Videokonferenciák

világszerte

Egy felmérés szerint az Egyesült Államokban 2000-re nyolcmillió videokonferencia-végpontot hoznak létre. Ezt megerősíti az az előrejelzés, amely szerint a videokonferencia-piac évi 38 százalékkal bővül 1997 és 2003 között

Némileg meglepőek ezek az optimista becslések annak tükrében, hogy mindeddig elmaradt a várva várt nagy robbanás a vidokonferencia-rendszerek eladásában. E médiával kapcsolatban még mindig tartja magát az az irányzat, amely szerint a videokonferencia sose lesz része a tömegfogyasztásnak. Vannak persze, akik másként gondolják.

A Deutsche Telekom például az elmúlt évben szerződést kötött a Siemensszel 250 ezer ISDN-alapú videotelefon szállítására, azzal a kikötéssel, hogy a fogyasztói ár nem lehet magasabb darabonként 1000 márkánál. Eközben a Philips Semiconductor analóg videotelefonokhoz fejlesztett ki processzort, az ezzel működő berendezések ára nem éri el az 500 dollárt.

Emellett persze a távközlési csatornák is versenyeznek azért, melyikük továbbítsa a videobeszélgetéseket, ha egyszer tömegessé válnak.

Az otthoni PC-k száma egyre nő, és akinek már van számítógépe, az folyton frissíti annak tudását, így videokezelési képességét. Miért ne az internet, illetve az internettelefon (IP) lenne az a csatorna, amelyen át képi kapcsolatba kerülnek egymással az emberek?

A szakértők egyetértenek abban, hogy a csoportos multimédiarendszerek szaporodásának alapfeltétele volt az ezekkel kapcsolatos szabványok kidolgozása és életbeléptetése. Jó minőségű megoldások kezdetben kizárólag csak a viszonylag nagy teret átfogó, szobai konferenciarendszerek esetén léteztek.

Az ISDN megjelenésével annyiban csökkent ezek kizárólagossága, hogy viszonylag széles körben elterjedhettek, igaz, mint a videokonferencia formái, továbbra is szobai megoldások maradtak a piac meghatározó szereplői.

A szabványok segítenek

A távközlés nemzetközi szervezete, az ITU több olyan az ISDN-videokonferenciára, a többszereplős adatcserére és a modemes audio-, valamint videokapcsolatra vonatkozó szabványt fogadott el, amelyek megkönnyítették a vidokonferencia-rendszerek terjedését, és végsősoron a szobai rendszerek kizárólagosságának megszűnéséhez vezetnek. (A világon telepített ilyen rendszerek száma egyébként becslések szerint már 1996-ban átlépte a százezer darabot.)

A szakértők most már egy ennél sokkal nagyobbra becsült piac kibontakozására, az asztali videokonferencia-rendszerek elterjedésének felgyorsulására számítanak. Ezek alapja a mindenütt jelen lévő PC, nem meglepő tehát, hogy jóval olcsóbbak, mint a csoportos rendszerek. Tavaly az asztali megoldások ára ezer és kétezer dollár között mozgott, miközben a csoportos videokonferencia feltételeinek megteremtéséért húszezer dollárt is ki kellett fizetni. Emellett az asztali rendszer lehetővé teszi, hogy használói ad hoc alapon, akkor és olyan részvevőkkel szervezzenek videokonferenciákat, amikor és akikkel annak szükségét látják, nincs szükség előzetes egyeztetésre, viszonylag hosszabb szervezésre, mint a csoportos rendszerek esetén. Egyes becslések szerint 1997-ben negyvenmillió, videokonferenciára is használható PC-t adtak el világszerte.

Csatornák csatája

Több „iskola" vitatkozik arról, hogyan terjed majd el tömegesen a videokonferencia.

Az egyik szerint azokban az országokban (Franciaország, Németország, Japán), amelyekben a szolgáltatók jelentős összegeket költöttek az ISDN fejlesztésére, továbbra is ez fogja a vezető szerepet betölteni a kép- és hangkapcsolat továbbításában. E mellett szól az is, hogy az asztali rendszerekbe előre beépítették az ISDN csatlakozási felületét, így biztosított a videoalkalmazásokhoz szükséges sávszélesség.

Mások úgy vélik, mielőtt az ISDN gyökeret verhetne, már az idei év végére az internet lesöpri az asztalról, és az IP lesz a videokonferencia közvetítőcsatornája. Ezt az álláspontot erősíti, hogy az ITU tavaly módosította azt a szabványt, amely a számítógépes hálózatokon keresztül lebonyolított videokonferenciákra vonatkozik, ajánlásokat fogadott el a hálózatok biztonságának erősítésével kapcsolatban. Ezek bevezetése hamarosan várható. Akadálya lehet viszont az IP-alapú videokonferenciának, hogy az IP-hálózatok inkább az adatforgalom lebonyolítására, kevésbé a felek közötti kommunikáció azonos időbeliségére érzékeny információcserére használatosak és egyszerre sok felhasználó osztozik sávszélességükön.

A videokonferencia-kapcsolatokat tönkreteszi, ha az abban részt vevők hosszú időeltolódással érintkezhetnek egymással. Az ITU ide vonatkozó szabványa ezért bevezet egy mechanizmust az időpontok szinkronizálására. Olyan ez, mint egyfajta pecsét, amit a rendszer ráüt a videokonferencia minden egyes továbbított információcsomagjára, hogy azután a túloldalon ennek alapján rekonstruálja a kibocsátás idejét, és aszerint adja át képet és a hangot a vevő PC-jére. Így is marad némi késleltetés a párbeszédben, de az „időstempli" legalább adott időtartamúakká teszi a késéseket, kiküszöbölve a követhetetlenül ugráló, ingadozó vételt.