Kábelek közt válogatva
Korunk, az elektronizáció átka a drót. Lakásunkban ide-oda tekeregnek a drótok, kábelek, ha nem a szobában keresztül-kasul, akkor a falban. Ráadásul ha beütünk egy szöget a falba, nem tudhatjuk, nem akadunk-e egy régen elfelejtett vezetékbe. De nem hiányzik a kábel az utcán, a lépcsőházakban sem, ott éktelenkedik a kábeltévés koax, és mellette a takarásra szánt világító fehér vagy sötét iromba műanyag „kábelcsatornában" egyre több helyen a Matáv kábelrengetege.
Sokszor még rosszabb a helyzet az irodaépületekben. Utólag húzzák ki a vezetékeket, külön a számítógépes rendszerét, külön a telefonét, külön a füstjelzőktől, mozgásérzékelőktől a riasztóig vezetőket, a hőmérséklet-szabályozáshoz valót és így tovább. Pedig a vállalati helyi hálózatnál már évek óta van megoldás arra, hogy valamennyi adat-jel ugyanolyan csavart réz érpárakon jusson el céljához. Ezeket a csavart érpárakat a számítógépes hálózat igényeihez méretezik, ezért egyrészt egyre gyorsabban lehet rajtuk átküldeni az adatokat, másrészt a jóval kisebb követelményeket támasztó telefon-, illetve különféle jeladójelek továbbítására is kiválóan alkalmasak.
A számítógépes, digitális adatátvitelben minél több adatot kell minél kisebb hibával átküldeni egyik végpontból a másikba. A teljesítmény növelésének két módja van. Az egyik a fizikai: egyre több bitet küldeni másodpercenként. A másik a logikai: az egy bitre jutó információt minél nagyobbá tenni, vagyis sűríteni, tömöríteni az adatokat. A fizikai átviteli sebesség korlátja a kábelbe összefogott csavart rézvezetékek közötti áthallás, az induló és az érkező jel közötti keveredés. Addig nincs gond, míg nagyobb, megkülönböztethető az érkező jel az érpárban a másik érpáron küldött kimenő jel áthallásától. A ma általánosan használt Category 5-ben, hála az összefogott érpárok sodrása közötti különbségeknek, 100 MHz, de már itt van a küszöbön az ennél jóval gyorsabb fizikai átvitelre képes Category 6 és Category 7 szabvány is. Ugyanakkor óriási léptekkel gyorsul a számítógép és a hálózat közötti kapcsolatot biztosító adapterek tömörítési képessége. Ennek köszönhető a 100 megabit/másodperces - 100Base T és más eljárásokkal dolgozó -, de csak 25 megahertz körüli fizikai átviteli sebességgel dolgozó adapterek általánossá válása a hálózati munkaállomásokban. Az aktív hálózati berendezésekben használt még gyorsabb tömörítési algoritmusok, programok - illetve az ezeket futtató egyre gyorsabb mikroprocesszorok - teszik lehetővé legújabban a gigabit/másodperc sebességű adatátvitelt a LAN-ok, helyi hálózatok között.
Ezek azonban csak lehetőségek. Realitásuk a hálózat fizikai megvalósításának minőségétől függ. Magával a kábellel - ha tudni lehet, ki gyártotta, ha megvan a minőségi tanúsítványa - nem lehet baj. Annál több a csatlakozókkal, a csavart érpárak rögzítésével a csatlakozóaljzatba és az árnyékolatlan kábelen történő nagyon magas frekvenciájú fizikai adatátvitelnél a külső elektromágneses zajokkal.
Ma már ott tart a PC-k teljesítménye, hogy a digitális mozgóképnél használt MPEG2-vel tömörített film kicsomagolásához, lejátszásához nincs szükség külön kártyára, azt csak úgy mellékesen el tudja végezni a mikroprocesszor. Ahogy bővülnek a lehetőségek, egyre közelebb kerülünk a digitális mozgókép hálózati küldözgetésének általánossá válásához. Az pedig igényli a nagyon gyors adatátvitelt, hiszen még az MPEG2 tömörítésnél is hatalmas adatmennyiséget kell hozzá továbbítani. Fontos ezért, hogy a telepített hálózat valóban tudja azt, amire elvben képes, még ha a rajta használt alkalmazásokhoz egyelőre elegendő is a 10 megabit/másodperces átviteli sebesség.
