A mobiltelefonos hálózatok működésének alapjai a világszerte telepített bázisállomások, rögzített rádió-adóvevő berendezésekkel, amelyek kapcsolatot tartanak a hatósugarukon belül lévő, bekapcsolt készülékekkel. Az, hogy milyen messze lehet a mobiltelefon ettől a bázisállomástól, függ a domborzati viszonyoktól, városban az épületek okozta szellemképtől, illetve árnyékolástól. De még tiszta terepen is van egy távolsági korlátja a kapcsolattartásnak, amit a zsebtelefon sugárzási energiája, illetve a bázisállomásbeli vevőkészülék érzékenysége határoz meg.
Van egy harmadik távolsági korlát is, ez az az időosztásos technika, amellyel a bázisállomás megosztja a figyelmét a körzetében lévő telefonok között. Van egy folyamatos jelváltás minden készülék és a zsebtelefon között, és egy jelváltásnak bele kell férnie a beállított időtartamba. Ha 35 kilométernél távolabb vannak egymástól, akkor mire visszaér a jel a bázisállomásra, az már egy másik készülékkel kommunikál. Az időszelet megnövelésével és tiszta, akadálymentes terepen az általánosan használt bázisállomás tud kapcsolatot tartani a távolabbi zsebtelefonnal.
Van a bázisállomásnak egy könnyített változata, amelyet épületekben szokás elhelyezni. Például a Parlamentben a Westel engedélyt kapott egy ilyen mikró-bázisállomás elhelyezésére.
A mikró-bázisállomások egyik szállítója, az Ericsson nemrég bejelentette, hogy megnövelte berendezéseinek hatótávolságát.
Az RBS 2301-et látták el egy átkapcsolási lehetőséggel. Ezt a funkciót a hálózaton keresztül lehet ki- és bekapcsolni, attól függően, hogy milyen a forgalom, mennyien beszélgetnek éppen a mikro-bázisállomás körzetében.
A berendezésbe két adóvevőt helyeznek el, és amikor nagy a forgalom, akkor ezek különböző vonalakat kezelnek. Ez a berendezés alapállapota. Kisebb forgalom mellett, lekapcsolt állapotban mindkét adóvevő sugároz a körzetben lévő telefonoknak, miáltal az energia megkettőződik, messzebb is jó lesz a térerő.