Kábelek közt válogatva

Korunk, az elektronizáció átka a drót. Lakásunkban ide-oda tekeregnek a drótok, kábelek, ha nem a szobában keresztül-kasul, akkor a falban. Ráadásul ha beütünk egy szöget a falba, nem tudhatjuk, nem akadunk-e egy régen elfelejtett vezetékbe. De nem hiányzik a kábel az utcán, a lépcsőházakban sem, ott éktelenkedik a kábeltévés koax, és mellette a takarásra szánt világító fehér vagy sötét iromba műanyag „kábelcsatornában" egyre több helyen a Matáv kábelrengetege.

Sokszor még rosszabb a helyzet az irodaépületekben. Utólag húzzák ki a vezetékeket, külön a számítógépes rendszerét, külön a telefonét, külön a füstjelzőktől, mozgásérzékelőktől a riasztóig vezetőket, a hőmérséklet-szabályozáshoz valót és így tovább. Pedig a vállalati helyi hálózatnál már évek óta van megoldás arra, hogy valamennyi adat-jel ugyanolyan csavart réz érpárakon jusson el céljához. Ezeket a csavart érpárakat a számítógépes hálózat igényeihez méretezik, ezért egyrészt egyre gyorsabban lehet rajtuk átküldeni az adatokat, másrészt a jóval kisebb követelményeket támasztó telefon-, illetve különféle jeladójelek továbbítására is kiválóan alkalmasak.

A számítógépes, digitális adatátvitelben minél több adatot kell minél kisebb hibával átküldeni egyik végpontból a másikba. A teljesítmény növelésének két módja van. Az egyik a fizikai: egyre több bitet küldeni másodpercenként. A másik a logikai: az egy bitre jutó információt minél nagyobbá tenni, vagyis sűríteni, tömöríteni az adatokat. A fizikai átviteli sebesség korlátja a kábelbe összefogott csavart rézvezetékek közötti áthallás, az induló és az érkező jel közötti keveredés. Addig nincs gond, míg nagyobb, megkülönböztethető az érkező jel az érpárban a másik érpáron küldött kimenő jel áthallásától. A ma általánosan használt Category 5-ben, hála az összefogott érpárok sodrása közötti különbségeknek, 100 MHz, de már itt van a küszöbön az ennél jóval gyorsabb fizikai átvitelre képes Category 6 és Category 7 szabvány is. Ugyanakkor óriási léptekkel gyorsul a számítógép és a hálózat közötti kapcsolatot biztosító adapterek tömörítési képessége. Ennek köszönhető a 100 megabit/másodperces - 100Base T és más eljárásokkal dolgozó -, de csak 25 megahertz körüli fizikai átviteli sebességgel dolgozó adapterek általánossá válása a hálózati munkaállomásokban. Az aktív hálózati berendezésekben használt még gyorsabb tömörítési algoritmusok, programok - illetve az ezeket futtató egyre gyorsabb mikroprocesszorok - teszik lehetővé legújabban a gigabit/másodperc sebességű adatátvitelt a LAN-ok, helyi hálózatok között.

Ezek azonban csak lehetőségek. Realitásuk a hálózat fizikai megvalósításának minőségétől függ. Magával a kábellel - ha tudni lehet, ki gyártotta, ha megvan a minőségi tanúsítványa - nem lehet baj. Annál több a csatlakozókkal, a csavart érpárak rögzítésével a csatlakozóaljzatba és az árnyékolatlan kábelen történő nagyon magas frekvenciájú fizikai adatátvitelnél a külső elektromágneses zajokkal.