A hálózati rendszerszállítók, például a Systimaxszal ismertté vált Lucent, gondot fordítanak arra, hogy az ő eszközeikkel, az ő termékeikkel dolgozó hálózattelepítő cégek gondos, megbízható munkát végezzenek. Oktatást szerveznek, jogosítványt adnak, és a minden szempontból az előírások szerint szerelt hálózatra általában 15 éves garanciát vállalnak. Érdemes tehát a helyi hálózat kiépítésekor válogatni a jelentkezők között, és megkövetelni a gyártói garanciát. Az ennek elmaradása miatt ma olcsóbb rendszer már néhány év alatt elavulhat. Kiderülhet róla például, hogy alkalmatlan az internetes/intranetes képtelefonálás bevezetésére.
A számítógépes Category 5, 6, 7 szabvány követelményeit kielégítő kábelezés tehát gyakorlatilag mindenféle jel továbbítására alkalmas. Adódik a gondolat, miért ne lehetne úgy lefektetni, kihúzni, esetleg - különösen új házaknál, de aki ad arra, hogy ne éktelenítse a falat a vezeték, ott a régiben is - a befalazott bergmanncsőbe behúzni a kábelt, hogy ha kell, akkor telefonvezeték legyen, de ha úgy adódik, akkor a mozgásérzékelő jelzését továbbítsa a riasztóhoz. Nos, lehet.
Egyre több helyen építenek ki ilyen, általánosan használható fregoli hálózatokat. A szabványos csatlakozóaljzatba - mint otthon a konnektorba a fogyasztók, hol a vasaló, hol, mondjuk, a diavetítő - bedugható a telefon, de a füstjelző kimenete is. Az irodabeli csatlakozóaljzattól a kábel egy rendezőszekrényhez vezet, ahol ismét egy csatlakozóaljzatban végződik. Ugyanoda futnak be a telefonközpontból érkező kábelek is.
Amikor egy ügyintéző megkapja a telefonját, a rendezőben összekötik az irodájából érkező kábelre szerelt csatlakozót a telefonközpontból érkező egyik mellékvonali kábelével, és már telefonálhat is. Ha netalántán átköltözik egy másik irodába, csak át kell tenni az összekötő kábel végét az új helyéről érkező kábelhez tartozó csatlakozóaljzatába, és továbbra is ugyanaz maradt a melléke. Hasonlóképpen viheti magával a helyi számítógépes hálózati azonosítóját is. Ez a strukturált hálózat, és ha egy épületben minden, információtovábbítást igénylő rendszert erre telepítenek, akkor beszélünk intelligens épületről. (Ami már egy ugrásra van a Bradbury science fiction novellabeli gépesített háztartástól, ahol még akkor is takarítanak a robotegerek, és akkor is készül a reggeli tószt, a reggeli lágytojás, amikor az ember már régen kihalt belőle. Erre az ugrásra azonban már nem kell sokat várni, hiszen itt van a Java. A következő években, szerintem még ebben az évezredben várható az első számítógépről vezérelhető, beépített mikroprocesszoros Java értelmezővel ellátott háztartási gépek megjelenése a piacon.)
Aki ma házépítésbe fog - legyen az családi ház, gyárépület vagy kiadásra szánt irodaház -, annak érdemes utánanéznie, mennyibe kerülne azt intelligensnek megtervezni, megépíteni, és utánagondolnia, hogy mennyibe kerülne, illetve mennyire csúfítaná el az épületet a néhány év múlva utólagosan, a körülményekkel megalkudva kiépített strukturált hálózat.
Vargha Márton