szakértők ezért leginkább a szolgáltatásközpont (service node) alkalmazásában, az IN egyik változatában bíznak, amely lehetővé tenné az előrefizető-rendszerek és ezeken túl még más speciális szolgáltatások bevezetését is. A dolog lényege a távközlési hálózat vezérlésének elválasztása a hívásokat kapcsoló, számlázó („végrehajtó") rendszerektől. Ezzel önálló számítástechnikai rendszerbe lehet terelni a különböző előfizetési módokat választó ügyfelek hívásainak és elszámolásainak egyidejű kezelését, megszabadítva ettől a pluszmunkától az egyébként nem e funkció ellátására kifejlesztett telefonközpontokat, nyilvántartási, számlázási rendszereket.

Pillanatnyilag két megoldás kínálkozik az előrefizető-rendszerek bevezetésére. Az egyik a számlázás oldalán igyekszik kezelni a problémát. Ebben elvileg a számlázási rendszer folyamatos tájékoztatást kap a telefonközponttól a hívásokról, hogy ennek alapján csökkentse az előre befizetett összegeket, lehetővé téve, illetve megakadályozva az előre fizető ügyfelek telefonhasználatát. A

megoldás kiegészül egy interaktív tájékoztató alrendszerrel, amely informálja az ügyfelet pillanatnyi helyzetéről, és segítséget ad számlája felfrissítéshez.

Ezt az eljárást egyre kevésbé választják a szolgáltatók, mindenekelőtt azért, mert ablakot nyit a telefonrendszeren a csalóknak. A telefonközpontok ugyanis nem képesek jelen időben továbbítani a hívásadatokat a számlázási rendszernek, ezért az ügyfelek jelentősen túlléphetik pénzkeretüket. Emellett e megoldás esetén a telefonhálózatot olyan alrendszerekhez kell hozzákapcsolni, amelyeket nem az előrefizető-rendszerek támogatására terveztek. Például igen nehéz megoldani az előfizetők adatainak jelen idejű kezelését.

Az előre fizetés másik jelenleg lehetséges megoldása a SIM-alapú rendszerek bevezetése. Ezekben az előre befizetett összeget „felírják" az intelligens kártyára. A központ minden egyes hívás kezdetekor „tájékoztatja" a telefont az ahhoz tartozó tarifáról, a készülék azután ennek alapján a telefonálás alatt „jegyzi" a változást, és érzékeli, ha a hívó elérte a befizetése által szabott telefonálási határt. A készülék a hívások végén szöveges információt ad a számla állásáról.

E megoldás bevezetésének korlátja, hogy speciális technikai követelményeket támaszt mind a mobiltelefon-hálózattal, mind az előre fizetéses rendszerben használt telefonkészülékkel kapcsolatban. Ez a körülmény nehezíti piaci bevezetését. Ebben az esetben is nagy a hamisítás veszélye: meg kell duplázni az ügyfél- és számla-nyilvántartási rendszert annak megelőzésére, hogy „ügyes" szakemberek privát SIM-frissítéssel „kedvezményes" telefonáláshoz juttassák az arra kapható elő(nem)fizetőket. Továbbá az előbbi megoldáshoz hasonlóan ennek támogatásához is át kell alakítani az adatbázis-kezelő rendszereket.

E tökéletlen eljárások és a teljes értékű megoldást ígérő, ám drága intelligens hálózat bevezetése közötti lépcsőfok a szolgáltatásközpontok alkalmazása, amelyek gyorsabban és olcsóbban bevezethetők a meglévő hálózatokon, mint az IN. A szolgáltatásközpont a bejövő hívásokról a tarifaadatokkal megcímkézett információt kap a telefonrendszertől, hogy azután azokat az előfizetési lehetőségek logikája alapján kezelje (normál ügyfélbeszélgetés bizonyos előfizetői csomagok szerint, konferenciabeszélgetés, információ kérése stb.). A központ az ügyfelek számlaegyenlegét jelenidejűen tartja számon. Az előre fizető telefonálók hívásainak kapcsolása előtt a rendszer ellenőrzi, hogy rendelkeznek-e még elég befizetéssel a telefonáláshoz, majd a kapcsolás után addig csökkenti a számlát, amíg véget nem ér a hívás vagy el nem fogy az előre fizetett összeg. Hogy ezután mi történjen, az a szolgáltató választásától függ: megszakíthatják a vonalat, elirányíthatják a hívót a „pénztárhoz", vagy jelentkezhet a tájékoztató szolgálat stb.

Tekintve, hogy a szolgáltatásközpont a telefonálások költségérzékeny szabályozásának eszköze, hasznos segítségét nyújthat az alkalmazottaiknak telefonköltség-térítést adó vállalatok számára a kiadások kézben tartására. Például kialakítható hitellimittel ellátott számla, ami meggátolja az alkalmazottat, hogy óriási havi telefonszámlát csináljon: amikor az illető eléri a küszöböt, jeleznie kell a munkaadónak, hogy nagyobb hitelkeretre van szüksége, persze megindokolva, hogy miért. További lehetőség bizonyos (mindenekelőtt a nemzetközi) hívásfajták letiltása azok tarifája miatt vagy a telefonálás korlátozása az olcsóbb díjú időintervallumokra.

Mindezeken túl még számos lehetőség kínálkozik a szolgáltatásközpont vagy az IN kihasználására. Vállalati virtuális mobilhálózatot lehet létrehozni, azaz a vállalat munkatársai számára egy belső telefonhálózatot (saját tarifarendszerrel stb.) kialakítani a közcélú mobilszolgáltató rendszerén. Ennél valamivel alacsonyabb szintű vállalati integrációt jelent, hogy a cégek munkatársai a vállalatukhoz tartozó számot kapnak, és ennek megfelelően elhatárolt elszámolási rendben fizetnek. Megoldható a hangbemondás alapján történő azonosítás, amelynek segítségével korlátozható a vállalati hálózatok bizonyos elhatárolt belső köreihez való hozzáférők köre.

Ha már telepítettek intelligens hálózati vagy szolgáltatásközponti megoldást egy rendszerre, akkor mindezek a szolgáltatások olcsón és gyorsan bevezethetők. Segítségükkel az előfizetők meghatározott csoportjainak kereslete elégíthető ki, illetve - mivel a lehetőség megszületése maga is keresletet indukál - teremthető meg.